"Szent István az Aporral szövetkezett
ős hitvédőket egy véres harcz után legyőzvén, a székelyeket a keresztény
vallás elfogadására szoritá; de Péter, Aba és András királyok
trónfeletti viszálygásai alatt az őshithez ragaszkodók ujból felemelvén
fejeiket, Bálványosban ujból füstölgött Hadúr tiltott oltára, mignem I.
Béla azt fegyveres erővel véglegesen le nem dönté
*).
Az ős valláshoz annyi szivósággal ragaszkodó
Aporok kersztyénné lételét regényes szinben adják elő. Ugyanis a
Bálványos várában lakó Apor István, Sándornak fia beleszeretett a
hatalmas Mikének egyetlen bájos és dúsgazdag leányába. A leány is osztá
szerelmét, de a tutorok e viszonyt, s a szerelmesek egyesülését
ellenezték éppen azért, mert a levente pogány volt. István keblében a
hit, a lelki meggyőződésnek a szerelemmel való küzdelme a legiszonyubb
harczot vívta, kétségbeesetten tépelődött sötét rengetegjeinél is
sötétebb fájdalmában; már el is indult a Büdös barlangnak halálos
üregébe, hogy véget vessen gyászos életének, midőn Hadúr papja, a nagy
tiszteletben álló jós, azon tanácsával, hogy rabolja el a leányt, bátor
lovagként visszatérité.
István követte a szive szerinti tanácsot, két
fitestvére s néhány hű fegyveresével átöltözködve, lement a torjai
vásárra, hol midőn Mike bájos leánya anyja a s több leánytársával az
egyházból jönne ki, elragadta s gyors paripájára emelve, kedves terhével
sebesen robogott erős vára felé. Azonban a leányvesztett anyának
jajveszéklésére a vásáros nép fegyvert ragadva rohant a merész nőrabló
után, de ott állott Istvánnak legifjabb testvére feltartóztatni a boszus
népet. Elszánt harcz fejlődött ki, melyben a győztes nép a fiatal Apor
elejtésével folytatta üldözését. Már-már nyomában voltak a kettős
terhével lassabban haladó ménnek, midőn az erdő végső kanyarulatánál a
középső testvér tartá fel őket a vár csatlósaival. Az elszánt
védelmezőket itt is legyőzte a nép, a második testvér is elbukott, de
ezalatt István várába ért.
Nyugton azonban itt sem lehetett, mert a
leányát vesztett anyától és a papoktól feltüzelt nép ostrom alá vette a
várat, de nem volt, a ki azt védje, mert István testvérei s a harcznokok
elhullottak már s az ellenállást, mit a várban maradt öregek
kifejthetének, hamar megtörte a nép dühe. Már a kapu betörve s a nép az
udvaron van, midőn István a vár zömtornyába vonulva, egymaga akarta
védni azt.
A nő, kinek keblében a gyermeki érzet és a
szerelem harcza dúlt, esdve kérte, hogy legyen keresztyénné, akkor aztán
anyja átok helyett áldást adand frigyökre s mindketten mentve lesznek.
De István őseinek hitét elhagyni nem volt hajlandó. Végre is alkudozásba
bocsátkoztak s a leány szivható kérelmének azon eredménye lett, hogy
István beleegyezését adta arra, miszerint születendő gyermekei
megkereszteltessenek. Az anya, papok és nép is megnyugodtak ebben, s az
ostromlóhad násznéppé változva, fényes menyegzőt tartott."
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása