„Fantasztikusan játszott, de tudtam, hogy csak
Kaliforniában ezer hasonlóan tehetséges srác vár az áttörésre" –
emlékezett Presser Gábor. Fájó, hogy igaza lett, annál is inkább, mert
Barta megkapta a sorstól a lehetőséget. Stúdiózenészként a Beach Boysnak
is besegített, aztán olyat hívtak helyette, akinek a zenésznyelv is a
kisujjában volt. Valamiből meg kellett élnie, és meglovagolt egy sajátos
Los Angeles-i munkaerő-piaci jelenséget. A hetvenes években számtalan
magyar emigráns – köztük sok körözött személy – helyezkedett el a
papír-írószer kis- és nagykereskedelemben. Barta is egy ilyen cégnél
kapott munkát.
Ott ismerkedett meg Fekete Barnával, akivel néhány
év múlva saját céget alapítottak, és a tragédiához vezető út ezen a
ponton szétszakad. Tény, hogy 1982. február 16-án Barta Tamást (†33)
holtan találták a lakásában. Két pisztolygolyó fúródott a mellkasába.
Fekete szerint mellékesen kokainnal kereskedett, és túl sok pénzzel
tartozott, ezért kivégezték. A papírmaffia köreiből később két verzió
szivárgott ki. Az első szerint kilépésekor Barta lemásolta az ügyfélkör
adatbázisát, ezért megölették.
Ezt sokan ma is abszurdnak tartják, mert a
kaliforniai papírüzletben sosem volt akkora pénz, hogy bárkit is
eltegyenek láb alól. Ez a verzió állítólag azért született, hogy
homályossá tegye a másodikat, amely szerint Barta elkísért egy „priuszos
papírost" egy alvilági tárgyalásra, ahol a férfi begorombult, és amikor
tárgyalópartnerük testőre tüzelt, Markó a földre vetette magát, Barta
viszont rosszkor volt rossz helyen, majd a holttestét a lakására vitték.
A kokainos leszámolásos sztori is gyanúsan ennek a
verziónak ágyazott meg, de talán az a legárulkodóbb, hogy két halotti
bizonyítvány készült. Akkoriban nem volt szokatlan az a fajta korrupció,
amikor egy leszámolás (paraszt) áldozatát öngyilkossá nyilvánították.
Ebben állítólag a biztosítótársaságok is segédkeztek. Barta
életbiztosítását sem fizették ki, pedig kétszer is szíven lőtte magát.
Amikor 1971-ben a Hungáriából átigazolt az LGT-be, a
szakma őt tartotta a legjobb magyar gitárosnak. Irigykedve tekintett
„amerikai kollégáira", de arra is tett utalásokat, hogy szívesen élne
Kaliforniában. Édesapja halála után csak a zene tartotta itthon, és
amikor a Loksi '74ben turnézott az USA-ban, Barta az ígéret földjén
maradt.
„Fantasztikusan játszott, de tudtam, hogy csak
Kaliforniában ezer hasonlóan tehetséges srác vár az áttörésre" –
emlékezett Presser Gábor. Fájó, hogy igaza lett, annál is inkább, mert
Barta megkapta a sorstól a lehetőséget. Stúdiózenészként a Beach Boysnak
is besegített, aztán olyat hívtak helyette, akinek a zenésznyelv is a
kisujjában volt. Valamiből meg kellett élnie, és meglovagolt egy sajátos
Los Angeles-i munkaerő-piaci jelenséget. A hetvenes években számtalan
magyar emigráns – köztük sok körözött személy – helyezkedett el a
papír-írószer kis- és nagykereskedelemben. Barta is egy ilyen cégnél
kapott munkát.(forrás: Blikk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése