2019. február 26., kedd

Zöld könyv- Útmutató az élethez

egjobb film és a legjobb színésznő sem az lett, akire a legtöbben számítottak, ahogy a legtöbb díjat nyert alkotás is sokakat meglepett.
Helyi idő szerint vasárnap este Los Angelesben lezajlott a 91. Oscar-gála, amit előzetesen elég sok botrány övezett, de végül ehhez képest a beszámolók szerint minden flottul ment (a magyar közönség számára egyedül az számít bakinak, hogy a nemrég elhunyt Andy Vajnát kihagyták a tavalyi gála óta meghalt filmesek előtt tisztelgő összeállításból).
Nagy meglepetésre a legjobb film a Zöld könyv című Peter Farrelly-mű lett, amivel kapcsolatban szintén volt pár mondvacsinált botrány (lásd például a főszereplő, Viggo Mortensen meghurcolását amiatt, hogy azt mondta, „ma már nem szabad kimondani, hogy n**ger”), így szinte senki sem tartotta komoly esélyesnek.

Peter Farrelly a kulisszák mögött ünnepel. Forrás: Matt Sayles – Handout / A.M.P.A.S. via Getty Images

Szintén meglepetésnek számít, hogy a legtöbb trófeával, szám szerint néggyel az est végén a Bohém rapszódia című zenés életrajzi film alkotói térhettek haza: a Freddie Mercury és a Queen sztoriját megéneklő alkotásé lett a legjobb vágás, hangkeverés és hangvágás díja, ezenkívül legjobb férfi színészként főszereplőjét, Rami Maleket is elismerték.
A legtöbb díjra jelölt filmek közül azonban a Roma csak tízből három nominációt tudott díjra váltani (legjobb rendező, legjobb operatőr, legjobb idegen nyelvű film), A kedvenc pedig tízből mindössze egyet, azzal viszont megint csak sokakat megleptek: a teljes díjszezonban elhanyagolt Olivia Colman lett a legjobb női főszereplő – ezzel sajnos kiütve a nyeregből többek közt Glenn Close-t, akinek így hetedik jelölése után is üres kézzel kellett távoznia.

Rami Malek a gálán. Forrás: Jeff Kravitz / FilmMagic / Getty Images

A mellőzött színésznők sorát gyarapította Amy Adams, akinek hatodik jelölését sem sikerült díjra váltania. Idén az Alelnökkel jelölték, amely film egyébként a Romához és A kedvenchez hasonlóan szintén a gála egyik nagy vesztesének számít, hiszen nyolc jelölésből végül csak a legjobb smink és haj kategóriában tudott nyerni.
A főszereplő Christian Bale-t például már hónapokkal ezelőtt biztos befutónak tippelték, de előle a fent említett Rami Malek happolta el a szobrot, a szintén remekül teljesítő Sam Rockwell helyett pedig a Zöld könyvben játszó Mahershala Ali lett a legjobb férfi mellékszereplő, ezzel pályája második mellékszereplői Oscarját megszerezve.

Alfonso Cuarón, a Roma rendezője a gálán. Forrás: Kevork Djansezian / Getty Images

A végére pedig egy nagyon apró örömhír a magyar közönségnek: idén ugyan nem volt magyar gyártásban készült alkotás a jelöltek között, a legjobb egész estés dokumentumfilm kategóriában azonban nyert az amerikai születésű, de kínai-magyar származású Elizabeth Chai Vasarhelyi hegymászós dokuja, a Free Solo.

A jelöltek és a nyertesek teljes listája a következő (a nyertes neve vastagon szedve):
A legjobb film
Fekete Párduc
Csuklyások – BlacKkKlansman
Bohém rapszódia
A kedvenc
Zöld könyv
Roma
Csillag születik
Alelnök
A legjobb női főszereplő
Yalitza Aparicio (Roma)
Glenn Close (A férfi mögött)
Olivia Colman (A kedvenc)
Lady Gaga (Csillag születik)
Melissa McCarthy (Can You Ever Forgive Me?)
A legjobb férfi főszereplő
Christian Bale (Alelnök)
Bradley Cooper (Csillag születik)
Willem Dafoe (At Eternity's Gate)
Rami Malek (Bohém rapszódia)
Viggo Mortensen (Zöld könyv)
A legjobb rendezés
Csuklyások – BlacKkKlansman (Spike Lee)
Hidegháború (Pawel Pawlikowski)
A kedvenc (Yorgos Lanthimos)
Roma (Alfonso Cuarón)
Alelnök ( Adam McKay)
A legjobb mellékszereplő
Mahershala Ali (Zöld könyv)
Adam Driver (Csuklyások – BlacKkKlansman)
Sam Elliott (Csillag születik)
Richard E. Grant (Can You Ever Forgive Me?)
Sam Rockwell (Alelnök)
A legjobb mellékszereplőnő
Amy Adams (Alelnök)
Marina De Tavira (Roma)
Regina King (If Beale Street Could Talk)
Emma Stone (A kedvenc)
Rachel Weisz (A kedvenc)
A legjobb adaptált forgatókönyv
The Ballad of Buster Scruggs
Csuklyások – BlacKkKlansman
Can You Ever Forgive Me?
If Beale Street Could Talk
Csillag születik
A legjobb eredeti forgatókönyv
A kedvenc
A hitehagyott
Zöld könyv
Roma
Alelnök
A legjobb operatőri munka
Hidegháború
A kedvenc
Never Look Away
Roma
Csillag születik
A legjobb látványterv
Fekete Párduc
A kedvenc
Az első ember
Mary Poppins visszatér
Roma
A legjobb kosztüm
The Ballad of Buster Scruggs
Fekete Párduc
Mary Poppins visszatér
A kedvenc
Két királynő
A legjobb vágás
Csuklyások – BlacKkKlansman
Bohém rapszódia
A kedvenc
Zöld könyv
Alelnök
A legjobb idegen nyelvű film
Kafarnaum
Hidegháború
Never Look Away
Roma
Bolti tolvajok
A legjobb egész estés dokumentumfilm
Free Solo
Hale County This Morning This Evening
Minding The Gap
Apákról és fiaikról
RBG
A legjobb rövid dokumentumfilm
Black Sheep
Endgame
Lifeboat
A Night At The Garden
Period. End Of Sentence.
A legjobb egész estés animációs film
A hihetetlen család 2.
Kutyák szigete
Mirai – Lány a jövőből
Ralph szétzúzza az internetet
Pókember: Irány a Pókverzum
A legjobb animációs rövidfilm
Animal Behaviour
Bao
Late Afternoon
One Small Step
Weekends
A legjobb élőszereplős rövidfilm
Detainment
Fauve
Marguerite
Mother
Skin
A legjobb eredeti filmzene
Fekete Párduc
Csuklyások – BlacKkKlansman
If Beale Street Could Talk
Kutyák szigete
Mary Poppins visszatér
A legjobb eredeti betétdal
All The Stars (Fekete Párduc)
I’ll Fight (RBG)
The Place Where Lost Things Go (Mary Poppins visszatér)
Shallow (Csillag születik)
When A Cowboy Trades His Spurs For Wings (The Ballad of Buster Scruggs)
A legjobb vizuális effektek
Bosszúállók: Végtelen háború
Barátom, Róbert Gida
Az első ember
Ready Player One
Solo – Egy Star Wars-történet
A legjobb smink és haj
Határeset
Két királynő
Alelnök
A legjobb hangvágás
Fekete Párduc
Bohém rapszódia
Az első ember
Hang nélkül
Roma
A legjobb hangkeverés
Fekete Párduc
Bohém rapszódia
Roma
Az első ember
Csillag születik
A legjobb film a Zöld könyv - Útmutató az élethez című road movie lett, amely a 60-as évek Amerikájában egy afroamerikai zongorista és fehér sofőrjének útját követi a déli államokban. A zongoristát megformáló Mahershala Ali a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában vihette haza a szobrocskát. Immár másodszor ismerték el Oscar-díjjal, két évvel ezelőtt a Moonlight című filmben nyújtott alakításáért kapott hasonló elismerést.

Tony Lip egyszerű, ugyanakkor jó lelkű fickó, az a típus, akinek a problémamegoldó készsége kimerül az „előbb ütök és csak aztán kérdezek” módszerben. Egy kis mellékes reményében elvállalja, hogy egy afroamerikai zongorista, Don Shirley sofőrje lesz, aki Amerika déli államaiba indul turnézni, oda, ahol a helyiek nem látják szívesen azokat, akiknek más a bőrszíne. Don kifinomult stílusa szöges ellentéte az egykori kidobó ember nyers modorának, ám az út során rájönnek, hogy nem is annyira különbözőek.

Bemutató dátuma: 2019. február 21.(forrás: Port.hu)

2019. február 5., kedd

Varga István és a levonandó tanulságok

Bejelentette lemondását Varga István, a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (Kesma) kuratóriumi elnöke hétfőn az MTI-nek nyilatkozva.
A Magyar Idők szerint a volt fideszes képviselő lemondását Liszkay Gábor alapító el is fogadta. A cikkben úgy fogalmaznak, Varga azt követően távozik posztjáról, hogy a békéscsabai Behir.hu-nak adott interjújában

a valóságtól elrugaszkodó állításokat fogalmazott meg a konzervatív média helyzetéről.

Mint arról beszámoltunk, Varga egész pontosan arról beszélt, szerinte talán nem csak azzal kellene az újságíróknak foglalkozni, hogy hogyan rémisztik az embereket, és milyen negatív híreket terjesztenek, nyilvánvaló, hogy keresztény nemzeti konzervatív kormány nem tehet mást, mint megpróbál egy ilyen újságíró-társadalmat kialakítani.
Nyíltan kritizálta a jelenlegi kormánypárti sajtót, közölte:

igényes, jó tollú újságírókat, és nem kell megsértődni, nyugodtan mondhatom, inkább a másik oldalon látok.

Varga István két hete a 24.hu-nak adott interjút, abban azt mondta, a cél az, hogy a keresztény oldalon is az ÉS-hez hasonló profi újságírás legyen, de kritizálta a nem kormánypárti sajtót is, például azért, mert Orbán Viktornak a brazil elnöknél tett látogatásakor „diktátoroztak”. Arról is beszélt, a közmédia távolról sem tökéletes. Mint fogalmazott,

jómagam is úgy gondolom, hogy adásba kellett volna adni a tüntetést. Az ott dolgozóknak le kell vonni a megfelelő konzekvenciákat.(forrás: 24.hu)

*********
A "Magyar Nemzet" legutolsó "Simicska-érás" csapata a "Magyar Hang" pedig így kommentálta a hírt:

Beszólt a kormánysajtónak, majd hirtelen lemondott a fideszes médiaholding vezetője

2019. február 04., 20:43

Bejelentette lemondását Varga István, a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (Kesma) kuratóriumi elnöke hétfőn, az MTI-nek nyilatkozva. A Magyar Idők azt írja, Liszkay Gábor ezt el is fogadta.
November végén tíz kormányközeli kiadóvállalat csatlakozott a Közép-európai Sajtó és Média Alapítványhoz, tájékoztatásuk szerint az alapítvány célja egyebek mellett, hogy a magyar írott sajtókultúra fennmaradását segítse.
Hétfőn megjelent egy még pénteken készített beszélgetés Vargával a Behir.hu Youtube-csatornáján, amelyet elsőként a 444 vett észre. Ebben többek között azt mondta, hogy „igényes, jó tollú újságírókat, és nem kell megsértődni, nyugodtan mondhatom, inkább a másik oldalon látok.” Hozzátette: keresztény és kormánypárti ember létére ő is inkább Élet és Irodalmat járat, Magyar Narancsot, olvas és a napot Népszavával kezdi. Arról is beszélt az Echo és a Hír Tv-re utalva, hogy „nem azt szeretném látni, hogy Magyarország felett felhőtlen az ég”, hogy minden szép és jó, „és mindenki jól szerepelt, és a kormánynak csak hibátlan döntései vannak. (…) Ez nem propaganda, ez nem sajtó, ez valami egészen más. Na, ebben kéne változtatni.”

Magyar Idők: a valóságtól elrugaszkodó állításokat fogalmazott meg

A lemondás a Magyar Időkön is megjelent (a lap felelős kiadója Liszkay Gábor, a Kesma alapítója), mégpedig így (némi időugrással):
„Felajánlotta lemondását tegnap Varga István, a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumának elnöke, amelyet Liszkay Gábor alapító el is fogadott. Varga azt követően távozik posztjáról, hogy a békéscsabai Behir.hu-nak adott interjújában a valóságtól elrugaszkodó állításokat fogalmazott meg a konzervatív média helyzetéről.”
A Pestisrácok.hu szerint „tőrdöfésként érte a teljes jobboldali újságírószakmát Varga” interjúja.(forrás: "Magyar Hang)
************

Az Index pedig így:

Csupa független lapot olvas a kormánypárti médiaalapítvány elnöke

Ellentmondásokban gazdag interjút adott a békéscsabai Behir.hu-nak dr. Varga István, a decemberben létrehozott államközeli médiaóriás, a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) kuratóriumának elnöke. A negyedórás beszélgetés leginkább meglepő részei azok, ahol az egykori fideszes országgyűlési képviselő, a 476 darab kormánypárti orgánumot magába szívó, nemzetstratégiai jelentőségűvé nyilvánított médiaalapítvány vezetője saját olvasási szokásairól mesél, Varga ugyanis jórészt független vagy ellenzéki irányultságú sajtótermékekből tájékozódik.

Keresztény, konzervatív, kormánypárti ember létemre én Élet és Irodalmat járatok, én Magyar Narancsot olvasok, Népszavával kezdek - mert most még nincs Magyar Nemzet -, ha jó tollú cikket, glosszát akarok elolvasni.

Később kiderül az is, hogy Varga az interneten is inkább a független sajtótermékeket preferálja:

"Az újságíróinkon múlik, hogy ennek a tartalmi része is pozitív legyen, és azt mondhassuk pár év múlva, hogy kialakult egy keresztény, nemzeti, konzervatív újságírás, és hogy a másik oldalon is elolvassák a mi újságjainkat, megnézik az internetes portáljainkat, és nem következik az be, hogy - gondolom ön is, meg én is - először az Indexet szoktuk elolvasni, nem pedig az Origót."
A legellenzékibb körökben is kifogásolhatatlan médiafogyasztási lista magyarázata, hogy Varga - annyi más olvasóhoz hasonlóan - a minőséget keresi, és azt sajnos nem azokban a lapokban találja meg, amelyeket saját alapítványa befalt.

A keresztény, nemzeti, konzervatív újságírásnak, annak ellenére, hogy eltelt 30 év a rendszerváltozásból, nem sok követőjét látom, illetve igényes, jó tollú újságírókat - és nem kell megsértődni, de nyugodtan mondhatom - inkább a másik oldalon látok.

Varga a korábbiakhoz hasonlóan ebben az interjúban is elmondja, hogy az alapítvány célja a médiaegyensúly megteremtése, mivel szerinte balliberális médiafölény uralkodik, továbbá a nyomtatott sajtó megmentése, mivel a papíron megjelenő sajtótermékeket általában hitelesebbnek és megbízhatóbbnak tartja a szerinte szenzációhajhász online médiumoknál. Az alapítvány céljai között említi még "Arany János nyelvének védelmét" az idegen szavaktól, panaszkodik az elképesztően primitív közbeszéd miatt, és azt mondja,

"be kéne fejezni ezeket a gegeket."

Kitér a Magyar Nemzet február 6-án várható újjászületésére is, amiről kijelenti, az egykori alapító által teremtett hagyomány zsinórmértékül szolgál a konzervatív újságírás számára. Varga itt Pethő Tibor nevét említi, de valószínűleg inkább Pethő Sándorra gondolhatott, és nem a fiára, aki a Kádár-kor második felében és a rendszerváltást követően vezette a sok korszakot megélt újságot. Még kevésbé valószínű, hogy az unoka, ifj. Pethő Tibor járt a fejében, aki a tavalyi erőszakos megszüntetés után könyvben dolgozta fel a Magyar Nemzet 80 éves történetét, és aki jelenleg a kormányzati sajtótájékoztatókról kitiltott utódlap, a Magyar Hang munkatársa.
Varga az interjúban nem fejti ki, miért reménykedik abban, hogy az új Magyar Nemzet sokkal színvonalasabb lesz, mint az ezek szerint általa sem olvasott Magyar Idők, ha csak a fejlécet cserélik le, miközben a beharangozó közlemény szerint "a Magyar Nemzet a Magyar Idők alatt megszokott irányt és szerkesztőségi elveket fogja képviselni a későbbiekben is." E szembeszökő ellentmondásra a Behir.hu riportere sem kérdez rá beszélgetés során.(forrás: Index)

Akták

A jobboldali média térhódítása Magyarországon

jan 22.
Nem kérdezősködött, amikor felkérték a médiaalapítvány vezetésére
Varga István volt fideszes képviselő szerint a kormánymédiát kezelő alapítvány nem folytat politikai tevékenységet.
jan 22.
24.hu: Elkezdték összehangolni a Hír TV-t és az Echo TV-t
Egy belső levél szerint elkezdik kialakítani és tesztelni a közös technikai feltételeket.
jan 16.
A fideszes médiabirodalom miatt bírósághoz fordult a TASZ
Alkotmányellenesnek tartják, ahogy 476 médium összeolvadt. Azt akarják, hogy a versenyhivatal vizsgálja meg a nemzetstratégiainak minősített ügyet.

2019. január 29., kedd

. szeptember 20. csütörtök 09:20, forrás:Magyar Idők

Európa megszűnt létezni

2018. szeptember 12-én kulturális vasfüggöny szelte ketté a kontinenst

Fricz Tamás

1946. március 5-én Winston Churchillnek az egyesült államokbeli Fultonban tartott híres beszédében hangzott el a következő: „A baltikumi Stettintől az Adriánál levő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le a kontinens teljes szélességében. E vonal mögött van Közép- és Kelet-Európa ősi államainak összes fővárosa.”
Azt gondolom, hogy a Sargentini-jelentés szeptember 12-i európai parlamenti elfogadásával, egy hosszú és örömtelen folyamat végeredményeként, ismét vasfüggöny hullott le Európa közepén. Ezúttal azonban nem politikai és katonai, hanem kulturális vasfüggöny.
És ez a vasfüggöny szinte ugyanazon a vonalon húzódik, mint az első. Csakhogy van egy nagy különbség: akkor mi, közép- és kelet-európaiak a rossz oldalon rekedtünk. Most pedig a jó oldalt választottuk és választjuk.
A Sargentini-jelentés csalással, manipulációval lebonyolított megszavazása után nem érdemes újra elvesznünk a részletekben, inkább a „Mi lesz?” kérdésével kell foglalkoznunk. Annál is inkább, mert nem kétséges: a hagyományos értelemben vett Európa megszűnt létezni. Európa felbomlott, kettéhasadt, útjai szétváltak.
Az a Nyugat-Európa, amelyet azért szerettünk és vágytunk rá, mert mániákusan hitt a szabadságban és a népek egyenjogúságában, tiszteletben tartotta a keresztény erkölcsöt, védte a családokat, következetesen betartotta a demokrácia és a jogállamiság játékszabályait, ápolta a nemzettudatot és a nemzeti identitást, amelyik jólétben élt, mértéktartó volt és igazságos – nem létezik többé.
Nyugat-Európa az elmúlt három-négy évtizedben transzformálódott, átalakult. Nem átalakul, hanem átalakult, és ez az átalakulás folytatódik. Demokrácia helyett liberális elitizmust épít, hagyományok őrzése helyett következetesen bontja le a hagyományokat, ezeréves intézmények megőrzése helyett mozgalmakat indít világátalakító célokkal, domináns kultúra helyett multikulturalizmust hoz létre, a fehér faj megvédése helyett – a Kalergi-terv alapján – kevert fajú népességet akar.
A kereszténység helyett egyfajta szinkretikus vallásnak ágyaz meg, a nemzetállamokat el akarja törölni, a határokat fel kívánja számolni, az illegális migrációt alapvető emberi jognak akarja elfogadtatni. Mindennek tetőpontjaként egy olyan Európai Egyesült Államokat akar létrehozni, amely immáron nem a tagállamok közötti egyenlőségre épül, hanem olyan hierarchiára, amelyben újra a központi hatalmak döntik el, hogy mi a helyes irány, és a többieknek ehhez kell alkalmazkodniuk.
Tehát még egyszer: Nyugat-Európa nem átalakul, hanem már átalakult. Ezt azért kell különös hangsúllyal mondanunk, mert innentől kezdve meg kell szabadulnunk néhány illúziótól, amely sokunkat jellemez a nemzeti, szuverenista táborban. Az első, amit le kell szögeznünk: nem szabad azt hinnünk, hogy könnyű lesz a májusi európai parlamenti választásokon olyan győzelmet aratni, amely után egész Európa szőröstül-bőröstül átalakul, Nyugat-Európa pedig egy csapásra visszatér a gyökereihez.
E tekintetben teljesen egyetértek Csejtei Dezső legutóbbi cikkével (A migráció kettévágta az Európai Uniót, Magyar Idők, szeptember 14.), aki meggyőzően fejti ki, hogy miért nem lesz sétagalopp a májusi választás.
Azért lesz éles küzdelem a májusi választáson, mert Nyugat-Európának nemcsak a politikai elitje, a bal- és jobbközép pártok változtak meg gyökeresen; az elmúlt évtizedek következetes, a társadalom minden egyes szektorát, intézményét átszövő, neoliberális propagandamunka megtette a hatását.
Ha az emberek három-négy évtizeden át azt hallják az oktatási intézményekben, a munkahelyeken, a közéletben, a sajtóban és a médiában, egyáltalán mindenhol, hogy a középosztálybeli fehér férfi a gonosz elnyomó, az etnikai-szexuális-vallási kisebbségek, a másság viszont támogatandó, és hogy a migránsok segítik ki Európát a nagy bajából, ez egy idő után hatni fog rájuk.
Ráadásul ha ehhez képest eltérő véleményeket hangoztatnának, akkor megbélyegzik, hátrányos helyzetbe hozzák őket, elzárják előlük a pénzügyi és egyéb forrásokat, akkor inkább idomulnak a fősodorhoz, és szinte észrevétlenül átveszik az új többség nézeteit.
Ne feledjük el, hogy mi, magyarok valóban szabadon beszélhetünk a migrációról, nincs fősodor és szájzár; viszont nem szabad elhinnünk, hogy egy átlag holland, belga, német, vagy egy átlag svéd ember ugyanolyan mentális állapotban van, ugyanolyan kritikusan nézi a mai folyamatokat, mint mi. Ez nincs így, még akkor sem, ha bizonyos európai közvélemény-kutatások valóban azt mutatják, hogy a nyugaton élők nagy részének is elege van a migrációból.
Igen, elege van a bűnözésből és a szexuális erőszakból, a terrorakciókból; de korántsem biztos, hogy egy – Jean-Claude Juncker és Angela Merkel által hangoztatott – „rendezett”, „szervezett” migrációs folyamattal is szembeszállna. Ugyanis a liberális blabla a toleranciáról, a befogadásról, a multikulti fontosságáról, a „nacionalizmus”, a „populizmus”, no meg a „rasszizmus” szörnyűségéről jelentős mértékben hatott ezekre a társadalmakra. Jobb, ha ezzel szembenézünk.
A második: egy pillanatra se gondoljuk azt, hogy a következő nyolc hónapban csak mi, a nemzeti tábor, a szuverenisták leszünk akcióban, míg a globalisták, a neoliberálisok ölbe tett kézzel várják azt, hogy minden tagállamban fokozatosan elveszítsék a pozícióikat.
Egy sikeres nagyvállalkozó, többek között szervezőtársam a békemeneteknél, mondta nekem egyszer: soha ne abból induljunk ki, hogy az ellenfelünk butább nálunk, hanem mindig abból, hogy legalább annyira okos és ravasz, mint mi, ha nem okosabb. És ebben teljesen igaza van.
Egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy a globalista pénzügyi, politikai, kulturális elit brutálisan nagy és szerteágazó erőforrásokkal rendelkezik, és ezeket a következő időszakban fel is fogja használni.
Ez most éppen a velünk, hazánkkal szembeni összehangolt és hálózatos támadássorozat során mutatkozik meg a legjobban: felfogták, hogy mi, magyarok, a magyar kormány, és jelesül Orbán Viktor a szuverenista tábor legerősebb és legelszántabb bástyája.
A közép- és kelet-európai szláv népekkel kapcsolatban úgy tartják, hogy megkörnyékezhetők és megvehetők. Ausztriáról most nem is kell szólnom – Szijjártó Péter személyes csalódását Sebastian Kurz kancellárban nagyon megértem –, Olaszországot meg majd igyekeznek kifizetni, és akkor talán a hóbortos olaszok megint váltanak egyet.
Tudják és látják viszont, hogy mi soha nem fogunk meghátrálni sem a migráció, sem a szuverenitás, sem a saját kultúránk megvédése terén. Mi ugyanis valóban heroikus nép vagyunk már ezer éve, ezt is jól tudják – vad, ázsiai, zabolázhatatlan népségnek vélnek ma is, mint ezer évvel ezelőtt, amely igazából ma sem tartozik Európához. Semmi sem változott.
Nem véletlenül adták ki a jelszót: Magyarországot súlyosan meg kell büntetni! Guy Verhofstadt a napokban már az Egyesült Államokat és a világ egészét is arra szólította fel, hogy távolítsák el a nemzetközi térképről ezt a gennyes gócot, amelyet Magyarországnak neveznek.
A harmadik, ami szorosan összefügg az előzőekkel: nem szabad abszolút fenntartás nélkül hinnünk abban, hogy a visegrádi négyeken túli közép- és kelet-európai együttműködés, a mellettünk való kiállás az Európai Tanácsban sima lesz és döccenőmentes.
Tudjuk: Emmanuel Macron, Judith Sargentini és társaik szuperszonikus gyorsasággal akarják végigvinni a 7-es cikkely szerinti eljárást, már októberben szavazást akarnak az Európai Tanácsban, ahol legalább 22 ország egyetértésére van szükségük, nekünk pedig legalább hat ellenálló kormány támogatása kell. Meglesz-e a hat? A visegrádiak, Olaszország, talán Nagy-Britannia – ez öt. De ki lesz a hatodik? A balti államok?
Észtország, Lettország és Litvánia képviselői ellenünk szavaztak! Bulgária? Bojko Boriszov enyhén szólva ingadozik a kötelező kvóta ügyében. Horvátország kiszámíthatatlan, Szlovéniában éppen baloldali kisebbségi kormány alakul. Romániát inkább hagyjuk. Macronék, Merkelék pedig, ne legyen kétségünk, egyenként próbálják majd – durván mondom, hogy ne legyek félreérthető – lefizetni vagy megzsarolni ezeket az országokat. És ne tegyünk úgy, hogy ez mindegy, mert a végén Lengyelország majd megment minket!
A velünk szembeni folyamatos eljárás és vizsgálódás, a nemzetközi sajtó, média és a globális liberális hálózat sokakat megfélemlíthet a mi oldalunkon. Legyünk tehát résen: nagyon nem mindegy, mi történik az Európai Tanácsban.
Éppen ezért az a feladatunk a következő hónapokban, hogy óriási erőket vessünk be a szövetségesi rendszerünk megerősítése és bővítése érdekében. Egy nagyon elszánt, hazánk iránt gyűlölettel teli Nyugat-Európa áll velünk szemben. Lásd az EP migrációbarát képviselőinek felszabadult tombolását a szavazás eredményének kihirdetésekor: mintha egy háborút nyertek volna meg!
Végül pedig: a kulturális vasfüggönnyel szétválasztott Európa két oldala közötti világszemléleti háborút már nem lehet egyik vagy másik oldalnak megnyerni, májusban sem. Ugyanis az álláspontok, a világok immáron nem közelíthetők egymáshoz. Amin gondolkodni kell, az az, hogy miként lehet a békés egymás mellett élés módozatait megtalálni. Sajnos ez van.
A szerző politológus

A magyar Habsburgok az alcsúti kápolnában tartottak születésnapot

Pünkösdkor különleges nagycsaládi ünnepnek adott otthont a megmenekült és felújított kastélykápolna. Habsburg Lotharingiai Mihály 70. születésnapját ünnepelte a Habsburg család magyar ágának nevezett famíliája, amely legszűkebb körben is száz tagot számlál. Alcsúton 1827-ben költözött be József Antal, Magyarország nádora – a király magyarországi „helyettese” – a Pollack Mihály tervezte gyönyörűséges kastélyba, amely köré varázslatos angolparkot telepítettek később.
Erdészet, szőlészet, tehénpalota, egzotikus növényekkel teli üvegház, virágzó pusztai gazdaságok köthetők nevükhöz, s templom és -óvodaépítés, iskolatámogatás, tűzoltó egyesület alapítása – felsorolni is sok. Mintagazdaságot teremtettek, munkát és kenyeret adtak a környékbelieknek, s dokumentáltan is magyarrá lettek az 1944-es menekülésükkel bezáruló történetben.

De mégsem zárult le minden. Amint lehetett, az Alcsútról elszármazottak visszatértek szeretett szülőhelyükre. A születésnapos Mihály 1995-től Magyarországon is él feleségével, a szintén „kékvérű” Christianával, aki megtanult magyarul. Mihály Újbudán mostanság szervezte meg a Szent Benedek Általános Iskola és Gimnáziumot, amelyet a Krisztus Légiója Kongregáció tart fenn. Kinga nővére is hazaköltözött, Keszthelyen lakik nyugdíjas kora óta.
Az utolsó alcsúti főhercegnek, József Ferencnek és Anna főhercegnőnek nyolc gyermeke született Alcsúton: Margit, Ilona, Anna, József Árpád, István, Kinga, Géza és József Mihály – négyen ma is élnek jó egészségben, s el is jöttek az alcsúti születésnapra! A kápolnát szinte megtöltötték a magyar Habsburgok, akik a hagyományok szerint nagycsaládosok akkor is, ha nem különösebben vagyonosak. „Te csak házasodj, boldog Ausztria!” – hangzik a legendás mondás, s noha a császári és királyi dinasztia egyszer és mindenkorra a múlté, a Habsburgok (más ágai is) gondoskodnak róla, hogy bár nincsenek címek és rangok, a jelképes családi címert a közeljövőben nem kell ráborítani az utolsó távozó koporsójára.

A pünkösdi misét Mihály pap fia, Pál celebrálta a bicskei plébános, Varga Imre atya közreműködésével. Az atya elhozta Pálnak azt a papi palástot, amit a dédanyja, Klotild főhercegnő hímzett! Oláh Gyárfás alcsútdobozi polgármester pedig különös ajándékkal lepte meg a megrendült Mihályt. Néhány éve egy hagyatékban megtalálták a kápolna oltárképét, amit megvásárolt az alcsútdobozi önkormányzat. Most pedig annak a hagyatéknak a tulajdonosa egy fiókban egy kulcsra is rálelt, rajta felirat: az alcsúti kastély kulcsa! A kastély elpusztult, a világ kereke hányszor fordult, s íme, a kulcs túlélte a történelmi viharokat. A bekeretezett családi ereklye mellé az 1944 nyarán készített fotó került, amelyen a kétesztendős Mihály a kezében tartja ezt a bizonyos kulcsot! A meghatottság után tréfálkozott, hogy a lábtörlő alól húzta ki
Másik apróság. Az USÁ-ban élő Géza sötét zakóján az alcsúti címeres „aranygombokat” valaha a belső személyzet, az inasok viselték a kastélyban, most ő hordja az eredeti darabokat! József Árpád jövőre lesz 80 éves, hét gyermeke és 26 unokája van, nagyon készül a születésnapra, amit természetesen szintén Alcsúton ünnepelnek. Kinga elsorolja, milyen jelmezt viseltek édesanyjuk, Anna születésnapján 1944-ben. Margit kakasnak, Ilona pávának, István malacnak, József szamárnak, ő maga rózsának, Mihály pedig törpének öltözött. Aztán a négy testvér elmeséli, hogy persze nem futkoshattak a kastély mintegy 200 (!) helyiségében, a gyerekeket szigorúan nevelték. Emlékeik ma is meghatározóak, s mindegyikük ma is beszél magyarul, noha hat-hét évtizede szétszórva élnek Európában, Portugáliától Németországon át Ausztriáig.

A népes részvételű, mégis bensőséges családi ünnepen a Sóskúton élő Habsburg György is megjelent, néhai Habsburg Ottó fia, IV. Károly trónfosztott magyar király unokája, a Magyar Vöröskereszt elnöke. A kérdésre, hogy pontosan hányadfokú unokatestvéri rokonságban is állnak ők az Alcsúton dinasztiát alapított nádor utódaival, mosolyogva ingatja fejét. Ezt nagyon bonyolult lenne kideríteni, ily hatalmas családfa szertegazó lombkoronájában.(forrás:FEOL)

Így vadászik Lázár János

(forrás:444)

Mondjuk Lázár János sosem nyomta túl erősen a néppárti vonalat, de most végleg szakított ezzel a plebejus dologgal. Ha minden igaz Soponyára hívta vadászgatni picit pajtásait. Ők valószínűleg az "akinek-semmije-sincs-az-annyit-is-ér" dimenzióban is elég klassz emberek. Vadászatügyi szakértőnk 3-3,5 millió forintra becsülte a parti költségeit. Ez volt a lineup:

"Fantasztikus vadászaton vettünk részt Soponyán. Vendéglátónk Lázár János. A vendégek között Habsburg-Lotharingiai Mihály Főherceg, Gróf Károlyi László és felesége, Miklós liechtensteini herceg és felesége aki a luxemburgi főherceg húga."

Azt hiszem az ilyen galériák után szoktak kitörni a szocialista forradalmak. Egyébként már 150 share van rajta a Facebookon, nincs mindenki elragadtatva a bulitól.
UPDATE: Levették a Facebookról galériát :_(

A fácánok ezen a ponton kezdtek el izgulni

Habsburg-Lotaringiai Mihály főherceg

Egyszerű polgári életet él a magát magyarnak tartó Habsburg-Lotaringiai Mihály főherceg, aki kétéves korában családjával menekült el a front elől. Végül Portugáliában telepedtek le, ahol 10 éven át a nagymama gyémánt nyakékéből éltek.

Mihály textilipari diplomát szerzett, és házalóügynöknek állt, hogy eltartsa családját. Feleségül azonban egy kastélyban élő, bajor hercegnőt választott. A vásárhelyi orvosbálon beszélgettünk vele.

– Annak idején József nádor, a ˝legmagyarabb Habsburg˝ leszármazottjainak Alcsúton és Piliscsaba környékén voltak a földjeik, kastélyuk Alcsúton állt. Ha jól tudom, ön is itt született...
– Valóban, de nem sokáig éltünk idehaza. Kétéves koromban a család összepakolt, és hét testvéremmel együtt elmenekültünk a front elől. Először Ausztriába, majd Németországba mentünk, végül Portugáliába kerültünk, s ott telepedtünk le. Nem arra készültünk, hogy külföldön maradunk, hiszen idehaza 15 ezer hold birtokon gazdálkodtunk. Édesapám, József Ferenc és nagyapám, József Ágost éppezért indulás előtt úgy döntöttek, ha már a család 1796 óta Magyarországon él, semmit sem viszünk magunkkal, hiszen úgyis hamarosan visszatérünk. Nem akarták, hogy azt mondják rólunk, mindent kimenekítettünk magunkkal.

– Azért az ön nagymamájáról, Auguszta bajor hercegnőről úgy hírlik, hogy a férfiaknál előrelátóbbnak bizonyult. Jól tudom, hogy ő hosszabb távollétre készült?– Menekülés előtt a családi ékszereket öt nagy ládában rejtették el Piliscsabán. Nagymamám azonban szerette az ékszereket, és volt néhány szép darab, amelytől semmi szín alatt nem akart egy percre sem megválni. Néhányat belevarrt a ruháiba. Mint kiderült, nagyon előrelátónak bizonyult, az elásott ékszereket nem sokkal később ellopták. Majd ötven évig nem léphettünk újra magyar földre. 1948-ban Portugáliában telepedtünk le. Itt tíz esztendeig abból éltünk, hogy a nagymamám évente eladott egy-egy gyémántot a magával vitt nyakláncról, ezért nem kellett éheznünk.

