Jókai Mór: A magyar nemzet története regényes rajzokban - MEK

mek.oszk.hu/00800/00840/html/

Jókai Mór: A magyar nemzet története regényes rajzokban. A nemzetbölcső ... Az első koronázás Magyarországon ... Az első Habsburgi szövetséges

A Magyar Nemzet története számos fordulattal tűzdelt.

Az első, ezen a néven induló liberális napilapot Jókai Mór alapította 1899-ben,

akkor az író maga volt a főszerkesztő. Ez a formátum 1913-ban szűnt meg, hogy aztán több mint 25 éven keresztül ne is jelenjen meg ezen a néven lap.
A második Magyar Nemzetként emlegetett napilapot Pethő Sándor és Hegedűs Gyula alapította 1938-ban. Innentől kezdve egyetlen évet leszámítva máig folyamatosan működött, egészen pontosan nyolcvan (80!) éven át. Nem merem beleképzelni magam most Pethő Sándor dédunokájának, Pethő Tibornak a helyébe – és természetesen egyetlen munkatárs helyébe sem –, aki az ország egyik legjobb színikritikusaként dolgozott a Magyar Nemzetnél, egészen a mai napig: az utcáról érkezett ahhoz a laphoz, amit dédnagyapja alapított, hiszen a Pethő-családnak tulajdoni része a Magyar Nemzetben már régen nem volt. A pártállami időkben Pethő Sándor fia, id. Pethő Tibor 1973 és 1983 között volt a lap főszerkesztője, és a rendszerváltás után 1990-től egészen haláláig, 1996-ig töltötte be ismét a főszerkesztői posztot.

A Pethő Sándor által alapított Magyar Nemzet jobboldali, náciellenes lap volt, többek között Szekfű Gyula, Barankovics István, Lendvai István és Márai Sándor is írt bele.

Hogy valóban náciellenes lapról van szó, arra az a legerősebb példa, hogy 1944. március 22-én a Gestapo feldúlta a lap szerkesztőségét, és be is zárták, csak 1945. május 1-jétől tudott újraindulni, innentől kezdve azonban valóban máig jelent meg minden hétköznap és szombaton.
Természetesen a kommunista időszakban államosították, munkatársai mégis igyekeztek a lehetőségekhez képest ellenállni: 1953-tól például Nagy Imrét és kormányát támogatták Rákosi Mátyással szemben. Nagy Imre bukása és halála után a Magyar Nemzet a Hazafias Népfront lapja lett, egészen a rendszerváltásig ebben a minőségben működött, bár többször feszegette a határokat.

Illyés Gyula például 1977 karácsonyán cikket közölt benne az addig tabunak számító erdélyi magyarság ügyéről,

de a hétköznapok riportjai és publicisztikái sokszor feszegették azokat a határokat, amelyeket a kommunista rendszer már nehezen viselt. Ezek után adta magát, hogy a lap az egyik legfontosabb sajtótermék szerepét töltse be a rendszerváltás időszakában.
A rendszerváltás után aztán veszített népszerűségéből, köszönhetően annak, hogy állami kézben volt, és a privatizáció sem segítette a működését. A Horn-kormány adta el 1996-ban a Postabanknak, majd az első Orbán-kormány alatt, 2000-ben összevonták a Napi Magyarország szerkesztőségével. Utóbbi így megszűnt, s állítólag minden bejelentés nélkül történt az egybeolvadás.
Liszkay Gábor egyszer csak odaállított egy CD-vel a Napi Magyarország vezető tördelőjéhez, és azt mondta neki, hogy holnap ebben a formában fog megjelenni az újság: a CD a Magyar Nemzet layoutját tartalmazta.

Pontosan nem ismert, hogy Simicska Lajos mikor jutott hozzá a laphoz,

de az 1990-es évek végén az Közgép céghálóján keresztül már biztosan benne volt a keze. Ezek a részletek a mai napig tisztázatlanok.
Mindenesetre a 2000-es években már egyre leplezetlenebbül bántak azzal az információval, hogy a Fidesz pénzembere tulajdonolja a Magyar Nemzetet.

A lap pedig mindaddig a Fideszt támogatta, amíg Simicska Lajos nem szakított Orbán Viktorral: ez 2015. február 6-án történt, és G-nap elnevezéssel vonult be a magyar sajtótörténetbe.

Az akkori főszerkesztő, Liszkay Gábor és a Magyar Nemzet vezetősége Szerető Szabolcs és D. Horváth Gábor főszerkesztő-helyettesek kivételével távozott a laptól, és megalapították a Magyar Időket, ami teljesen lojális a kormányhoz, minden kritikát mellőz a Fidesszel szemben.
A Magyar Nemzet főszerkesztője ekkor D. Horváth Gábor lett. Miközben Simicska Lajos és a Lánchíd Rádiót vezető Schlecht Csaba nyíltan a Jobbik mellé állt, addig D. Horváth Gábor ezt nem deklarálta a lappal kapcsolatban. 2018 tavaszán aztán D. Horváth távozott a lap éléről, és helyét Schlecht vette át, aki így a mai napig vezette egyszerre a Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádiót.

A G-naptól kezdve a napilap és a rádió is ellenzéki szerepet vállalt.

Rengetegen várták a 2018. április 8-i választások előtt, hogy az egykori oligarcha „ledob egy atombombát”, amellyel olyan mértékben kompromittálja a Fideszt, hogy a párt elbukja a választásokat.

Ez az atombomba azonban most az lett, hogy Simicska bejelentette, bezárja a Magyar Nemzetet, s vele együtt a Lánchíd Rádiót is.

A Magyar Nemzet utolsó száma holnap, 2018. április 11-én jelenik meg, a 2007-ben indult Lánchíd Rádió pedig, aminek története párhuzamosan futott a Magyar Nemzettel, ma, 2018. április 10-én éjfélkor elhallgat.
A Népszabadság bezárása – ami Mészáros Lőrincnek, Orbán Viktor házi oligarchájának köszönhető – után 2018. április 10-én, két nappal az országgyűlési választások után tehát újabb hatalmas csapás érte a magyar sajtót. Mindezt pedig egyelőre tehetetlenül és tátott szájjal nézzük.
Mindenki előtt nyilvánvalóvá kell tenni: az, hogy a sajtó volna a negyedik hatalmi ág Magyarországon, már régen értelmét vesztett idea. A Fidesz ugyanis olyan mértékben átvette felette az irányítást, hogy az egyes orgánumok már csupán elhanyagolható mértékben tudják ellenőrizni a hatalom tevékenységét. Sőt, ha ezt az elhanyagolható mértéket is igyekeznek elérni, akkor a Fidesz mindent megtesz azért, hogy ezt ne tehessék meg.
Vagyis a kormányzópárt azt a rettenetes, kommunista, pártállami hagyományt folytatja, amely ellen a rendszerváltás idején egész Magyarország kiállt, köztük és szinte az élen Orbán Viktorral.
Nem tudhatjuk, ki lesz a következő, ahogy abban sem lehetünk biztosak, hogy nem háttéralkuk következménye az, ami ma és az elmúlt években folyamatosan történik és történt.

Azonban abban biztosak vagyunk, hogy mindehhez a demokráciának már semmi köze.(ZOOM)

Az oroszoktól is kikapott, 8 lett az Eb-n a pólóválogatott

2018. július 28. szombat 21:27

A magyar férfi vízilabda-válogatott csupán a nyolcadik helyen végzett a Barcelonában zajló Európa-bajnokságon, miután szombaton kikapott Oroszországtól.

Európa-bajnokság, férfiak, a 7. helyért:
Oroszország-Magyarország 9-8 (2-1, 3-2, 3-1, 1-4)
Barcelona, Piscines Picornell, v.: Buch (spanyol), Rakovic (szerb)
gólszerzők: Holod 3, Nagajev, 2, Sepeljev, Harkov, Szucskov, Andrjukov 1-1, illetve Vámos 3, Bátori 2, Erdélyi, Zalánki, Bedő 1-1
Magyarország: Vogel - Zalánki, Jansik D., Vámos, Erdélyi, Manhercz, Bedő - cserék: Mezei, Bátori, Kovács G., Angyal, Pohl
Az már a torna zárónapjának nyitómérkőzése előtt biztos volt, hogy a magyar férfiválogatott története második legrosszabb Eb-szereplésével tér majd haza, ugyanis az 1989-es bonni kilencedik hely kivételével ötödiknél egyszer sem végzett rosszabb helyen. Tavaly a margitszigeti világbajnokság negyeddöntőjében 14-5-re diadalmaskodtak a magyarok.(forrás:MOL)

Döntetlen az All Star-gálán

Index

Az olimpiai bajnokok alkotta, korosztályában világbajnok magyar férfi vízilabda-csapat, a Millennium Masters döntetlent játszott a korábbi külföldi klasszisokból álló világválogatottal a Duna Arénában, a keddi XIXO Waterpolo All Star Gálán, jelentette az MTI.
A magyarokat a válogatottal három olimpiai aranyat nyerő szövetségi kapitány, Kemény Dénes irányította. A tizenöt – negyven év fölötti – olimpiai aranyérmest felvonultató gárda ellenfele az egykori nagy riválisokból összeállított világválogatott volt.

Kásás Tamás a Millennium Masters (b) és Francesco Postiglione világválogatott játékosa a vízilabda All Star-gálán a Duna Arénában 2018. július 31-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Utóbbiban hét nemzet vízilabdázói, köztük négy olimpiai bajnok kapott helyet a spanyol Daniel Ballart, s három horvát, Igor Hinic, Dubravko Simenc és Frano Vican személyében. A Duna Arénában telt ház, 5200 néző előtt a szövetségi kapitányként Jugoszlávia, Olaszország és Horvátország csapataival olimpiai aranyérmes horvát Ratko Rudic irányította ellenfél szerzett vezetést a grúz Revaz Csomakidze révén, amire még az első negyedben rögvest háromszor is válaszoltak a magyarok: a tavalyi budapesti masters világbajnokságot a 40 év felettiek kategóriájában megnyerő Millennium Mastersből Benedek Tibor, Biros Péter és Kiss Gergely volt eredményes (3-1).

A második negyedben nem született gól, a harmadikban a szerb Aleksandar Sapic jóvoltából közelebb zárkózott a világválogatott, de Varga Tamás visszaállította a kétgólos különbséget, az orosz Irek Zinnurov azonban megint csökkentette a hátrányt (4-3).
Az utolsó negyedben az orosz Szergej Garbuzov egyenlített, majd ő talált be megint, így a világválogatott 5-4-re átvette a vezetést. Csakhogy Varga Tamás a hajrában centerből egyenlített, és ezzel döntetlenre mentette a találkozót.
A keddi gálán a magyar csapatot a háromszoros olimpiai bajnok Benedek Tibor, Biros Péter, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás és Szécsi Zoltán; a két ötkarikás arannyal rendelkező Fodor Rajmund, Gergely István, Steinmetz Barnabás, Varga Tamás és Vári Attila, illetve a 2000-ben, Sydneyben aranyérmes Kósz Zoltán, Märcz Tamás, Székely Bulcsú és Varga Zsolt alkotta.

Az olimpiai bajnokok alkotta, korosztályában világbajnok magyar férfi vízilabda-csapat, a Millennium Masters döntetlenre végzett a korábbi külföldi klasszisok alkotta világválogatottal a Duna Arénában, a keddi XIXO Waterpolo All Star Gálán.

MTI-HÍR

Eredmény:
Millennium Masters - Világválogatott 5-5 (3-1, 0-0, 1-2, 1-2)
-------------------------------------------------------------
Varga T. 2, Benedek, Biros, Kiss 1-1, illetve Garbuzov 2, Csomakidze, Sapic, Zinnurov 1-1

Magyar részről a nemzeti együttest háromszor olimpiai bajnoki címig vezető szövetségi kapitány, Kemény Dénes irányította, tizenöt - negyven év fölötti - ötkarikás aranyérmest felvonultató gárda, vele szemben pedig az egykori nagy ellenfelekből összeállt nemzetközi alakulat ugrott medencébe. Utóbbiban hét nemzet vízilabdázói, köztük négy olimpiai bajnok kapott helyet a spanyol Daniel Ballart, s három horvát, Igor Hinic, Dubravko Simenc és Frano Vican személyében.
A Duna Arénában telt ház, 5200 néző előtt a szövetségi kapitányként Jugoszlávia, Olaszország és Horvátország csapataival olimpiai aranyérmes horvát Ratko Rudic vezényelte ellenfél szerzett vezetést a grúz Revaz Csomakidze révén, amire még az első negyedben háromszor is válasz érkezett: a tavalyi budapesti masters világbajnokságot a 40 év felettiek kategóriájában megnyerő Millennium Mastersből Benedek Tibor, Biros Péter és Kiss Gergely volt eredményes (3-1).
A második negyedben nem született gól, a harmadikban a szerb Aleksandar Sapic jóvoltából közelebb zárkózott a rivális. Varga Tamás visszaállította a kéttalálatnyi különbséget, az orosz Irek Zinnurov azonban megint csökkentett a hátrányon (4-3).
A befejező játékrészben az orosz Szergej Garbuzov egyenlített, majd ugyanő talált be, s a világválogatott átvette a vezetést 5-4-re. Varga Tamás a hajrában centerből egyenlített, döntetlenre mentve a találkozót.
A keddi gálán a magyar csapatot a háromszoros olimpiai bajnok Benedek Tibor, Biros Péter, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás és Szécsi Zoltán; a két ötkarikás arannyal rendelkező Fodor Rajmund, Gergely István, Steinmetz Barnabás, Varga Tamás és Vári Attila, illetve a 2000-ben, Sydneyben aranyérmes Kósz Zoltán, Märcz Tamás, Székely Bulcsú és Varga Zsolt alkotta.
(mti)

IXO All Star Gála: döntetlennel zárult a világklasszisok küzdelme

2018. július 31. 21:45 Tizennégy magyar és négy külföldi olimpiai bajnok (összesen 43 ötkarikás arany medália büszke tulajdonosa) nézett farkasszemet egymással kedden este a Duna Aréna medencéjében. Kemény Dénes olimpiai bajnokai hatalmas küzdelemben 5-5-ös döntetlent játszottak a Ratko Rudic által irányított világválogatott ellen.

Fotók: Madar Dávid/MVLSZ

Mint arról korábban beszámoltunk, kedden délután a vízilabdáé volt a főszerep a Duna Arénában. A XIXO Waterpolo Masters All Star Gála három utánpótlás mérkőzéssel vette kezdetét: előbb a 2004-es és a 2005-ös korosztályok legjobbjai meccseltek, majd a junior-válogatott és az ifjúsági-válogatott is összecsapott egymással. A csúcspontnak vitathatatlanul a 20.00-kor kezdődő gálamérkőzés bizonyult, melyen Kemény Dénes olimpiai bajnokai az egykori legnagyobb ellenfelekből összeállt világválogatottal néztek farkasszemet zsúfolásig telt lelátók előtt.
 

Az örömjáték, avagy a régi idők fantasztikus emlékeit idéző, kiváló hangulatú gálamérkőzés "vendégtalálattal" vette kezdetét, az olimpiai ezüst- és bronzérmes Revaz Chomakidze juttatta előnyhöz a Ratko Rudicáltal irányított világválogatottat. A Kemény-legények Benedek Tibor jóvoltából szinte rögtön kiegyenlíthettek volna, ám a nyolcas sapkát viselő háromszoros olimpiai bajnok lövése a kapufán csattant. Nem sokkal később azonban sikerült javítania a balkezes klasszisnak, fórgóljával egalizált a magyar válogatott. Sőt, Biros Péter és Kiss Gergely biztos kézzel értékesített ötmétereseivel a vezetést is átvette a Millennium Masters csapata. Az első játékrész a háromszoros ötkarikás bajnok hálóőr, Szécsi Zoltán hatalmas bravúrjával ért véget, 3-1.

A második felvonásban leginkább a kapusoké volt a főszerep. Előbb Biros Péter úszott meg és ejtett, azonban a gólvonal felé tartó labdájának az olimpiai ezüst- és bronzérmes Nikolai Maximov állta útját, míg a túloldalon az olimpiai bronzérmes Francesco Postiglione lövését hárította Szécsi Zoltán. A háromszoros olimpiai bajnok Biros Péterhez hasonlóan a kétszeres ötkarikás győztes Varga Tamás is háromgólosra növelhette volna a különbséget, de büntetője kimaradt. A negyed így gólnélküli döntetlennel zárult. 

Nagyszünet újra megnyitották a gólcsapot a klasszisok. A világ- és Európa-bajnok Alexander Sapics akciógóljával egyre zárkózott Ratko Rudic legénysége. Varga Tamás centergóljával hamarosan újból kétgólos magyar vezetést mutatott a Duna Aréna eredményjelzője, ám ismét csökkentett a differencián a világválogatott, ezúttal az olimpiai ezüst- és bronzérmes Irek Zinnurov volt eredményes, 4-3.

A negyedik negyed a világválogatott egyenlítő találatával indult - az olimpiai ezüst- és bronzérmes Seregei Garbuzov köszönt be a kétszeres olimpiai bajnok Gergely István kapujába (4-4). A rivális találata után gyors gólváltást láthatott a Duna Aréna nézőserege: Seregei Garbuzov talált be ismét, az 5-5-ös végeredményt pedig Varga Tamás állította be.

 

XIXO Waterpolo Masters All Star Gála

Millennium Masters - Világválogatott 5-5 (3-1, 0-0, 1-2, 1-2)
Vezette: Juhász György, Molnár Péter

Millennium Masters: Szécsi Zoltán, Varga Tamás 2, Märcz Tamás, Varga Zsolt, Kásás Tamás, Vári Attila, Kiss Gergely 1, Benedek Tibor 1, Fodor Rajmund, Biros Péter 1, Steinmetz Barnabás, Molnár Tamás, Székely Bulcsú, Kósz Zoltán, Gergely István. Edző: Kemény Dénes

Világválogatott: Nikolai Maximov (orosz), Peter Trobjevics (szerb), Francesco Postiglione (olasz), Harry van der Meer (holland), Igor Hinic (horvát), George Afroudakis (görög), Revaz Chomakidze (grúz) 1, Dubravko Simenc (horvát), Daniel Ballart (spanyol), Alexander Sapics (szerb) 1, Irek Zinnurov (orosz) 1, Seregei Garbuzov (orosz) 2. Edző: Ratko Rudic (forrás:MVLSZ)

Galéria

A többi képért kattintson a képre!

Magyar Nemzetutolsó száma

Hatalmas 80-as számmal, fekete kerettel és vezércikkel a címlapon jelent meg a Magyar Nemzet egyelőre utolsó száma.
Mint ismert, a lapot eddig működtető Simicska Lajos alig két nappal a választások után jelezte, nem finanszírozza tovább a napilap mellett a Heti Választ és a Lánchíd Rádiót sem. A leállás nem biztos, hogy végleges, mert Ungár Péter milliárdos, LMP-s elnökségi tag, leendő parlamenti képviselő (és Schmidt Mária kormánybiztos fia) vételi ajánlatot tett a teljes portfólióra.
<span data-mce-type="bookmark" style="display: inline-block; width: 0px; overflow: hidden; line-height: 0;" class="mce_SELRES_start"></span>

“Tegnap bekövetkezett az, amitől szíve mélyén mindenki tartott, ha a lélek nem is vitte rá, hogy hangosan kimondja”

– írta a címlapi vezércikkben Pethő Tibor, a lapalapító Pethő Sándor dédunokája, aki az utolsó napig a Magyar Nemzetnél dolgozott.
“A hadra kelt idő most újból végigsöpört rajtunk. A kései utódok kezéből ismét a politika ütötte ki a tollat 2018 áprilisában. Pethő Sándor szavai metsző pontossággal adják vissza jelenlegi helyzetünket: a szószék „hirtelen, egy titokzatos földrengés érintésére omlott össze alattunk”. Az alapító főszerkesztő ezt az első szám beköszöntő vezércikkében írta, korábbi napilapja, a Magyarság váratlan szélsőjobboldali pálfordulására utalva. A sors különös fordulata, hogy Pethő keserű szavait az utolsó számban dédunokája kénytelen idézni.”

Egy budapesti újságos stand szerda reggel, a Magyar Nemzet utolsó számával, fotó: Andy Landy

Pethő felidézte az idén 80 éves lap történetét, azt, hogy a történelem viharai 1944-ben és 1956-ban is elhallgattatták.
A méltatlan történelmi helyzetek fogságából a Magyar Nemzet előbb-utóbb mindig kiszabadult, áll a vezércikkben, és Pethő Tibor hozzáteszi, a “Magyar Nemzet 2015 tavasza óta ostromlott várhoz hasonlított, a hatalom a nagy múltú lap elpusztítására törekedett.”

“A fájdalom belső szava most, az utolsó szerkesztőségi munkanapon, mindennél erősebb. Mégsem búcsúzunk.

Elhallgatni sem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó. Akit nem hagyhatunk cserben” – zárul a vezércikk.
Az érzelmes kezdés ellenére a Magyar Nemzet egyelőre utolsó száma nem csak magával foglalkozik. A második oldalon a közös, szerkesztőségi fotó mellett közéleti szereplők szólalnak meg a megszüntetésről. Körmendy Zsuzsa, Schiffer András, Róna Péter, Lányi András, Bod Péter Ákos és Kukorelly Endre gondolatai olvashatóak még.
Ezenkívül a lap hírekkel foglalkozik utolsó napján is: beszámoltak a választással kapcsolatos fokozódó aggályokról, Habony Árpád volt ügyvédjének 700 milliós csalási ügyével, a nyomozás újraindulásával a Fenyő-gyilkosság kapcsán.
A vélemény rovatban foglalkozott még magával az újság, Lukács Csaba Vége című írásában.
“Ami százötven mostani kollégám és családjuk számára tragédia, az csak egy epizód a rendszerváltás utáni Magyarország munkavállalói szempontból cseppet sem fényes történelmében. […] Annyiban talán rendhagyók vagyunk, hogy van olyan kollégám, aki húsz év alatt ötször (!) élte át azt a döbbenetes pillanatot, amellyel kedd délelőtt tízkor én életemben először szembesültem” – írta Lukács (forrás:Zoom)

