A Magyar Nemzet története számos fordulattal tűzdelt.

Az első, ezen a néven induló liberális napilapot Jókai Mór alapította 1899-ben,

akkor az író maga volt a főszerkesztő. Ez a formátum 1913-ban szűnt meg, hogy aztán több mint 25 éven keresztül ne is jelenjen meg ezen a néven lap.
A második Magyar Nemzetként emlegetett napilapot Pethő Sándor és Hegedűs Gyula alapította 1938-ban. Innentől kezdve egyetlen évet leszámítva máig folyamatosan működött, egészen pontosan nyolcvan (80!) éven át. Nem merem beleképzelni magam most Pethő Sándor dédunokájának, Pethő Tibornak a helyébe – és természetesen egyetlen munkatárs helyébe sem –, aki az ország egyik legjobb színikritikusaként dolgozott a Magyar Nemzetnél, egészen a mai napig: az utcáról érkezett ahhoz a laphoz, amit dédnagyapja alapított, hiszen a Pethő-családnak tulajdoni része a Magyar Nemzetben már régen nem volt. A pártállami időkben Pethő Sándor fia, id. Pethő Tibor 1973 és 1983 között volt a lap főszerkesztője, és a rendszerváltás után 1990-től egészen haláláig, 1996-ig töltötte be ismét a főszerkesztői posztot.

A Pethő Sándor által alapított Magyar Nemzet jobboldali, náciellenes lap volt, többek között Szekfű Gyula, Barankovics István, Lendvai István és Márai Sándor is írt bele.

Hogy valóban náciellenes lapról van szó, arra az a legerősebb példa, hogy 1944. március 22-én a Gestapo feldúlta a lap szerkesztőségét, és be is zárták, csak 1945. május 1-jétől tudott újraindulni, innentől kezdve azonban valóban máig jelent meg minden hétköznap és szombaton.
Természetesen a kommunista időszakban államosították, munkatársai mégis igyekeztek a lehetőségekhez képest ellenállni: 1953-tól például Nagy Imrét és kormányát támogatták Rákosi Mátyással szemben. Nagy Imre bukása és halála után a Magyar Nemzet a Hazafias Népfront lapja lett, egészen a rendszerváltásig ebben a minőségben működött, bár többször feszegette a határokat.

Illyés Gyula például 1977 karácsonyán cikket közölt benne az addig tabunak számító erdélyi magyarság ügyéről,

de a hétköznapok riportjai és publicisztikái sokszor feszegették azokat a határokat, amelyeket a kommunista rendszer már nehezen viselt. Ezek után adta magát, hogy a lap az egyik legfontosabb sajtótermék szerepét töltse be a rendszerváltás időszakában.
A rendszerváltás után aztán veszített népszerűségéből, köszönhetően annak, hogy állami kézben volt, és a privatizáció sem segítette a működését. A Horn-kormány adta el 1996-ban a Postabanknak, majd az első Orbán-kormány alatt, 2000-ben összevonták a Napi Magyarország szerkesztőségével. Utóbbi így megszűnt, s állítólag minden bejelentés nélkül történt az egybeolvadás.
Liszkay Gábor egyszer csak odaállított egy CD-vel a Napi Magyarország vezető tördelőjéhez, és azt mondta neki, hogy holnap ebben a formában fog megjelenni az újság: a CD a Magyar Nemzet layoutját tartalmazta.

Pontosan nem ismert, hogy Simicska Lajos mikor jutott hozzá a laphoz,

de az 1990-es évek végén az Közgép céghálóján keresztül már biztosan benne volt a keze. Ezek a részletek a mai napig tisztázatlanok.
Mindenesetre a 2000-es években már egyre leplezetlenebbül bántak azzal az információval, hogy a Fidesz pénzembere tulajdonolja a Magyar Nemzetet.

A lap pedig mindaddig a Fideszt támogatta, amíg Simicska Lajos nem szakított Orbán Viktorral: ez 2015. február 6-án történt, és G-nap elnevezéssel vonult be a magyar sajtótörténetbe.

Az akkori főszerkesztő, Liszkay Gábor és a Magyar Nemzet vezetősége Szerető Szabolcs és D. Horváth Gábor főszerkesztő-helyettesek kivételével távozott a laptól, és megalapították a Magyar Időket, ami teljesen lojális a kormányhoz, minden kritikát mellőz a Fidesszel szemben.
A Magyar Nemzet főszerkesztője ekkor D. Horváth Gábor lett. Miközben Simicska Lajos és a Lánchíd Rádiót vezető Schlecht Csaba nyíltan a Jobbik mellé állt, addig D. Horváth Gábor ezt nem deklarálta a lappal kapcsolatban. 2018 tavaszán aztán D. Horváth távozott a lap éléről, és helyét Schlecht vette át, aki így a mai napig vezette egyszerre a Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádiót.

A G-naptól kezdve a napilap és a rádió is ellenzéki szerepet vállalt.

Rengetegen várták a 2018. április 8-i választások előtt, hogy az egykori oligarcha „ledob egy atombombát”, amellyel olyan mértékben kompromittálja a Fideszt, hogy a párt elbukja a választásokat.

Ez az atombomba azonban most az lett, hogy Simicska bejelentette, bezárja a Magyar Nemzetet, s vele együtt a Lánchíd Rádiót is.

A Magyar Nemzet utolsó száma holnap, 2018. április 11-én jelenik meg, a 2007-ben indult Lánchíd Rádió pedig, aminek története párhuzamosan futott a Magyar Nemzettel, ma, 2018. április 10-én éjfélkor elhallgat.
A Népszabadság bezárása – ami Mészáros Lőrincnek, Orbán Viktor házi oligarchájának köszönhető – után 2018. április 10-én, két nappal az országgyűlési választások után tehát újabb hatalmas csapás érte a magyar sajtót. Mindezt pedig egyelőre tehetetlenül és tátott szájjal nézzük.
Mindenki előtt nyilvánvalóvá kell tenni: az, hogy a sajtó volna a negyedik hatalmi ág Magyarországon, már régen értelmét vesztett idea. A Fidesz ugyanis olyan mértékben átvette felette az irányítást, hogy az egyes orgánumok már csupán elhanyagolható mértékben tudják ellenőrizni a hatalom tevékenységét. Sőt, ha ezt az elhanyagolható mértéket is igyekeznek elérni, akkor a Fidesz mindent megtesz azért, hogy ezt ne tehessék meg.
Vagyis a kormányzópárt azt a rettenetes, kommunista, pártállami hagyományt folytatja, amely ellen a rendszerváltás idején egész Magyarország kiállt, köztük és szinte az élen Orbán Viktorral.
Nem tudhatjuk, ki lesz a következő, ahogy abban sem lehetünk biztosak, hogy nem háttéralkuk következménye az, ami ma és az elmúlt években folyamatosan történik és történt.

Azonban abban biztosak vagyunk, hogy mindehhez a demokráciának már semmi köze.(ZOOM)