Habsburg-Lotaringiai Mihály főherceg és felesége.
Fotó: Schmidt Andrea

– Hiába éltek távol Magyarországtól, tanult Angliában, Svájcban és Portugáliában is, azért a család anyanyelve a magyar maradt. Pedig ön 16 éves korára már hét nyelvet is beszélt...
– Otthon mi mindenütt, és még Portugáliában is magyarul beszéltünk. Édesapám, József Ferenc megkövetelte, hogy más nyelven ne is szólaljunk meg, nehogy elfelejtsük az anyanyelvünket. Mindig arra készült, hogy egyszer majd visszatérünk Magyarországra. Valóban sokfelé tanultam. Mindig polgári pályára készültem, és végül Zürichben szereztem textilipari diplomát. Majd textilipari cégeknél dolgoztam. Gyorsan eljutottam addig, hogy az igazgatótanácsok tagjaként kamatoztattam tapasztalataimat, de ezt végül meguntam. Láttam, hogy akik velem együtt dolgoznak, mindig sokkal több pénzt kerestek, mint én, ezért 46 esztendős koromban azt mondtam, elég, magam is megpróbálok mást. Ezért lemondtam igazgatótanácsi tagságomról, és beálltam utazóügynöknek. Fogtam a textilipari mintákkal telerakott bőröndöt, s elkezdtem házalni vele Németországban és Ausztriában.

– Nem lepődtek meg az emberek, hogy utazóügynökként egy Habsburg kopogtatott be hozzájuk?
– Nekem ez volt a szakmám, amellyel életben tartottam a családomat, ráadásul akkor már 30 éve ismertek textiles körökben. Azaz kíváncsiak voltak az emberek a hozzájuk bekopogó Habsburgra, és mindenki elfogadott. Nemcsak rám, de a kollekciómra is kíváncsiak voltak. Ráadásul érdekes volt számomra ez a munka, hogy annyi emberrel teremthettem kapcsolatot. Ügynökként ugyanis egész Európát bejárhattam. Ez volt az én karrierem.

– Segítette-e valamikor a családneve?
– Jelenleg körülbelül 300 Habsburg él a rokonságunkban. Ha egy élő Habsburggal találkozik valaki, kíváncsiságot kelt, és vannak, akik bizonyos kritikát is megfogalmaznak. Sokan nem értették, hogy mi egyszerű polgári életet élünk. Azt gondolták, hogy ülünk valahol, valamilyen kastély sarkában, fejünkön egy koronával, és úgy uralkodunk. Hát ennek a világnak régen vége. Viseljük ezt a gyönyörű szép történelmi nevet, ami elkötelezettséget is jelent számunkra. Kétszáz évig a házassági politika volt fontos számunkra, nem volt idő más hivatások elsajátítására. Nekünk és gyermekeinknek azonban már volt rá lehetőségünk.

Az alcsúti kastély Pollack Mihály jelentősebb művei közé tartozik. Építése 1819 után mintegy tíz évig tarthatott. József nádor és Pollack kölcsönös megbecsülését jelzi az épület. Épületszárnyai egy négyzetes udvar körüli épületmag körül helyezkedtek el.

– Mennyire érzi magát magyarnak?
– Abszolút. Magyarnak születtem, magyar útlevelem van, és magyarnak is érzem magam. Először azonban csak 1980-ban jöhettem haza, pedig mindig találkozni akartam azokkal, akik még a dédnagyapámat is ismerték. Egy, az egykori piliscsabai birtokunkon élő erdészünk és vadászunk 75 éves korában írt egy levelet valakinek, és ez a levél kalandos úton eljutott hozzám Münchenbe. 1980-ban azért jöttem haza, hogy vele találkozzam. Sikerült. Óriási élmény volt számomra, kiderült, hogy ő volt nagypapám kedvenc vadásza, aki mindent tudott a családunkról. Nem csoda, hiszen órákat ültek együtt a lesen. Olyan dolgokat mesélt rólunk, amelyekről én odahaza nem is hallottam. Úgy idézte fel emlékeit, hogy 45 éven át azt sem tudta, hogy egyáltalán élünk-e még valahol.

– Felesége, Christiana bajor főhercegnő hogyan viselte az állandó költözködést?
– Mióta összeházasodtunk, huszonhétszer költöztünk, és tíz különböző városban éltünk. A feleségem mindenhová jött velem, és külön örült, hogy ilyen mozgalmas az életünk. Ugyanis lánykorát 24 éven keresztül egy bajor kastélyban töltötte, és nagyon félt attól, hogy ha férjhez megy, újabb 60 évet élhet majd egy másik kastélyban. Mondtam, ha csak ettől tart, akkor hozzám jöjjön, mert ettől megmenekül. Kastélyom ugyanis sosem volt, és ilyen költözős cigányéletet éltünk.

– Milyennek talált bennünket annyi esztendő kényszerű távollét után?
– A magyar karakter semmit sem változott, maradtunk olyanok, mint voltunk. Nekem az utazás ma is élmény, amikor Bécsből hazajövök, még mindig szokatlan, hogy nincs határellenőrzés, vasbeton sorompó, és nem állnak ott a morcos fegyveres katonák, sőt már határ sincs. 1980-ban, amikor először hazajöttünk, előbb attól féltünk, hogy nem engednek be, majd attól, hogy nem engednek ki bennünket. Habsburg Ottó munkájának nagy eredménye, hogy a határok eltűntek Európából. Ő nagyon sokat dolgozott ezért, és 97 esztendős korában ma is az egész család nagy példaképe.(forrás: Kisalföld.hu

Újbudán él a Habsburg-ház sarja

Talán nem is sejtették, hogy egy Habsburg főherceg hosszú ideje kerületünkben éli mindennapjait. Habsburg-Lotharingiai Mihály, József nádor ükunokája már kétévesen emigrációba kényszerült, de 1995-ben számos kaland után hazatért, hogy jótékonysági ügyek támogatójaként segítse hazája, jelen esetben Újbuda polgárait.

Barátságos tekintetű idős úr várakozik a megbeszélt helyen. Nem vagyok biztos benne, hogy ő az. Egyszerű zakójában, pamut nyakkendőjében régi vágású tanárembernek nézném. Nehéz elhinni, hogy aki mellettem áll, Habsburg-Lotharingiai Mihály, az egykori császári család sarja: ükapja az a József nádor volt, aki a Habsburg-ház magyar ágát alapította meg. Felmenői között európai dinasztiák uralkodói, hercegei, főnemesei sorakoznak. Ez a nemes pedig itt él nálunk, a Gellérthegyen, sőt, lapunk rendszeres olvasója. Végre beszédbe elegyedünk, és a magyar királyi herceggel izgalmas időutazásra indulunk.

1944-ben menekültünk el Magyarországról - kezdi történetét a Habsburg sarj, aki mindössze két éves koráig ismerkedhetett hazája szépségeivel. - Mindent itt kellett hagynunk, még az ékszereket is. Szüleim szinte csomagok nélkül, nyolc gyerekkel és a kiskutyánkkal indultak el Ausztriába, majd Németországba, onnan pedig Portugáliába - folytatja az unoka. A főnemesi életforma alig néhány hét alatt foszlott semmivé. A front elől menekülő két családfő, az édesapa és a nagyapa - József Ferenc és József Ágost - indulás előtt a családi ékszereket öt nagy ládába rakatta, majd megbízott néhány embert, hogy ássák el a ládákat a piliscsabai birtokukon lévő kútba. - A szüleim biztosak voltak benne, hogy a háború után visszatérhetnek Magyarországra.

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy erre semmi esély, azok, akik korábban elrejtették, kiásták a ládákat a kútból, aztán szinte fillérekért adtak túl a nagy értékű ékszereken. A hetvenes években egyszer előkerült az egyik gyémánt, ami egy svájci aukción négymillió dollárért kelt el. Az árverés előtt megnéztük a gyémántot, az összes családtagom felismerte, de nem tudtuk igazolni, hogy egykor a miénk volt. Az összes ékszer azonban mégsem veszett el. Amikor a nagypapa bejelentette a családnak, hogy elássák a családi ékszereket, Auguszta nagymama titokban a ruhájába varrt néhányat és külföldre csempészte őket.

József nádor leszármazottainak 1945-ben a nulláról kellett kezdeniük az életüket. 15 ezer hektár termőföldet, erdőket, szőlőültetvényeket, az alcsúti kastélyt, több pesti palotát hagytak Magyarországon, ezeket rövid időn belül államosították. - Elvesztettük a nemesi címünket és a birtokainkat, igaz, továbbra is számíthattunk a Nyugat-Európában élő rokonaink segítségére - mondja Habsburg Mihály.

A nemesi származású csemeték mindezek dacára mit sem éreztek a csapásból. Élvezték a napsütötte portugál otthont, és a sok utazást. - Soha nem volt bennem nosztalgia a nemesi életforma után. Az édesanyám gyakran mondogatta nekem, hogy mindig csak előrenézzek - teszi hozzá Mihály. Hosszú távon azonban a családnak egyetlen lehetősége maradt. Megélhetést biztosító polgári foglalkozást találni. A felcseperedő gyerekek alkották ugyanis az első olyan Habsburg generációt, akiket már nem a családi birtokok tartottak el. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a família még egy-két évig a nagymama kicsempészett gyémántjaiból biztosította a kenyérre valót.

Az egykori főúri családok leszármazottai végül megtalálták az emigráció előnyeit is. Habsburg Mihály például - aki Portugáliában, Angliában és Svájcban végezte a tanulmányait - már 16 évesen hét nyelvet beszélt, sokáig tolmács akart lenni. Végül egy textilipari főiskolán szerzett diplomát. - Mielőbb dolgozni akartam, hogy anyagilag támogathassam a szüleimet. Állást kaptam, majd egészen a cégvezető posztig jutottam.

Aztán 46 évesen kiléptem, és utazó ügynök lettem. Merész lépés volt, de nem bántam meg. Mások talán szégyellnék, de én textilügynökként voltam a legboldogabb. Két bőrönddel a kezemben jártam Németországot meg Ausztriát. Függönyök és bútorkárpitok mintáival kopogtattam be a kiskereskedőkhöz, akiknek leesett az álluk, amikor bemutatkoztam. Nem akarták elhinni, hogy egy igazi Habsburg áll előttük.

Felnőtt korára a főherceg egyre inkább haza vágyott, hogy felkutassa őseit és a régi emlékeket. - Édesapám Portugáliában mindig azt mondta, tudnunk kell magyarul, hiszen egyszer biztosan haza fogok térni. Igaza lett. 1979-ben elsőként a Habsburgok közül levelet írt a magyar nagykövetnek, hogy szeretne hazajönni, és gyermekeinek megmutatni a budavári Habsburg kriptát. 1980-ban kaptak vízumot, érkezésük pedig rengeteg kellemes élménnyel járt. Piliscsabai birtokukon találkozhatott például a nagypapa egykori vadászával, aki sokat mesélt a régi szép időkről.

Egyre gyakrabban járt haza, aztán 1995-ben végleg Magyarországra költözött. A politika sohasem vonzotta, de nyugdíjas korára egyre több közéleti szerepet vállalt. Jótékonysági akciókban vett részt, civil szervezetek vezetőségében dolgozott, majd az egyházi iskolák felé fordult. Jelenleg a Szent Benedek Általános Iskola és Gimnázium Újbudára költöztetésén munkálkodik. A világszerte 180 iskolát, köztük 25 egyetemet működtető Krisztus Légiója Kongregáció nemrégiben átvette az intézmény fenntartását. A Fő utcai rendház szűkös épületéből kerületünkbe települő kéttannyelvű iskolában pedig ugyanolyan magas színvonalon zajlik majd az oktatás, mint a rend külföldi, fizetős társintézményeiben. Mivel azonban az állami normatíva nem fedezi az itthon ingyenes iskola plusz szolgáltatásait, Habsburg Mihály egyik alapítványán keresztül személyesen vállalta az anyagi felelősséget a Szent Benedek fennmaradásáért.

Habsburg Mihály több mint 40 éve él házasságban egy német hercegnővel, három gyermekük közül az idősebb fiú forgatókönyvíró Ausztriában, a másik szerzetesnek állt, míg lányuk négy gyermeket nevel egy osztrák orvos oldalán.

- Huszonhétszer költöztem az életem során, de ma már évek óta egy háromszobás gellérthegyi lakásban élek a feleségemmel. Egyszer azt mesélte, hogy mivel a lánykorát egy németországi kastélyban töltötte, attól tartott, hogy feleségként is évtizedekig férje kastélyában kell majd raboskodnia. Ettől mellettem szerencsésen megmenekült(.forrás:Újbuda lapja)