Magyar Nemzet-1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Pethő Tibor

2018. április 11., szerda 06:00

Hozzászólok

A Magyar Nemzet újságírói a Globus Nyomda szedőtermében, az ólomszagot ontó rotációs körforgó gép mellett gyülekeztek. Pontban éjfélkor behelyezték az utolsó ólomhengereket, felzúgott a hatalmas vasszerkezet, nem sokkal később már ontotta magából az első példányokat. A gépet aztán leállították, a festéktől még nedves újságoldalakat a mester átnyújtotta Pethő Sándornak. „Hoc opus, hic labor est” (Ez a feladat, ez a küzdelem) – idézte Vergiliust Pethő. 1938. augusztus 25-e hajnalán így indult útjára homlokán a 12 pont betűivel a Magyar Nemzet.
Fáj az emlékezés, a nagyapámtól hallott történet felidézése. Tegnap bekövetkezett az, amitől szíve mélyén mindenki tartott, ha a lélek nem is vitte rá, hogy hangosan kimondja. „Megszűnik a Magyar Nemzet” – röpítette világgá a hírt az internet. Aztán arról értesültünk, hogy tárgyalások zajlanak a lap újjászületéséről. Akármilyen fordulatot vesznek is az események, az bizonyos, hogy a Magyar Nemzet fontos korszaka a mai nappal lezárul. A történelem vihara kétszer ítélte hosszabb hallgatásra lapunkat. Először 1944 márciusában. A németek bevonulását követő napokban a Gestapo emberei feldúlták a szerkesztőséget. A munkatársak közül Parragi Györgyöt Mauthausenbe, Baráti Huszár Aladárt Dachauba deportálták, Lendvai Istvánt a nyilasok verték agyon. Másodszor a magyar forradalmat eltipró Vörös Hadsereg budapesti bevonulása némította el 1956 novemberében a Magyar Nemzetet.
A hadra kelt idő most újból végigsöpört rajtunk. A kései utódok kezéből ismét a politika ütötte ki a tollat 2018 áprilisában. Pethő Sándor szavai metsző pontossággal adják vissza jelenlegi helyzetünket: a szószék „hirtelen, egy titokzatos földrengés érintésére omlott össze alattunk”. Az alapító főszerkesztő ezt az első szám beköszöntő vezércikkében írta, korábbi napilapja, a Magyarság váratlan szélsőjobboldali pálfordulására utalva. A sors különös fordulata, hogy Pethő keserű szavait az utolsó számban dédunokája kénytelen idézni.
A búcsú pillanataiban eszembe jutnak elnémított lapunk nevezetes korszakai. A háború előtti, a legszebb, amikor a Magyar Nemzet az elsők között rántott kardot az embertelen eszmék elleni küzdelemben. Reményt adott az üldözötteknek, bátorította konzervatív-liberális olvasótáborát. A koalíció éveiben már a hatalomra törő kommunistákkal szemben, a polgári világ megőrzéséért folytatta a harcot, hogy azután elszürkülve-kiüresedve élje át a legkeményebb Rákosi-időket. Ám még akkor is sikerült búvópatakként megőriznie valami keveset a Magyar Nemzetnek régi önmagából. Aztán felidézem a többit: ötvenhat forradalmi számait, a hetvenes-nyolcvanas évek másodvirágzását és azt a szerepet, amelyet a Magyar Nemzet a rendszerváltozás motorjaként 1988 és 1991 között betöltött.
Korszakhatárra érkezve most már nyugodtan idesorolhatjuk a 2015 februárját követő időket is. Hogy mi volt a titka a Magyar Nemzetnek a négy évtizednyi kommunista diktatúra idején, amelyben élete felét kénytelen volt leélni, mit jelentett a New York-palota második emeletén lakó szerkesztőséghez tartozni, azt érzékletesen fogalmazta meg lapunk egykori munkatársa, Javorniczky István: „1976. október elsején teljesült akkor már erős vágyam: az akkor legtekintélyesebb magyar napilap, a Magyar Nemzet pályakezdő újságírója lettem. A Magyar Nemzetnél dolgozni akkoriban rangnak számított. A szakmán belül és kívül egyaránt másképp néztek az emberre, ha azzal kért interjút valakitől, hogy ettől a laptól jött. A Népszabadság a hatalmat jelképezte, a Magyar Nemzet a szelíd, de határozott másságot. Korántsem a nyílt szembenállást a fennállóval szemben, de a nüanszbeli különbséget a hivatalos szemlélettől.”

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

A méltatlan történelmi helyzetek fogságából a Magyar Nemzet előbb-utóbb mindig kiszabadult. Ne feledjük, azért is, mert szerencsére akadtak olyan munkatársak, akik hittek a változás lehetőségében, hogy Pethő Sándor lapja visszanyeri régi fényét. Ugyanebben hittünk mi is, amikor 2015. február 6-án, ezen a groteszk, csúfondáros eseményekben bővelkedő napon megszabadulva az egyre fojtogatóbb gyámkodástól, új munkatársakkal kiegészülve visszatértünk hagyományainkhoz. Szellemünk kifejtésének e lap hasábjain, ahogy Pethő Sándor írta 1938-ban, ettől a pillanattól kezdve valóban nem volt más korlátja, „mint tulajdon lelkiismeretünk, tehetségünk és meggyőződésünk”.
A Magyar Nemzet 2015 tavasza óta ostromlott várhoz hasonlított, a hatalom a nagy múltú lap elpusztítására törekedett. Munkatársait máig hívogatták a kormányzati sáncok védelmében dolgozó orgánumoktól, arra biztatva őket, hagyják ott az újságot. Ígértek vagy fenyegetőztek, ahogy éppen dukált. Mi lassan megszoktuk a ránk rakott terhet. Megtanultunk árnyékban élni. Ahogy lapunk legendás színikritikusa, Mátrai-Betegh Béla írta a hetvenes években: „Ezerszerte inkább árnyékban élni, mint kiszáradó, elkérgesedő érzelmekkel sütkérezni a napos oldalon, kíméletlen, erőszakos, kegyetlen és elvakító fényben.”
A fájdalom belső szava most, az utolsó szerkesztőségi munkanapon, mindennél erősebb. Mégsem búcsúzunk. Elhallgatni sem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó. Akit nem hagyhatunk cserben.
(forrás:Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.04.11.)

Sok változás történt augusztus első napján a a magyar médiában, leginkább a Hír TV-nél azzal, hogy a csatorna tulajdonosa Nyerges Zsolt lett. A csatorna sorsáról Liszkay Gábor dönt, napi tartalmáért pedig ezentúl Szikszai Péter és Mentes Katalin felel majd.

A HVG információi szerint azt tervezik, hogy a Magyar Nemzetet újraindítják a lap alapításának 80. évfordulóján, vagyis augusztus 25-én. A lapot Simicska Lajos szüntette be a választás után két nappal, ám most ezt is eladta Nyerges Zsoltnak.

A HVG továbbá arról is ír, hogy az Echo TV-ben egy értekezleten már felajánlották, hogy önkéntes alapon át lehet igazolni a Hír TV-hez. A Lánchíd Rádióról és a Heti Válaszról viszont nincsenek hírek.(forrás:Blikk)

Magyar Nemzet újraindul augusztus 25-én?

Sok drámai fordulaton van túl a magyar média, de az nem volt jellemző, hogy volt munkatársak vonuljanak be egykori munkahelyük jelenlegi szerkesztőségébe. Augusztus első napján visszafoglalták Hír Tv-t, és a hónap végére a Nemzet újraindítását tervezik. És ezek még csak nem is képezik részét az Orbán által szeptemberre ígért nagy változásoknak.

A jobboldali média polgárháborúja véget ért, ez már a hét elején egyértelművé vált (ennek állomásairól hétfőn már bővebben írtunk), augusztus 1-jén pedig már arról is vannak információink, hogy a G-napot követő három és fél év után hogyan akarja Orbán Viktor köre rendezni az ő szemszögükből árulóvá vált médiumok helyzetét.

A Simicska-média felszabadítása

1. A Hír Tv nem vész el, csak visszaalakul. Nem mi mondjuk, hanem zárt ajtók mögött a csatornát a G-nap miatt kényszerűségből elhagyó Szikszai Péter és Mentes Katalin. A jövőben már ők felelnek a tartalom napi előállításáért. A stábértekezleten azt mondták, aki maradni akar, annak vissza kell térnie a 2015 előtti irányvonalhoz. A hangulat feszült volt, egy szerkesztő szerint alig valaki köszönt az érkező fejeseknek. Mások azt állítják, nyílt zsarolás is kellett, hogy a csapat ne széledjen azonnal szét.

Puskár Anett és Nyerges Zsolt

© Máté Péter

Azt Puskár Anett, Simicska Lajos (korábbi?) szóvivője közölte a Hír Tv előtt, immáron Nyerges Zsolt nevében, hogy a szolnoki vállalkozó a) marad a tulajdonos, b) de nem szól bele semmibe, c) arra Liszkay Gábort jelölte ki. Tehát a csatorna sorsáról nem a tulajdonosa és nem is a vezérigazgatója dönt, ez Puskár szavaiból egyértelműen kiderült. Liszkaynak már így is rengeteg terméket kell kontroll alatt tartania: a Magyar Időket és a Karc FM-et tulajdonosként, Mészáros Lőrinc minden sajtótermékét a MediaWorks berkein belül, és most még Nyerges tévéjét is.
Hogy ki csinálja majd a Hír Tv-t, miután elbocsátások sorát zavarták le már első napjukon az új vezetők? Nos, információink szerint az Echo Tv-ben egy értekezleten már fel is lett ajánlva, hogy önkéntes alapon át lehet igazolni. Mészáros adójánál a pletykák szerint inkább a showműsorokra koncentrálnának amúgy is.
2. A kormányoldali sajtótermékeknél lesz nagy mozgás, mivel információink szerint a Magyar Nemzet újraindítását tervezik a lap alapításának 80. évfordulóján, vagyis augusztus 25-én. (Erről bővebben az eheti HVG-ben olvashatnak.) Ehhez kapóra jön, hogy Nyerges a lapot kiadó céget is megörökölte egykori oligarchatársától. Azt hallani, hogy ennek ellenére fenntartják a G-napot követően felhúzott Magyar Időket, és a Magyar Hírlap is marad a piacon. Piacon? Bocsánat az elírásért, a Magyar Hírlap is marad az állami hirdetések kifizetőhelyeként.

© Túry Gergely

3. A Lánchíd Rádió feltámadásáról nincsenek hírek, és a jelek szerint a Heti Válasz sorsa is a beszántás lesz. A Magyar Idők szerdán már „megelőlegezte”, hogy Borókai Gábor lemond főszerkesztői pozíciójáról, de ez kacsának minősült, ahogy azt az érintett elsőként a hvg.hu-nak elmondta. Hamarosan neki is beszélnie kell viszont Nyerges Zsolttal, akiről annyit hangsúlyozott mantraszerűen Puskár: nem akar médiával foglalkozni.
Pletykák szerint a hetilapkínálat ettől még hamarosan bővülni fog, a Mandiner körül érdemes keresni a szerkesztői szándékot egy új termékre, amelyben a kormányzat holdudvarának véleményvezérei megvívhatják vitáikat.

Az "ellenállás megmaradó gócpontjai"

A felsorolt tételek azonban nem érintenek két jelentős területet, ahol sokan változásra számítanak:

• egyrészt a teljes jobboldali média tulajdonosi struktúrájának átszervezését a Tv2-től a Vas Népéig,
• másrészt a balliberálisnak vagy csak bosszantóan függetlennek tartott média értékesebb, fontosabb darabjainak elfoglalását.

