Káder dülő a Balatonon

Aliga 2 felé, ahol tényleg a pártvezetés krémje nyaralhatott, kilométeres platánsorral szegélyezett sétány vezet. Útközben elhaladunk az apokaliptikus látványt nyújtó, használaton kívüli uszoda mellett (tilos a belépés), valamint megtudjuk, hogy Aliga 2 kvázi állam volt az államban, ide plusz ellenőrzés után lehetett csak bejutni. Mi már simán átsuhanunk a hajdani csekkpont és vöröskatonák hűlt helyén, és tátott szájjal hallgatjuk, ahogy kiderült: "nagyon-nagyon gyenge feltételezés, hogy ez Rákosi üdülője volt." A sokadik oszladozó ház előtt állunk, amely előtt - szándékosan - fenyősor takarta a tóra való kilátást, nehogy az imperialista kommandók onnan puffantsák le a magyar nép szeretett, kalászcirógató vezérét. Tovább kúszva-mászva a kidőlt fák között, az elburjánzott, kertészt évek óta nem látott dzsungelben elénk bukkan az egykori kultuszpápa, Aczél György villája is (tilos a belépés), melyen látszik, mennyire modernnek számított már akkor is. Eleve tisztába teszi a séta az emberek fejében azt, hogy nem minden épület szocreál, amit az 1949-89 közötti érában húztak fel, ennek a nehezen definiálható műtörténeti korszaknak Joszif Sztálin elvtárs halálával vége szakadt. Ennek megfelelően klasszikus szocreál épületet hiába is keresnénk Aligán, főleg, hogy a modernitás és puha formalizmus az elsők között a Balatonnál hasított mélyet a szocreál szövetébe (lásd például a siófoki obszervatórium épületét).