Latinovits Zoltan -könyvbemutató a Gundel étteremben

Öt évvel ezelőtt Molnár Gál Péter miatt nem adta ki ezt a könyvet a kiadó. De MGP kikerülhetetlen -állítja a szerző.(Nem értek egyet-mostani düh szülte elhatározás bennem,hogy ezt egy "Javított kiadás" stílusú könyvben megindokoljam.) 4 héttel halála után ÉS-ben jelent meg:"Aki az életével játszik" írás. Ennél tömörebb és kifejezőbb címet nem lehetett volna adni a könyvnek. Ez a kiadó- fentiek okán- tehát nem az az 5 évvel ezelőtti kiadó.A könyvben történetek sorakoznak: pl. Öze Lajos 1 ft-s legendája Latinovitssal. Amire azonban Cserhalmi már kicsit másképp emlékszik.Hogy is volt ez, te mit tudsz erről? tették fel a Gundelben a kérdést Öze Lajos fiának Áronnak.
- Gondolkoztam, én mért is vagyok itt, de ezt az 1 FT-os történetet valóban régóta ismerem-kezdte válaszát Áron. Majd folytatta: két dudás egy csárdában elég nehezen fér meg. Valóban mindez ami a könyvben szerepel elhangzott egy padon édesapám és Latonivits között. Az "Ös kaján" tíz perc csönd... és így tovább Így került elő az 1 forintos (érdekfeszítő olvasmány), és ezt viselte a nyakában édesapám nagy büszkeséggel. Nem is mondanék róla többet-folytatja- inkább arról szólnék milyen gyermekkori emlékeim vannak. Bátyámmal: Öze Gáborral nagyon nem szerettük, hogy folyton a Naphegyi otthonunkban buliztak apáék előadások után. Itt voltak a közvetlen színész kollégákon kívül Máté Péter, Sztankai Pista. S mikor érkezett a színes csipet csapat mi ki lettünk paterolva a kisszobába, s hosszas sorakozó volt a WC előtt. Engem nem érdekelt kik ők. Emberek vagyunk, a gyerek meg gyerek, (mintha csak Karinthy Mártont hallanám). Amikor Latinovits meghalt apám eltűnt. Hetekig nem találtuk.Apu egyébként is hol volt, hol nem volt.De édesanyám akkor nagyon megijedt. Apu a Fogaskerekűnél levő Körszállónál vett ki egy szobát, és két hétig ott volt. Ha felnézek a szállodára, most is mindig ez jut eszembe róla.A híres Fészek est is eszembe jut, hogy valaki már ott nem kényelmetlen és nem zavaró ok, mert bizony ez az ember, ezek az emberek azok voltak Akkor hangzott el az ominózus  mondat apám szájából: "Én nem szerettem Latinovits Zoltánt." Mert ilyenkor már mindenki más már nagyon szereti.A gyermekem:Nimród most született, így aztán remeg a hangom, kezem, lábam. Maga a csoda, hogy egy férfi ezt átélheti. Van fenn az égben valami amit nem mi irányítunk, teljesen mindegy hogy hívjuk.Az is jellemző, hogy apám és Latinovits mindketten posztumusz Kossuth-díjat kaptak. Ennyit a legenda gyártásról, ha valaki meghal már mindjárt máshogy néznek rá. A bátyám vette át édesapánk Kossuth-díját.Hebegek, habogok tovább- mesél tovább a nagy ember nagy fia meghatódva. De kímélet nincs, már csúszik is be a könyv szerkesztőjének övön aluli kérdése, bár ez ellen bizonyára tiltakozna.
-Színházigazgató vagy. Ma is vannak Latinovitshoz és Öze Lajoshoz hasonló nehéz emberek, te foglalkoztatnád őket?
- ilyen kérdést már kaptam. Iglódi István (elődje) mondta: " A színész nagyon nehéz emberfajta, és ha nem akkor az nem is színész. Nagyon sok pedagógia kell. Olyan mint egy óvódás csoport.
Majd a könyv szerzője által elhangzik az is, hogy a feleség, a "Tündérkirálynő" mért nem szerepel a könyvben. Mert az örökösök nem engedték egy helyen lenni Molnár Gál Péterrel, az aljas besúgóval ( az aljas az én jelzőm, s engedtessék meg nekem, hogy elmondhassam e véleményem, ha már az a podró  azzal veszíttette el a pert Bujtor István és fia,Balázzsal szemben, mikor Ők a bíróság elé mentek becsületüket megvédni MGP-vel szemben aki a családot gyalázta, idős édesanyukat sem kimélve, hogy MGP-é pusztán vélemény.) Hát amit neki szabad, akkor azt nekem is, mert így igazságos. Ennyi!