Innen nézve mindaz, amit most látunk, csak bemelegítés volt. A kérdés, ami már most adja magát, az Index sorsát firtatja. A legnagyobb magyar internetes portál Simicska bizalmi emberének, Tóth Mariannának segítségével került alapítványi kezelésbe, és a vállalkozóhoz sok szálon köthető Nagy Ajtony Csaba egy csapásra az Index igazgatósági tagja lett. Ha a minden állását feladó egykori Közgép-vezér képes volt az Index vezető testületének összetételét befolyásolni, akkor miért ne tehetné meg most is? A kormány részéről igény biztosan lenne rá.
A Hír Tv ítéletre váró munkatársai szerda délelőtt keserűen megjegyezték: bárhova is mennek innen, a sajtókamara ott is utoléri őket. Ez az a szörnyszülött, amely 80 éve egyszer már faji alapon megosztotta az újságírótársadalmat, és most Szöllősi György 2rule-szárnyai alatt újra kijelölheti, kiket fogad el a kormány komilfónak. A támogatott és a tűrt bekerülhet a kamarába, a tiltott kint reked. A bentieket innen kezdve lehet szabályozni, fegyelmezni és a pénzcsapok nyitásával-zárásával vonalon belül tartani, a kintieket pedig távol lehet tartani a nyilvános eseményekről, a közérdekű adatoktól. Ahogy a civilek kapcsán láttuk, hamar új adókategóriában is találhatják magukat, a kormányzati találékonyság szinte végtelen.

© Máté Péter

Mit érdekel engem mindez?

A média túl sokat foglalkozik önmagával. A sajtó képviselőin kívül senkit sem érdekel, mi zajlik az iparágban. A firkászok jobban tennék, ha a valódi hírekkel foglalkoznának.
Gyakran elhangzó vádak ezek, és sokszor van is valóságtartalmuk. Nyilván keveseket érdekel és érint, amikor újságírók és riporterek átszerződnek ide, a menedzsment pedig érkezik onnan. Mennyit keres majd az új helyen? Önszántából ment, vagy kirúgták? Milyen botrány vezetett a szakításhoz? Ezek a legtöbbször bulvárhírek szerény hatósugárral és sokszor visszafogott valóságtartalommal.

© Fülöp Máté

A magyar média átalakítása azonban Orbánék számára az egyik legfontosabb hatalmi kérdés. A Fidesz azzal nyert választást, hogy egy valós veszélyt olyan mértékben túlzott el, ami már minden más racionális gondolkodást felülírt az országban. És nem elégedett meg a migráció kihívásainak drámai felnagyításával, kitalált hozzá egy fiktív ellenséget is, aki meggyilkolná az anyját, kétezer zsoldossal támad, és zsebre rakta egész Európát (beleértve a Fidesz pártcsaládjának nagyobbik részét is).

A hír szent, a vélemény szabad – tartja a mondás. A fideszes médiában mintha megfordult volna: Orbán véleménye szent, a hírt viszont pont úgy szabad előadni, ahogy az a narratívába passzol.

Ehhez pedig „alternatív tényekre” van szükség, ahogy azt Donald Trump tanácsadójától megtudhattuk – és a magyar választási kampányban az állami médiától a Figyelőn át az Origóig megismerhettük. A magyaroknak tudniuk kell, hogy Bécs külvárosai a földi pokollal egyenlők. Hogy az életellenes bűncselekmények százezer főre eső számában Magyarországtól messze elmaradó Svédország valójában mészárszék.
Minél több csatornán megy ugyanez, minél több felületen olvasható ugyanez, annyival könnyebb azt állítani, hogy kettő kevesebb az egynél. És minél több sajtótermék vesz részt a nyilvános rendezvényeken, annál kevesebb hely, kérdés, figyelem jut ott a kormánytól függetlenekre.

A hiteltelenség erénnyé válik

A magyar nyilvánosság szerdán elveszített egy csatornát, amelyen még a tényeket keresték, a véleményeket pedig szabadjára engedték. Ez azoknak is veszteség, akik megtagadják az együttérzést a Hír Tv elmúlt éveit alakító kollektívával, és ehhez a múltban vagy a korábbi tulajdonosban keresik közönyük létjogosultságát. (Igaz, eddig is a társadalom közönye tette lehetővé az Origo lefejezését, a Népszabadság bezárását, a teljes vidéki lapcsalád és helyi rádióadók elfoglalását.)

A magyar média fekete napjai sorából mégis különvált a Hír Tv visszafoglalása. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a kormányzati kommunikációs felületek emberei ítélkezhettek egykori munkahelyük jelenlegi munkatársai felett.

A G-nap után Simicska Lajos birodalmán belül maradó hangadóknak nincs kegyelem, ezt tudjuk egy ideje. A fake news-gyárak vezetői minden sajtótermék eleste után triumfálnak közpénzből kitömött felületükön. De ettől még ők is sokakat megtűrnek a házukban, akik vargabetűkkel érkeztek hozzájuk. Ez szerdán, a Hír Tv előtt is látható volt: a távoli kollégák ide-oda böktek, és mondták, ki honnan érkezve talált megélhetést a Rogán Antal ernyője alatt működő médiumoknál. A saját embereik hiteltelensége számukra nem hátrány, hanem garancia arra, hogy azok kénytelenek lesznek minden utasítást végrehajtani.
(forrás:hvg)
*
(A szerző rendszeres szereplője volt a Hír Tv több műsorának. 2015 decemberétől előbb a Népszabadság szerkesztőjeként, majd a HVG rovatvezetőjeként vett részt esti vitákon és reggeli politikusi interjúkon.)

„Visszatérünk a régi értékekhez, ott folytatjuk, ahol 2015-ben abbahagytuk”

 

2018. augusztus 1., szerda 19:08, frissítve: csütörtök 11:45

Visszatérünk a régi értékekhez, ott folytatjuk, ahol 2015-ben abbahagytuk – ezt mondta a Hír Tv régi-új vezérigazgató-helyettese, miután az eddigi vezetőket szerdán leváltotta az új tulajdonos. Nyerges Zsolt, a csatorna volt elnökét Liszkay Gábort kérte fel médiatanácsadónak, a menedzsmentbe pedig visszatérnek a régi vezetők. Változik a tartalom is: több műsor is megszűnik, így például nem lesz már képernyőn Csintalan Sándor és Kálmán Olga műsora sem.

2002. december 2-án indult el a Hír TV konzervatív értékrendet képviselő televízióként. Több tucat saját gyártású műsorai évekig népszerűek voltak. Alig félévvel az indulás után a szociális témákkal foglalkozó Keresztmetszet, majd az egészségügyi magazin, a Gyógyhír kezdte meg adását, amelyek majd 10 évig voltak műsoron. 2004-ben indult péntek esténként a politikai vitaműsor a Péntek8, egy évvel később pedig a televízió emblematikus oknyomozó műsora a Célpont is.A csatorna szellemisége 2015 februárjában változott meg, amikor a tulajdonos, Simicska Lajos a miniszterelnökkel való kapcsolatának megromlása után 180 fokos fordulatra és a konzervatív értékek feladására kérte a vezetést. A teljes menedzsment ezután lelkiismereti okokra hivatkozva lemondott.
A Hír TV-nek – ahogy a tulajdonos elvárta – a G- nap után megváltozott az irányvonala – a fordulat jegyében Kálmán Olgának új műsora lett, Weiszer Alinda is a csatornához érkezett, de Csintalan Sándor is kapott több műsort. Simicska Lajos a 2018-as választásokig működtette médiáit, a Fidesz kétharmados győzelme után azonban bezárta a Magyar Nemzetet, a Lánchíd Rádiót, rövidesen megszűnik a Heti Válasz, a Hír TV pedig új tulajdonoshoz került.
Nyerges Zsolt a szerdai állománygyűlésen a csatorna további működéséről biztosította a dolgozókat. A menedzsmentet viszont lecserélte. Médiatanácsadónak a korábbi elnököt, Liszkay Gábort kérte fel, vezérigazgató pedig Répásy Bálint lett. A médiumot a 2015 előtti vezetés irányítja. Általános vezérigazgató-helyettes dr. Korda Judit lett, a tartalomért Szikszai Péter felel vezérigazgató-helyettesként, a hírigazgatónak pedig Mentes Katalint nevezték ki. Szerdától megváltozott a Hír TV műsorrendje is.
A Hír TV régi-új vezérigazgató-helyettese azt mondta: a tulajdonosváltással együtt szemléletváltás is lesz, amelyek műsorok megszűnését is jelenti.
„A mai nappal a Hír TV visszatért a jobboldalra, úgyhogy Csintalan Sándort és Kálmán Olgát már ne is keressék a nézők” – mondta Szikszai Péter.
Távozik a csatornától Teszári Nóra, Lampé Ágnes és Bodacz Balázs is. Új műsorok szeptembertől indulnak.(forrás:Hír tv)

Koppány vezér nyomában a Balatonnál- Szkíta Golgota

A Szkíta Golgota

Egy szelesebb, de amúgy forró délutánon a Kupa-Koppány vezér Emlékparkot néztük meg. Ez egy szakrális kegyhely, Szkíta Golgota néven is ismert. Szólád falunál egy kis tábla jelzi, merre van Nezde: könnyen el lehet menni mellette, és csakhamar Kötcsén találja magát az autós. Onnan visszafordulván másodjára már megtaláltuk a diszkrét, útszéli jelzést, így keveredtünk a parányi településre. A kocsit ott kell hagyni az utcán, egy üdülő előtt, onnan felfelé ugyanis legfeljebb traktor (és a saját lábunk) vihet.

Képgalériáért klikk a fotóra!Forrás: Origo

Nagy magányban kapaszkodtunk fel egy kilométernyit, egy kis fából összetákolt pihenőnél álltunk meg csak pár percre, onnan remek kilátás nyílt a hosszúkás Balatonra. A Kupa-Koppány vezér Emlékpark valójában minden formaságot nélkülöz, nincs kerítés, térfigyelő kamera, belépőjegy, de ember se nagyon: egy kedd délutánon rajtunk kívül csak egy kisgyerekes család bolyongott a dombtetőn.
Arról lehet olvasni turisztikai oldalakon, hogy a falusiak régóta ismerik a helyet gyógyító erejéről, állítólag talicskában tolták fel a nehezen mozgó öregeket, hátha a föld energiája segít rajtuk. Akad, aki abban hisz, hogy Koppány vezér itt van eltemetve: „a helyi legenda szerint annak idején valójában Koppány vezért nem is négyelték föl, hanem az elesett somogyi herceget valahol a Nezde-hegyen helyezték örök nyugalomra, s lelke ma is itt bolyong” – olvasható a magyarázat. Ha hisszük ezt, ha nem, a környék bájos és megnyugtató, a balatoni panoráma, a szelíd dombok, a sűrű erdőség látványa békével tölti el a felfelé caplatástól megfáradtan szuszogó túrázót.
A jelképes stációk:
1. stáció: Nimród király, Hunor, Magor
2. stáció: Attila hun nagykirály
3. stáció: Csaba királyfi székely kapuja
4. stáció: Baján kagán kőszobra
5. stáció: Karaul, a Magyar Táltos
6. stáció: Koppány, Somogyország hercege
7. stáció: Babba Mária
8. stáció: Veronika harangláb, haranggal
9. stáció: Kettős kereszt, Turullal

A szóládi löszpincék

Ha már a környéken túrázunk, felkereshetjük az Alman tetőt, ami Somogy megye legmagasabb pontja közelében egy kilátó 316 méteren. Mi még megnéztük a löszfalba vájt pincéket Szóládon: ezeket a II. világháborúban többnyire még búvóhelyként használták. Egy leírás szerint több mint száz pincében érlelnek ma is borokat, azonban egy átlagos kedd délután senki nem járt arra, minden pince zárva volt. Három-négy helyen kiírtak egy telefonszámot, ha bor kellene, hívjuk őket, de tízből kilenc láthatóan hosszú ideje zárva, erre a bejárat előtt nőtt magas fű vagy gyom volt a bizonyíték.

