Kádár nem mást állított a Rákosi-korszak bűneit vizsgáló tényfeltáró
bizottság élére, mint Biszku Bélát. Az általa vezetett 1962-es
tényfeltárás természetesen nem is juthatott másra, mint hogy a Rajk-per
és egyéb törvénytelenségek a Rákosi-klikk bűnei. Ennek a vizsgálatnak a
során került sor Rákosi és Gerő meghallgatására.
Újabb csavar a történetben, hogy az ő kikérdezésükre a személyi kultusz
éveiben megkínzott és bebörtönzött Aczél György mellett Nógrádi Sándort
küldték, aki Farkas Mihály helyettesként vastagon benne volt a
koncepciós perek lebonyolításában, ám elkerülte a számonkérést,
hiába nevezték meg a Farkas-perben.
Verőemberből ügyeletes elvtárs
Amellett, hogy Rákosit és Gerőt is bűnösnek kiáltották ki, és
kizárták őket a pártból, börtönbe nem kerültek. Rákosi nem jöhetett
haza, száműzetésben halt meg a Szovjetunióban. Gerő már 1960-ban
hazajött, de 62-es kizárása után visszavonultan, fordításokból élt.
Hasonló sors jutott a börtönből 1959-ben kegyelemmel szabadult Péter
Gábornak, aki egy gyár könyvtárosaként helyezkedett el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése