Kemény Kristófnak örökre emlékezetes marad, hogy édesapjától vette át az aranyat

Kemény Kristófnak örökre emlékezetes marad, hogy édesapjától vette át az aranyat Vízilabda 2018. 06. 11. | frissítve: 2018. 06. 11. m4sport.hu/Riskó Márton Eddigi legjobb eredményét érte el vízilabdaedzőként Kemény Kristóf, aki nagyapja, Kemény Ferenc, valamint édesapja, Kemény Dénes nyomdokain haladva tevékenykedik a sportágban. A BVSC ificsapatával bajnoki címet szerző szakember egészen különleges pillanatokat élhetett át az eredményhirdetésen. A magyar pólózás legendás alakja, Kemény Dénes a Magyar Vízilabda Szövetség elnökeként adta át az aranyérmet a fiú ifjúsági bajnokságban győztes BVSC-Zugló edzőjének, Kemény Kristófnak. A már nem az első sikerét elérő szakember Facebook-oldalán osztotta meg a megható pillanatról készült fényképet. „Felbecsülhetetlen érzés volt, ez tényleg olyan kép, amit ki fogok nyomtatni, be fogok kereteztetni, ki fogom tenni a falamra, mert édesapám most először és utoljára adott át nekem érmet, mert lemondott az elnöki tisztségről. Nekem ez a kép önmagáért beszél, nehéz szavakban kifejezni” – mondta Kemény Kristóf az m4sport.hu-nak a BVSC Uszodában. Kemény Kristóf játékosként nem futott be nagy karriert. Az ország elsőszámű utánpótlás-műhelyében, a KSI-ben nevelkedett, 15-16 évesen a korosztályos válogatottban is szerepelt. A KSI-ben OB I/B-s pólós lett, később Pécsen is játszott. „19-20 évesen már éreztem, hogy nem leszek nagy játékos, elkezdtem a tanulásra koncentrálni” – mondta az IBS-en közgazdász diplomát szerző Kemény Kristóf. Ahogy visszaemlékszik, a vízilabda mindig is közel állt a szívéhez, de sokáig nem volt arról szó, hogy valaha is edzősködni fog. „Soha nem erőltették, hogy vízilabdázó legyek, aztán soha nem erőltették, hogy edző legyek” –nyilatkozta a fiatal szakember, aki a főiskola elvégzése után elkezdett dolgozni, de azt érezte, hogy az irodai munka nem neki való. Miután Pécsen befejezte játékoskarrierjét, felajánlották neki, hogy edzőként maradjon a klubnál. „Pécsen ifikupa-győztesek voltunk. Vári Attila hívott le, az OB I-es csapat edzője pedig Lukács Gergő volt. Ő nagyon jó ember és nagyon jó szakember, rengeteget tanultam tőle, leaglább annyit, mint édesapámtól, vagy nagypapámtól.” A pécsi időszakot kővetően a Vasasban folytatta edzői pályafutását, majd onnan jött a BVSC-hez. A zuglói klubról hálával, szeretettel beszél. „Kaptam egy lehetőséget a BVSC-ben, hogy egy szintet feljebb lépjek, én legyek az ifiedző, az OB I/B-s csapat edzője, továbbá a felnőtt csapat másodedzője. Nagyon jó itt a légkör, a szakmaiságot és az emberiséget egyszerre lehet érezni. Nem volt kérdés, hogy váltsak” – mondta az edző és hozzátette, hogy ez a csapat, amellyel idén bajnoki címet szerzett, nagyon jó eresztés. Ezt bizonyítja, hogy a zuglóiak 15 év szünet után szerezték meg az aranyérmet a nagy rivális KSI SE elleni döntőben (12-11). Most már főállásban edzőként dolgozik, száz százalékban erre koncentrál. Azt mondja, megtette az első lépéseket, hogy az uszodában ne Kemény Dénes fiaként, hanem Kemény Kristófként tekintsenek rá. „Soha nem volt ez egyszerű helyzet, mindig volt pozitív és negatív oldala. Ezzel együtt kell élnem” – véli. A magyar férfi válogatottal három olimpiai bajnoki címet szerző Kemény Dénest senkinek nem kell bemutatni, de akik jártasak a sportágban, azok tudják, hogy Kemény Kristóf nagyapja, Kemény Ferenc – akit az uszodában Fecsó bácsinak becéztek – is legendás edző volt, az utánpótlás válogatottakban nála játszottak az „aranygeneráció” tagjai. A Kemény-fiú napi kapcsolatban van édesapjával, gyakran előfordul, hogy kikéri a véleményét. „Ha vannak eldöntendő kérdések, akkor meg szoktam kérdezni tőle, hogy mit tegyek. Apukám nagyon profi volt világéletében, tudományosan épített fel mindent a szakmában. Nagyon tudja például, hogyan kell elérni, hogy a játékosok szellemileg és fizikálisan is csúcsformában legyenek az adott eseményen.” Kemény Dénes életfilozófiáját is továbbadta a fiának. „Azt mondta, az egészségem a legfontosabb, soha ne álljak bele olyan szituációkba, ahol kikészíthetem magam. Ennek ellenére így is belemegyek ilyen helyzetekbe, hiszen ezek adódnak, ha a mérkőzéseken a maximumot akarom kihozni a csapatomból.” Kristóf azt is megtanulta az édesapjától,hogy alázat nélkül nem lehet sikeres az edzői pályán. „Arra hívta fel a figyelmemet, hogy ha az ember alázatos és intelligens, akkor ennek előbb-utóbb meglesz az eredménye. Nyilván az, hogy valaki mennyire intelligens, azt otthonról hozza, az alázat viszont tanulható. Erre tanított, hogy intelligensen és alázatosan végezzem a dolgom.” Az alázatra mindenképpen nagy szüksége lesz a fiatal edzőnek, hiszen komoly céjai vannak a pályán. „A gyerekeknek is azt tanítom, hogy ki kell tűzniük a célt, majd meg kell tenniük a megfelelő lépéseket annak eléréséhez.” Az elérendő cél, amelyet megfogalmozott önmaga számára, hogy szeretne majd csúcsszinten edzősködni. „Hogy ez most olyan csapat lesz, amellyel Bajnokok Ligáját nyerek, vagy a válogatottal érek el sikereket, az majd elválik a jövőben, de mindenképpen szeretném topszinten kipróbálni magam. Elsősorban azonban továbbra is az utánpótlásban szeretnék dolgozni, leginkább itt a BVSC-ben, de ha úgy adódik, akkor mellette valamelyik korosztályos válogatottnál is szívesen megmérettetném magam. Egyelőre a BVSC-re szeretnék koncentrálni, mert úgy gondolom, itt lehet alkotni.” A zuglói edző úgy gondolja, hogy van ok az aggódalomra a magyar vízilaba jövőjével kapcsolatban. Ő is azt látja, hogy miután kifutott az aranygeneráció, a felnőtt válogatott egyre gyengébb eredményeket ér el. „Ez valószínűleg abból adódik, hogy az utánpótlás nem termelte ki azokat a válogatott szintű játékosokat, akikkel fel tudnánk venni a versenyt például az olaszokkal, vagy a dél-szláv csapatokkal. Sajnos az utóbbi időben sokszor alulmaradtunk a riválisainkkal szemben. Azt látom, hogy a 17-18 éves játékosaink még a nagy ellenfelekkel egy szinten vannak, később, 22-23 évesen viszont lemaradnak. ” Kemény Kristóf abbban a látja a problémát, hogy hiába jönnek az utánpótlásból a tehetséges, képzett játékosok, ha itthon nem kapnak elég játéklehetőséget, mert a külföldiek elveszik előlük a helyet. „A magyar kluboknál nyilván úgy gondolják, hogy a külföldiekkel hamarabb érnek el jó eredményt, így őket játszatják. A magyar fiatalokat így nehéz felépíteni, ennek pedig a férfi válogatott issza meg a levét. Ez a rendszer előbb-utóbb a magyar kézilabda és labdarúgás irányába viszi a vízilabdát. Gondolom, hogy ezt a folyamatot vissza lehet még fordítani, mi a BVSC-ben éppen ezért csak magyar játékost szerepeltetünk, mert ez a magyar vízilabda érdeke.