Képgalériáért klikk a fotóra!Forrás: Origo

Úgy tudni, a helyszínen kulturális és gasztronómiai fesztiválokat is rendeznek, de hétköznap (másnap estefelé is visszatértünk) nem volt semmi mozgás a környéken. Egy sétára azonban remek, felérve pedig szőlőültetvények között bandukolhatunk – és megfogadjuk, hogy legközelebb visszatérünk falunapkor, vagy valami ünnep alkalmával, hátha kinyit pár pince.

Fehérkő vára

Még egy párórás túrát megér a környéken Fehérkő vára, amely Kereki határában található 283 méter magasan. Ha Szántód, Balatonföldvár felől érkezünk, áthajtunk Kőröshegyen, majd Kerekin. Amikor épp feladnánk a reményt, a falu végén jobbra fordulunk, és haladunk, amíg van út. A kis parkolóban van kút, és szükség is lesz a vízre, ha egy meleg, nyári napon megyünk fel a romhoz.

Képgalériáért klikk a fotóra!Forrás: Origo

Mert már csak rom maradt a tetőn: az 1300-as években állt itt egy erőd, 1403-ban meg is ostromolták. Több tulajdonosa volt, majd elvesztette katonai szerepét, és félve attól, hogy a törökök megszerzik, az 1500-as évek közepén a magyarok felrobbantották. A kövek nagy részét – mint minden ilyen esetben – környező házak, templomok építéséhez használták fel.
A várhoz igen meredek ösvény vezet, itt csak jó erőben lévő emberek, gyerekek kapaszkodjanak fel (pláne, ha hőség van, vagy épp eső után vagyunk, és vizes-csúszós a föld). Jobbról és balról is akad lankásabb, így hosszabb út idősebbeknek, megfontolt tempóban is feljutunk 15-20 perc alatt. A romantikus romok közt bóklászva pedig eszünkbe juthat, hogy a Balaton-felvidékkel vagy Tihannyal nem versenyeznek a somogyi dombok látnivalóban, de azért van élet délen a strandon, vízibiciklin, főtt kukoricán túl is.(forrás:Origo)

Hírtévé közlemény:.2018.08.01. 14:34 "Műsorváltozás: Kálmán Olga és Csintalan Sándor műsorait mától nem láthatják a Hír TV képernyőjén" - olvasható a hírcsatorna közösségi oldalán és a weboldalukon.

Megírtuk, hogy a pocsék nézettségi adatok és többmilliós fizetése miatt a Hír TV új vezetése kirúgta Kálmán Olgát. Sokakkal egyetemben Csintalan Sándor is távozik a csatornától, aki a következő szavakkal kommentálta a történteket: „ezt a történetet már nélkülem fogják vinni". Nem csak tőlük vált meg a Hír TV új vezetése. Sajtóhírek szerint távozik a csatornától Nagy Zoltán hírigazgató, Tarr Péter, Bodacz Balázs, Zimon András, György Zsombor, valamint Lampé Ágnes(forrás:Origo)

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Videón, ahogy Kálmán Olga elhagyja a Hír TV-t

Ma eldől Kálmán Olga sorsa

Simicska egyik bizalmasa otthagyta a Hír TV-t

Csúfos bukás: kirúgták Kálmán Olgát

Novotny Zoltán: "Nekem Tokiót el kell felejteni."

Válaszom az, hogy normális esetben egészen biztosan a női kajak négyes 500 méteres versenye volt életem utolsó olimpiai közvetítése. Nekem Tokiót el kell felejteni.
Önnél sosem lehet tudni.
Ez mondjuk igaz. Erről a britek evezőse, Steve Redgrave története jut az eszembe. Redgrave 1984 és 1996 között négy olimpián négy aranyérmet nyert. Atlantában azt mondta, hogy befejezte, soha többet nem látják őt ötkarikás játékokon versenyezni. Erre mi történt? Megjelent Sydney-ben, és megnyerte pályafutása ötödik olimpiai bajnokságát.

Szóval, nem tervezem a tokiói utat, de mit lehet azt tudni? Ezzel együtt szerintem nincs semmilyen komoly esélye annak, hogy a tokiói olimpiáról közvetítsek.
Meg az embernek muszáj önkritikusnak lennie. A beszédem érezhetően lassabb, mint pár esztendeje. Talán akad már egy-két hangképzési hibám is. A hangom szerencsére még a régi, és a stílusom sem változott. A világot ma is úgy látom, ahogyan tizenévesen. Sportolóközpontú ember voltam és maradtam. Azt mondják rólam, hogy az úgynevezett régi (rádiós) iskola egyik utolsó mohikánja vagyok.
Egy picit térjünk még vissza a riói kajak-kenu versenyekre. 1996-ban Vass István Zoltán többek között azért fejezte be Atlantában sportriporteri pályafutását, mert nem akarta azt megélni, hogy elront egy kajak-kenu befutót. Azaz, hogy mást mond be győztesnek, mint aki valójában nyert. Mindez nem futott át a fején akár 2008-ban Pekingben, akár négy évvel később Londonban? Hiszen ezeken az olimpiákon is ön közvetítette a kajak-kenut.
Egyáltalán nem. Pista mindig is közéleti riporternek tartotta magát. Őt eléggé zavarta, hogy a sport az egyes médiumok szervezeti felépítésében valahol a hátsó sorokban helyezkedett el. Mást ne mondjak, a napilapokban is az utolsó oldalon vannak a sporthírek.  Szóval, Vass többre vágyott ennél. Nagyon sajnálom, hogy elfordult a sporttól, mert egy kitűnően közvetítő, egyedi humorú és roppant művelt kolléga volt. A kérdésre visszatérve, azt hiszem, én már megengedhetem magamnak a tévedést. Ami nem jó dolog, de ezen görcsölni még rosszabb.

„Ha elrontok valamit, nevessenek ki, de azért ennél vannak fontosabb dolgok is az életben“Fotó: Polyák Attila - Origo

Ha elrontok valamit, nevessenek ki, de azért ennél vannak fontosabb dolgok is az életben. Sosem felejtem el, amikor tavaly egy nappal a finálék előtt megérkeztünk a milánói kajak-kenu vb-re. Az első, akivel találkoztam, a Magyar Televízió riportere volt. A kolléga közölte, hogy inkább hazamegy, mert innen lehetetlenség közvetíteni.  A riporterállást valóban nem ideális helyre építették, mert a pálya utolsó 200 méteres szakaszából 120 métert nem lehetett látni. A 200 méteres versenyszámoknál ez remek dolog. Aztán eljött a szombat, majd a vasárnap, a rádióközvetítések rendben elhangzottak, semmiféle hiba nem történt. Ezért mondom azt, hogy felesleges az ilyen dolgokon az embernek izgatnia magát.
A nyolcvanas években az ön keze alatt formálódott és alakult ki minden idők legjobb rádiós sportszerkesztősége. Osztályvezetőként olyanokkal dolgozhatott együtt, mint a már említett Vass István Zoltán, vagy Radnóti László, Molnár Dániel, Török László, Deák Horváth Péter és Bárdos András. Ez a csapat aztán lassan szétesett, és ma már Deák Horváth mellett ön maradt hírmondónak. Nem rossz érzés ebbe belegondolnia?
Az élet már csak ilyen. A Magyar Rádió történetében a sport mindig is fontos szerepet töltött be.
Pluhár István és Szepesi György két egészen kiemelkedő egyéniség volt. Az ön által felsoroltak valóban egyfajta riporteri Aranycsapatot alkottak. Hozzáteszem azonban, hogy Bárdos András például nem jutott el rádiósként olimpiára. Az 1988-as szöuli játékokon dolgozó hat közvetítő ember – Vass István Zoltán, Török László, Deák Horváth Péter, Molnár Dániel, Radnóti László és jómagam – tényleg egészen kiemelkedő munkát végzett.(Részlet)(forrás:Origo)

A rádióriporter nem kommentálja a bejelentést

 

Paul Lendvai állítja, Szepesi György ügynök volt

A rádióriporter nem kommentálja a bejelentést

Az Élet és Irodalom című hetilap ma megjelenő számában Paul Lendvai az állambiztonsági szaklevéltártól kikért anyagok alapján több tévés és rádiós újságíróról állítja, hogy az állambiztonsági hatóság ügynöke volt. E sorban elsőként említi Szepesi György rádióriporter nevét.

 2011.01.16.

Jogomban áll megvédeni magamat, és kötelességem segíteni abban, hogy ilyesmi soha többé ne történhessen meg - nyilatkozta lapunknak Paul Lendvai, alias Lendvai Pál, aki az ötvenes évek második felében távozott Magyarországról Ausztriába. Jelenleg az Europäische Rundschau főszerkesztője, az ORF-TV Europa Studiójának vezetője. Azért döntött úgy, hogy nyilvánosságra hozza a rendelkezésére bocsátott információkat, mert felháborítja, hogy legkedvesebb kollégáiról, barátairól kellett megtudnia, hogy a háta mögött nemcsak az ő, hanem a szülei befeketítésén dolgoztak. "Akiket a cikkben megneveztem, önkéntesen vállalták a besúgói munkát, amiből előnyöket akartak szerezni maguknak. Higgyék el: a cikk csak a jéghegy csúcsa" - mondta Lendvai.
Paul Lendvai a következő újságírókat nevezte meg cikkében:
"Galambos" fedőnéven tartották nyilván Szepesi Györgyöt, az ismert rádiós újságírót. Lendvai azt írja, Szepesit 1950-ben szervezte be a BM Politikai Nyomozó Főosztályának belső reakcióelhárítása, később kulturális területre helyezték át. A Lendvai rendelkezésére álló dokumentumok szerint Szepesi arról jelentett, hogy ő milyen, általa mindenképpen titkolni kívánt álneveken publikált, és milyen magyar kollégákkal találkozott Bécsben.
Szepesi György munkatársunktól értesült Lendvai cikkéről, melyet nem kívánt kommentálni.
"Harmat Gábor" fedőnéven 1971-től a kulturális elhárító osztály titkos munkatársaként dolgozott Spánn Gábor újságíró. Ügynökmúltjára Lendvai egyik könyvében már korábban utalt, amire válaszul Spánn Harmat-cseppek néven adta ki rádiós jegyzeteit. A negyven évig a köztévénél, jelenleg a Magyar Rádió külsős jegyzetírójaként dolgozó újságíró a Kádár-korszakban nyugati tévéstábok mellé rendelt gyártásvezetőként jelentéseket adott a forgatásokról.
Spánn azonosítani tudja Lendvai vádjait:
- Amikor az 1956-os forradalom huszadik évfordulóján az ORF stábja Budapesten forgatott, az MTV nemzetközi kapcsolatok osztályvezetője megfenyegetett, s kötelezett, minden este adjak gyártási jelentést. Persze tudtam, hol fognak landolni e jelentések. A stáb tagjaival, köztük Paul Lendvaival is közöltem mindjárt az első este: ami a jelenlétemben elhangzik, papírra kerül. Amúgy Lendvai megkért, este menjek haza, ők majd a saját szakállukra szereznek érdemi, vagyis nem "preparált" nyilatkozókat. Ezt nem jelentettem, miként azt sem, amikor megtudtam, hogy például Mécs Imrét sikerült megszólaltatniuk. Sőt: tanácsoltam nekik, hogy ha tilosban forgatnak, ne az osztrák tévé kocsijával tegyék, vigyenek magukkal "szűz kazettát" arra az esetre, ha elkapnák őket, illetve a svarc felvételeket azonnal adják át az ORF-nek a határon. Ezek után, amikor a filmet leadták, az MTV elnökétől meg is kaptam a magamét. Tény, hogy ezek után Lendvai listára került, forgatási kérelmeit rendre elutasították.
"Urbán": Lóránt László Endre újságíró, 1960-63 között az MTI bécsi tudósítója. A BM III/I. (külföldi hírszerzés) titkos munkatársa. Lendvai szerint karriert akart csinálni, ezért légből kapott információkkal igyekezett bizonyítani, hogy rajta keresztül exkluzív információkat kap az osztrák Néppárt legfelsőbb vezetésétől. Ezen álinformációkra alapozva "Cole Michael" néven ún. kutatódossziét nyitottak Lendvairól mint (beszervezendő) társadalmi kapcsolatról. A beszervezés alapját édesanyja kiutazási kérelmének elbírálása jelentette volna.
"Herczeg" alias Heltai András, Lóránt utódja Bécsben, a Lendvai által idézett jelentéseiben arról panaszkodott, hogy nem kapott bizalmas információkat "Cole"-ról.
"Lehel" fedőnéven Földényi Ervin rádiós szerkesztő, "Budai I" fedőnéven pedig Bencsik Imre író, dramaturg is jelentett Lendvairól.
- Az ÉS mintegy tíz éve szorgalmazza az állambiztonsági anyagok teljes körű nyilvánosságának megteremtését, s e céltól vezérelve adott helyt több, hasonló "leleplező" írásnak - nyilatkozta lapunknak Kovács Zoltán főszerkesztő. Ezek közlésével nem a lejáratás a céljuk, hangsúlyozta, ellenkezőleg: a jogalkotó figyelmének felhívása arra, hogy megfelelő szabályozással elkerülhetők volnának a hasonló, kínos esetek.(forrás:NépszabadságOnline)

"Michael Cole" tündöklése és bukása -PAUL LENDVAI

"Michael Cole" tündöklése és bukása

avagy egy sikertelen beszervezés története

"Egy szabad társadalomban mindent közölni lehet - és azt el is felejtik, mert egy pillantással
felfogták. Az abszolutizmusban minden elrejtett, de ki lehet találni; ez az, ami érdekessé teszi."
(Marquis de Custine oroszországi útinaplójában [1839])

"Ha én nem vagyok, van más, Fenség, és akkor az, ansante, olyan jelentéseket ír,
hogy isten őrizz az olyanoktól! Mi úgy igyekszünk, ahogy ők akarják..."
(Mihail Sipov rendőrügynök egy Tolsztojjal folytatott képzelt beszélgetésben, Bulat Okudzsava Merszi avagy Sipov kalandjai című könyvéből)

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁSZTL) munkatársaitól értékes, de ugyanakkor megdöbbentő "karácsonyi ajándékot" kaptam. Háromszázkilencvenöt oldalnyi operatív anyagot, munkadossziékat, vagyis feljegyzéseket, jelentéseket, javaslatokat, munkaterveket, határozatokat, kérelmeket és más dokumentumokat, köztük felnyitott magánlevelek másolatait. Ezeket az anyagokat az állambiztonsági szolgálatok hírszerzéssel és belső elhárítással foglalkozó ügynökei és szigorúan titkos állományú tisztjei (szt) "termelték", főként az 1958-tól 1966-ig tartó időszakban.
Az iratok számomra is nagy meglepetéseket tartalmaztak. Miért?
Már 1996-ban kaptam anyagokat bebörtönzésemről, internálásomról és a rehabilitációért folytatott harcaimról 1952-56 között.
Amikor 1996-ban újságcikkekben, majd a magyar világtalálkozón a budapesti Parlamentben elmondott beszédemben Charles Gati washingtoni politológus kollégámmal együtt bíráltam a titkosszolgálatok töretlen hatalmát az archívumok felett, Somogyi Tamás vezérőrnagy, a Horn-kormány titkosszolgálatokat irányító miniszterének kabinetfőnöke a Magyar Nemzetnek adott interjújában (1996. szept. 17.) kijelentette: "Lendvairól semmiféle dokumentum nincs az archívumokban." Az újságíró szkeptikus kérdésére, hogy miként lehetséges ez, hiszen én az Osztrák Rádió és Televízió (ORF) munkatársaként gyakran megfordultam a rendszerváltás előtt az országban, s feltehetően a titkosszolgálatok megfigyeltek, Somogyi elmondta: "Lendvai 1957-ben hagyta el az országot, s ő azt tartja valószínűnek, hogy 1956 előtt készültek róla jelentések... A hiedelmekkel ellentétben a Kádár-rendszerben nem érvényesült olyan titkosszolgálati munka, amelyből az következne, hogy Lendvairól dokumentumoknak kellett volna készülniök."
Ez a kijelentés persze nem felelt meg a valóságnak. Egyébként ellentétben állt azzal is, amit maga az Állambiztonsági Szolgálat a Stasinak Kelet-Berlinbe küldött jelentésében 1985. január 31-én megállapított: "Kérésükre közöljük, hogy Lendvai Pál (...) előttünk ismert, nyilvántartásunkban mint ellenséges személy szerepel. 1959 óta osztrák állampolgár és ettől az időponttól kezdve kíséri figyelemmel állambiztonsági szolgálatunk Lendvai tevékenységét." Ez a jelentés abban a harmincnyolc oldalas gyűjtődossziéban volt, amit a Gauck-hivataltól Berlinben megkaptam. Időközben a csehszlovák titkosrendőrség százötvenkét oldalnyi jelentéséhez jutottam hozzá Václav Klaus miniszterelnök és Jan Ruml belügyminiszter (a Charta 77 egykori szóvivője ) révén.
Kérésemre végül is, Somogyi állításai ellenére, több mint kétszáz oldalnyi belügyi jelentést ástak ki a hivatal munkatársai, melyek már emigrálásom utáni újságírói tevékenységemre vonatkoztak mint külföldi tudósító és tévéműsorok főszerkesztője. Már akkor sejtettem, hogy ez csak a jéghegy csúcsa lehet. Két életem - 56 előtt és 56 után - kötődött a kemény és puha diktatúrák titkosrendőrségi apparátusához anélkül, hogy én ezzel tisztában lettem volna. Ez a kettősség szinte párhuzamosan jelentkezett az életemben. 1962 nyarán, tehát majdnem tíz évvel letartóztatásom után, hivatalosan közölték a Belügyminisztériumban édesanyámmal, hogy jogtalanul csuktak le és internáltak, s "ezért én nem szenvedhetek kárt". Ugyanakkor már ugyanebben a Belügyminisztériumban és bécsi kirendeltségükön már javában gyűjtötték az ellenem irányuló jelentéseket és dokumentumokat.
A tavaly májusban és decemberben az ÁSZTL-től megkapott anyagok mind a tényeket, mind a személyeket illetően aláhúzzák az iratnyilvánosság fontosságát, és leleplezik a Kádár-korszakbeli "közéleti hazudozás intézményes rendszerét" (Kenedi János).
Nyikolaj Szerafimovics Muratov ezredest, a cári titkosszolgálat III. ügyosztályának magas rangú tisztjét idézi Bulat Okudzsava: "Az embert a gonoszság és az irigység, a harag, a megvetés és a félelem kormányozza. Félelmetes következményekkel járhat, ha szabadon engedjük az embereket. Kordában kell tartani, felhasználni és irányítani kell őket, akkor hasznot hoznak..."
A következő történeteket nem személyes okokból mesélem el.
E mentalitás és a mindenkori politikai felelősök mérhetetlen ostobasága elleni küzdelemhez szeretnék hozzájárulni.
1957. február negyedikén érkeztem Bécsbe, és az első pillanattól kezdve mint újságíró ("budapesti" német és angol tudással) próbáltam dolgozni. Részben külföldi tudósítóknak segítettem mint magyar "szakértő", részben cikkeket helyeztem el először osztrák, később külföldi újságokban. Szüleimre való tekintettel különböző álneveket használtam (bár nem túl leleményeseket). A paradox eredmény az volt, hogy a bécsi és budapesti "szervek" számtalan besúgójuk révén gyorsan megtudták, hogy ki rejtőzik "György Holló", "Árpád Bécs" vagy "Paul Landy" alatt. Rádióval a hónom alatt jártam a bécsi utcákat és a szerkesztőségeket, s közben éjjel-nappal csiszoltam nyelvtudásomat. Soha magyar emigráns újságoknak vagy magyar nyelvű rádióadásoknak nem dolgoztam.

Iratok a szemétkosárban
Az első jelentés már alig egy évvel Bécsbe érkezésem után, 1958. március 17-én Harangozó Szilveszter, akkori rendőr százados (a rendszer végén már altábornagy és miniszterhelyettesként az állambiztonsági szolgálat vezetője) kezében volt. A "Galambos" fedőnevű ügynök 19.652 számú munkadossziéjában található "szigorúan titkos" jelentés rólam és (azóta elhunyt) barátomról, Vajda István hírlapíróról szólt. "Galambos" figyelmeztetett, hogy feltűnően keressük "a Bécsben átutazó újságírókkal a találkozást", és kérdéseink "tendenciózusan a magyar párt belső problémáira irányulnak". Majd leleplezett: "Másirányú információim szerint Lendvai a Die Presse című hivatalos kormánylap magyar szakértője és ebben a minőségben részben önálló anyagokat ír..." Valóban, György Holló néven ennek az újságnak írtam (ami sem akkor, sem ma nem kormánylap!), de "Galambos" volt talán az első, aki besúgta titkomat.
"Galambos" felhívta a BM hírszerzés I/5-e alosztályának a figyelmét arra is, hogy Lendvai és Erdős Lajos, az AFP budapesti, jelenleg bécsi tudósítója "között éles ellentétek állnak fel (...) feltételezhető, hogy a közöttük levő éles ellentét a mi szempontunkból kihasználható". Jelentése végén tálalta olcsó ponyvaregényre emlékeztető "kém"-sztorijait: "Mind az emigráns Philharmonica Hungarica tagjai, mind pedig más disszidensek rendszeresen találkoznak a Graben egyik mellékutcájában levő magyar vendéglőben, Ilona Stüberlben."
"Galambos" informátora (a név a dokumentumban kitörölve) elmondta, hogy "Lendvai, továbbá a bécsi magyar követség két megbízottja, valamint Hegedüs és Szemere nevű disszidensek rendszeresen látogatják ezt a vendéglőt és innen szerzik információikat, s hogy az információ továbbítása a következőképpen történik: a fent nevezettek egyike megjelenik valamelyik bécsi parkban, levelet helyez el az egyik szemétkosárban, majd körülnéz és megvárja, míg egy másik sétáló kiveszi a levelet s anélkül, hogy beszélnének egymással, egyik jobbra, másik balra megy el." "Galambos", mint egy Sherlock Holmes, megállapította: "Ez mindenesetre arra mutat, hogy a bécsi magyar követség munkáját nemcsak a hivatalos szervek, de a diszszidensek is rendkívül élesen figyelik."
Az Ilona Stüberl egyébként ma is létezik, s a Wiener Bezirksblatt 2005 decemberében Bécs legjobb vendéglőjének nevezte. De a rendkívül éber "Galambos" azt is jelentette, hogy Vajda barátom felesége a Hotel Europa Espressóban dolgozik: "Ez Bécs legelőkelőbb kémközpontja és nyilvánvalóan információinak egy részét innen szerzi." (Ha e teljesen átlagos vendéglátó- helyeken "Galambos" magyar hangot hallott, rögtön kémek után szaglászott.)
"Galambos" figyelmeztetéseit a "kémközpontokról", a menekült magyar zenészek együtteséről, s rólunk, menekült újságírókról a felettesei halál komolyan vették. Kézzel rá is írta az egyik főtiszt a jelentésre: "Feltétlenül továbbítandó a hírszerzőknek és kémelhárítóknak a megfelelő rész. Kapjon példányt Geréb, Gál, Nagy Antal elvtárs is - javaslatot kell készíteni: Lendvai-Vajda hazai kapcsolatainak lefedezésére, a Philharmonica Hungarica robbantására; feldolgozására (akár beszervezéssel, akár lejáratás célzatával)."
"Galambos" 1959. május 14-én az újabb bécsi útjáról újra Harangozó századosnak (már alosztályvezető) jelentett: "Tárgy: külföldi tapasztalatok". Ebben a jelentésben is beszámol a velem való találkozásról: "Lendvai szokás szerint a párt belső helyzetéről érdeklődött és főleg az érdekelte, kik azok, akik Kádár elvtárs körül csoportosulnak... (...) Megkért arra is, hogy hozzak el két könyvet (detektív regényt) Gömöri Endrének. (...) Beszámolt londoni látogatásáról. A Irodalmi Ujságnál találkozott az egész garnitúrával (...) Megjegyezte azt is, hogy az Irodalmi Ujságot amerikai pénzből tartják fenn, hozzáfűzte még Lendvai, hogy csak addig létezik az Irodalmi Ujság, amíg ezt a pénzt számukra folyósítják... A Mérei-ügy nyilvánosságra kerülése után a Die Welt hamburgi lapban L-P Wien aláírással cikk jelent meg, amely részletesen tárgyalta az ügyben szereplők politikai állásfoglalását, az elmúlt években tanúsított magatartását. A névaláírásból és a cikk tartalmából következtetve valószínűnek látszik, hogy ezt Lendvai Pál írta."
Amit az ügynök "Mérei-ügynek" nevezett, az valójában a "Hungaricus"-per volt, melyben 1958. április 1-jén Mérei Ferencet és négy társát, köztük Litván Györgyöt két és tíz év közötti börtönre ítélték.
"Galambos" (M) munkadossziéját, melyben e két jelentést archiválták, 1957. október 5-én nyitották meg, és 19.652 szám alatt irattározták.
A "Szigorúan titkos! Különösen fontos", 6-os jelzésű 144 812 számú nyilvántartási karton feltárja, ki volt "Galambos" és mikor szervezték be: "Szepesi György, 1922. II. 5., riporter, a Magyar Rádió munkatársa."
A beszervezés ideje: 1950 február 14. Osztályozása: ügynök.
(B) beszervezési dossziéjának irattári száma: 103208. Fedőneve: "Galambos" /50/1
A nyilvántartási karton 1955. február 9-én kelt. 1957-ben "Galambos" a BM Politikai Nyomozó Főosztály - "belső reakció elhárítás" - II/5-ös alosztálynak dolgozott, 1963. május 25-e után a BM Állambiztonsági Főcsoportfőnökség "belső reakció elleni harc" csoportfőnökségén belül a III/III-4-es alosztály - "elhárítás kulturális területen" - hálózati személye volt. "Galambos"-nak e karton szerint további három munkadossziéja volt.
Ki tudja, hány száz jelentése porosodik a levéltárban. Karrierjének állomásait minden lexikonban meg lehet találni. 2005 szeptemberében a Fővárosi Közgyűlés Szepesi Györgyöt Budapest díszpolgárának választotta.
Az évtizedek során rólam jelentéseket készítő ügynökök és feletteseik ugyan mindig fedőnévvel dolgoztak, de nem csak "Galambos"-t tudtam azonosítani. Az időközben felfedezett ügynökök közé tartozott az 1952-ben beszervezett "Lehel" ("István"), alias Földényi Ervin (akit a szakmában annak idején "Tűfejűnek" neveztek), és aki 1961-ben, tíznapos bécsi tartózkodásáról, majd 1964-ben, budapesti utam alkalmából tett jelentéseket rólam. Továbbá az 1955-ben "Budai I" néven beszervezett Bencsik Imre filmrendező, aki a kartonon mint "tmb", vagyis "titkos megbízott" szerepelt (ők "elvi meggyőződésből" dolgoztak a belügynek), és 1963 februárjában és májusában Londonban a Financial Timesnál próbált rólam mint bécsi tudósítóról belső információkat szerezni.

A túlélés művészete
Az egyik legügyesebb ügynökkel akkor találkoztam, amikor az ORF tudósítójaként 1976-ban, a forradalom huszadik évfordulójának előestéjén egy kétrészes dokumentumfilmet forgattunk. Ugyanő volt rám 1980-ban is kiosztva, amikor Tömegkommunikáció címmel filmet készítettünk.
A forgatási tervet, mint mindig, a Külügyminisztériummal és az MTV külföldi kapcsolatok osztályával kellett egyeztetni. Napi huszonhét dollár honoráriumért egy ránk kényszerített gyártásvezetőt is kellett foglalkoztatnunk. Sok évvel később került a kezembe a "Harmat Gábor" fedőnevű ügynök "Szigorúan titkos! Különösen fontos" 58115 számú munkadossziéja, mely tartalmazta a III/III-4/c - ugyancsak "kulturális elhárító osztálynak" - küldött jelentéseket a forgatásokról. "Harmat" hétoldalas, sűrűn gépelt jelentését tanítani lehetett volna az állambiztonsági tanfolyamokon. A legapróbb részletekről tájékoztatott, és minden "rázós" vagy érdekes kérdést felsorolt, melyeket - maszek autószerelőtől egy sebészig, Déry Tibortól Darvas Ivánig, Burger Róberttől Rényi Péterig - az interjúpartnereimnek feltettem. A többi között megelégedve jelentette, hogy "Lendvai írásban nem tervezte, de szeretett volna találkozni és felvételeket készíteni Vas Zoltánnal, Heller Ágnessel és Konráddal. Fenti személyekkel való találkozását úgy intéztük, hogy részint ne sikerüljön létrehozni, részint objektív okok miatt nem sikerült neki megtalálni őket."
Határátlépés című memoáromban megemlítettem, hogy a forgatáson rajtunk és az interjúalanyokon kívül mindig csak Spánn Gábor gyártásvezető volt jelen, akit azonban "Harmat" jelentései soha nem neveztek meg.
A (nyíltan ki nem mondott) célzásra, miszerint "Harmat" és Spánn Gábor azonos lenne, Spánn egy könyvecskéjében, amiben a Kossuth rádióban sugárzott reggeli jegyzeteit adta ki, ironikus megjegyzéssel reagált: "Egyetlen pont van, ami erősen birizgálta a csőrömet. Honnan ez a fantáziátlan Harmat Gábor név? Ezt a Harmat nevet nem vállalom, neveztek volna legalább doktor Sorgenak, vagy Kohn Philbynek."
Nos, a "titok" időközben megoldódott: a 232 305 számú 6-os karton szerint Spánn Gábort, a Magyar Rádió és Televízió gyártásvezetőjét 1971. november 22-én, "Harmat Gábor" néven mint "informátort" beszervezték.
Majd "tmt", (azaz titkos munkatárs) lett, aki az ÁSZTL klasszifikációja szerint "az állambiztonsági szervek hálózatának legmegbízhatóbb tagja, aki elvi meggyőződésből, magas fokú áldozatkészséggel, kezdeményezőleg vesz részt a titkos együttműködésben és a legbonyolultabb hálózati feladatok elvégzésére is alkalmas volt".
Harmat-Spánn tehát már ötéves gyakorlattal rendelkezett, amikor ezt a feladatot megkapta.
Ahogy hallom, Spánn továbbra is szórakoztatja humorosnak szánt jegyzeteivel a Kossuth rádió reggeli hallgatóit. Ő még nem lett díszpolgár.

"Cole Michael" színre lép
A különböző fedőnevű ügynökök és állambiztonsági szt-tisztek között különleges szerepet játszott egy "Urbán" fedőnevű titkos munkatárs ("tmt"), aki Okudzsava Sipov nevű ügynökének méltó modern utódja lehetett volna. Olyan meggyőzőnek látszó, noha teljesen légből kapott jelentéseket küldött az állítólag rendszeresen tőlem szerzett, az osztrák belpolitikáról szóló bizalmas információkról, hogy neve a BM III/I. hírszerző csoportfőnökség köreiben közszájon forgott. "Urbán" szerint én őt a Felix Hurdes néppárti politikussal létesített szoros kapcsolatom alapján szinte hetenként vagy még többször részletesen informáltam a Néppárt változó álláspontjairól és terveiről a majdnem öt hónapig tartó kormányválság alatt. A parlamenti választásokon 1962 novemberében ugyanis a Néppárt győzött, és a koalíciós tárgyalások márciusig húzódtak. A vita központjában Bruno Kreisky akkori külügyminiszter állt. A Néppárt át akarta venni a minisztériumot, de végül is a szakszervezeti vezér, Franz Olah és Schärf, a szocialista államelnök befolyása erősebbnek bizonyult, s Kreisky megtartotta pozícióját. Pár hónappal később kitört az úgynevezett Habsburg-botrány Otto Habsburg visszatérési kísérlete kapcsán. Az osztrák lapok részletesen foglalkoztak ezekkel a belpolitikai harcokkal. Az úgynevezett "bizalmas információkat" a külföldi tudósítók egészen egyszerűen naponta olvashatták a sajtóban, és kérdéseket tehettek fel a gyakori sajtókonferenciákon.
"Urbán" karriert akart csinálni, s be akarta bizonyítani, hogy ő exkluzív információkat kap rajtam keresztül a Néppárt legfelsőbb politikai vezetésétől. Egyre küldözgette kimerítő jelentéseit a naponta változó hangulatról, gyakran hozzátéve: "Információ Lendvaitól". Ezeknek a jelentéseknek csak egy szépséghibájuk volt: minden "Lendvai-információ"-t Urbán talált ki: én életemben soha nem beszéltem Hurdes volt miniszterrel és volt parlamenti elnökkel.
Felső kapcsolatai azonban elhitték "Urbán" lelkes jelentéseit. Sőt, 1962. november 6-án "kutató doszsziét" nyitottak egy "Cole Michael" fedőnevű társadalmi kapcsolatról. Az összefoglaló jelentések, feladattervek és javaslatok "Cole Michael" ügyében két és fél éven át abban a reményben születtek, hogy "Cole"-t, vagyis engem, végül beszervezhetnek.
Az alapot persze "Urbán" jelentései adták. Újra és újra Hurdesre, időnként Kreiskyre és Olahra hivatkozva közölte a hírszerzési csoportfőnökség III/I-3-as alosztályával, hogy "Cole" "információi nem légből kapottak, megalapozottak és olyan bizalmas adatokat tartalmaznak, amelyek nem kerültek nyilvánosságra. "Viszony kimondottan positiv. Perspektívája a kapcsolatnak reményekre ad lehetőséget."
Ki volt "Urbán" titkos munkatárs? Mint a most megkapott anyagok alapján kiderült, Loránt László Endre, az MTI bécsi tudósítója 1960-1963 között. Akivel valóban jó kollegiális viszonyban voltam, mert már 1957 januárjában, amikor én az Esti Hírlap külpolitikai rovatvezetőjeként Varsóból tudósítottam, találkoztam vele mint a Népszava tudósítójával. Fogalmam sem volt központi szerepéről az állambiztonsági hálózatban.
A "Cole Michael"-ügyet feldolgozó Palotás Rezső rendőr őrnagy és Tóth Pál rendőr alezredes által 1963. április 17-én kidolgozott Feladatterv a többi között pontokba foglalva és határidővel előírta, hogy bizalmas információkat kell szerezni tőle az ÖVP terveiről, át kell adnia "Cole"-t további kapcsolattartásra "Urbán" utódjának, befolyásolni kell, hogy az angol és egyéb nyugati lapokban elhelyezett cikkei a Magyar Népköztársasággal és a szocialista országokkal szemben lojális hangvételűek legyenek, meg kell kezdeni kapcsolatainak felmérését. "A tanulmányozás eredményeként összefoglaló jelentést kell készíteni, ennek alapján javaslatot kell tenni beszervezésére." Határidő: 1963. december 31. Időközben megszereztek több tucat, különféle álnéven, a nyugati lapokban megjelent cikkemet.
Már korábban bevezették a K-típusú ellenőrzést, azaz minden nekem szóló és általam írt levelet cenzúráztak, köztük vigasztaló soraimat özvegy édesanyámnak, akinek útlevélkérelmét már kilencszer elutasították. Környezettanulmányt végeztek róla, néhány rokonomról és a ház lakóiról.
Beszervezési reményeik alapja az 1962. május 24-i, B-45-81 számú feljegyzés szerint kezdetben az volt, hogy "abban az esetben, ha vállalja a velünk való együttműködést, akkor anyját kiengedjük".

Tutus a sztriptízbárban
Ortutay Gyulának, akkor a Hazafias Népfront főtitkárának és az Elnöki Tanács tagjának köszönhettem, hogy ez a zsarolási lehetőség már 1962 karácsonyára megszűnt. "Tutus"-t (Ortutayt) kérésére 1962 szeptemberében, négytagú kíséretével együtt, elvittem az egyik legmerészebb bécsi sztriptízshow-ra. Beváltotta ígéretét: anyám rövidesen megkapta a kiutazási engedélyt. Ez a közbenjárás nyilván zavarta a belügyi beszervezési terveket.
Nekem azonban volt még két kérésem, ami további reményeket keltett a központban. Hivatalosan kérvényeztem a magyar állampolgárságból való elbocsátásomat, mert csak ez biztosíthatta, hogy nyugodtan dolgozhassam mint újságíró a kommunista rendszerű országokban. Ugyanakkor próbáltam beutazási engedély kapni, elsősorban a Hazafias Népfront 1965. márciusi kongresszusára, riportkészítés céljából.
Az 1964. január 20-i 87-E-392-17/64 számú javaslatban "Cole Michael ügyében" a következő áll: "1960-61-től a "Financial Times", az "Economist" és a "Statist" c. angol közgazdasági, valamint a "Die Tat" c. svájci és a "Die Presse" osztrák politikai lapok tudósítója. Számára létkérdést jelent, hogy a fenti lapok "keleti szakértőjeként" a népi demokratikus országokba, köztük Magyarországra is rendszeresen beutazhasson. Magyarországi beutazásának engedélyezésével kapcsolatban felső vezető elvtársak olyan határozatot hoztak, hogy azt csak akkor hagyjuk jóvá, ha "Cole" rendszeres támogatást ad számunkra (...) "Cole" pozitív reagálása esetén a Külügyminisztérium által előkészített cikkeket helyeztetnénk el rajta keresztül, tovább foglalkoztatási vonalat a későbbiekben határoznánk."
A javaslatot aláíró Szombathy József alezredes (a BM III/1-es Vizsgálati Osztályának jogi véleményezéssel foglalkozó 3-E alosztálya vezetője) véleménye szerint "Cole a fentieket teljesíteni fogja, annál is inkább, mert számára a rendszeres beutazás létkérdést jelent."
Hogy a hálózat "Cole"-t végül is sem nyíltan, sem burkoltan nem fenyegette meg, csak sorsszerű véletlenek következménye volt: Ortutay ugyanis másfél év múlva egy kongresszuson újra Bécsben járt, és szeretett volna megint egy show-t a kísérőivel együtt megnézni. Egy másik éjszakai lokált választottam és a szünetben szóba hoztam, hogy látva az új Kádár-irányzatot ("aki nincs ellenünk, az velünk van"), kaphatnék-e vízumot riportkészítéshez. Ortutay, a rezsim kirakatfigurája újra a saját szakállára cselekedett, és elintézte beutazásomat. Később, az akkori bécsi ügyvivő, a közgazdász Biró Gerd közbenjárására sikerült több alkalommal is beutaznom, még "Cole Michael" likvidálásának előestéjén is, és ez az ügynököket és feletteseiket is felháborította.
Időközben ugyanis "Urbán", azaz Loránt felettesei gyanítani kezdték, hogy a jelentései roppant eltúlzottak lehettek. Lóránt utódja, "Herczeg", alias Heltai András 1969-ig maradt Bécsben, mint az MTI tudósítója. Ő újra és újra (pl. 1963. december 28-án) arról panaszkodott századosának, hogy "Cole" nem ad információs anyagot, a politikai jellegű kérdések elől változatlanul kitér, és a legcsekélyebb viszontszolgálatot sem tartja szükségesnek. Időszerű, hogy megfelelő módszerekkel "kijózanítsuk". Miközben a "központ" még reménykedett, "Herczeg" Bécsből (1965. március 25-én) ingerülten keményebb módszereket javasolt, mondván: "1963 ősze óta van kapcsolatom Lendvaival, de jelentősebb információkat nem kaptam, bár "kollegiális" és társasági viszonyunk kezdeményezésemre kifejezetten szívélyessé vált, a politikai tájékoztatástól fokozottan elzárkózott (...) Ugyanakkor riportjainak, kommentárjainak alapvető kicsengése nem különbözik az osztrák és egyéb nyugat-európai lapok általános vonalától. Az utóbbi évben rendszeresen és következetesen ír a szocialista tábor széthullásáról, a "nemzeti kommunista" fejlődésről, a KGST "felbomlásáról" stb.". Végül "Herczeg" javasolta, a bécsi felettesével egyetértésben: "egy esetleg a többi szocialista országgal koordinált vízum-intézkedést, valamint múltjának megfelelő szellőztetését".

"Cole Michael" eltűnése
Nyilván hosszas tanácskozások után történt a döntés 1965. október 4-én "Cole Michael", vagyis Lendvai Pál ügyében, "akit nyugaton a kelet-európai országok legjobb szakértőjének" tartanak, és "aki korábban álnéven, most már rendszeresen tendenciózus és ellenséges hangú cikkeket helyez el a nyugati lapokban a szocialista országokról, elsősorban Magyarországról (...) Mint kelet-európai szakértőnek a lehetetlenné tétele érdekében kérjük az NDK, a csehszlovák, a lengyel, a szovjet és a román állambiztonsági szerveket, hogy Lendvai Pál részére a jövőben ne adjanak beutazási engedélyt" - írta ezen a napon dr. Pieszko Ferenc százados, aki már két nappal korábban hasonló tartalmú levelet küldött a bolgár szerveknek is.
Ő intézkedett arról, hogy feladják "Cole Michael" beszervezési kísérletét, bármily rövid életű volt is a terv, hogy Lendvai Pál a magyar állambiztonsági szolgálat hivatalos kapcsolata legyen: "A fentiek alapján kérem engedélyezni "Cole Michael" Kt-459 sz. dossziéjának irattárba helyezését." A koncepciót tartalmazó dosszié, az iktatószáma szerint, a "holt iratok tárába került". A halálozási közlemény így szólt: "Cole Michael, Lendvai Paul (...) újságíró, magyar nemzetiségű osztrák állampolgár ügyével 1962 óta foglalkozunk beszervezés céljából. Társadalmi kapcsolatot létesítettünk vele, titkos információkat azonban nem adott. Magyarországról és a szocialista tábor többi országairól ellenséges hangú cikkeket írt. Ezért 1965 nyarán végleg megszakítottuk vele a kapcsolatot, tiltó-névjegyzékbe vettük és kértük a többi szocialista országot, hogy ne adjanak beutazási vízumot Cole Michaelnek. Valamennyi szocialista ország kérésünknek eleget tett."
A százados tapintatosan elhallgatta, hogy Románia csak azt válaszolta, hogy "a kapott információkat figyelembe veszi", de semmit sem ígért.
Ennek megfelelően az elkövetkező években gyakran jártam Romániában, és írtam (valószínűleg túl pozitív cikkeket) a román önállósodási lépésekről.
A feketelista következtében szinte szükségszerűen fordultam a politikailag oly izgalmas Jugoszlávia felé is. Tulajdonképpen a belügynek és besúgóinak köszönhettem, hogy elsősorban Balkán-szakértő lettem, és hamarosan megírhattam angolul első könyvemet a nacionalizmusról és kommunizmusról a Balkánon, mely németül és franciául is megjelent.
S mi lett a szereplőkkel? "Michael Cole" tényleg eltűnt az irattárban, és csak négy évtized után tudtam meg a sorsát. A "találékony" magyar Sipov ügynök, "Urbán", alias Loránt László Endre 1969-1971-ben újra bécsi tudósító lett. Szívinfarktust kapott, hazajött, közben Bécsben ellenőrizték az irodáját. Loránt aztán rejtélyes körülmények között eltűnt Bécsből. 1971. július 23-án a lengyel állambiztonsági szervek közölték a BM Nemzetközi Kapcsolatok Osztályával, hogy feleségével együtt Ausztráliába disszidált, ahol feleségének rokonai éltek. A jelentés utolsó mondata: "Loránt Bécsben kapcsolatot tartott Paul Lendvaival, aki összeköttetésben állt az amerikai hírszerzéssel és cionista szervezetekkel". Ha ezt az irattárban eltemetett "Michael Cole" tudta volna!
Loránt utódja, "Herczeg" 1969-ig maradt Bécsben, majd 1983-1987 között újra kiküldték. Biró Gerdet (aki néhány éve elhunyt) részben a "Cole Michael"-kudarc miatt kitették a külügyből és a Kereskedelmi Kamaránál dolgozott mint osztályvezető.
1972. október 2-án egy olvashatatlan aláírású belügyes tiszt javasolta Komornik Vilmos csoportfőnöknek - a bécsi "Főrezidenssel" és a külüggyel való megbeszélés alapján -, hogy töröljék Lendvait a tiltó listáról. Új beszervezési remények miatt? Ugyan már! A magyarázat egyszerű: Bruno Kreisky 1970-ben osztrák szövetségi kancellár lett és 1972 októberében megjelent Paul Lendvai (s Karl-Heinz Ritschel) Kreisky-életrajza. Köztudomásúan szoros kapcsolatom a tizenhárom évig kancellári poszton lévő szociáldemokrata pártelnökkel, Kreiskyvel volt nyilvánvalóan a fő oka annak, hogy akadály nélkül beutazhattam. A pozícióm az osztrák televíziónál (a közép-kelet-európai adások főszerkesztője) segített abban, hogy vezető politikusokkal, sőt még Kádár Jánossal is interjút készíthettem.
Persze a belügy szemében "ellenség" maradtam, s minden lépésemet figyelték és jelentették. Az 1972-89 közötti jelentésekből eddig még csak keveset láttam. Talán a legközelebbi karácsonykor újabb ajándékként megkaphatom a teljes anyagot a bécsi és budapesti ügynökök nevével együtt.
(A szerző az Europäische Rundschau főszerkesztője és az ORF-TV Európa Stúdiójának vezetője, forrás:ÉS.)