földieknek játszó égi tünemény”

120 éve született Bajor Gizi

Mindössze ötvennyolc évet élt. Ezalatt mindent elért, amiről színész ábrándozhat: sikert, hírnevet, dicsőséget, jólétet, kitüntetést. Akkor robbant be a köztudatba és a világot jelentő deszkákra, amikor a sztárokat még nem bulvárlapok és tiszavirág életű tévéműsorok gyártották szakmányban, hanem a színházban nyújtott rendkívüli teljesítmény döntötte el, ki lehet esélyes erre a gyakran kétes értékű megkülönböztetésre. Bajor Gizi sztár volt a színpadon és a társasági életben. Átlagos külseje ellenére gyönyörű tudott lenni, ha akart, vagy ha a szerep úgy kívánta. Amikor megjelent, vagy távozott, taps köszöntötte, az utcán megfordultak utána. Utánozták az öltözködését, a frizuráját. Irigyelték, rajongtak érte. A férfiak a lába előtt hevertek, a nők csodálták. Olyanok szerettek volna lenni, mint ő. Persze tudták, hogy ez lehetetlen. Ő kivételes csillagzat alatt jött a földi világra, és arra született, hogy ünnepeljék.
Nevét 1952 óta a Stromfeld Aurél utca 16. szám alatti villájában létrehozott színészmúzeum őrzi. A mai színházlátogatók többsége ennyit tud róla. Sohasem láthatta színpadon. Több száz elsárgult fénykép, néhány sercegő hangfelvétel, némafilm- és híradórészlet meg négy megkopott hangosfilm maradt utána. Káprázatos életútját beárnyékolja 1951-ben bekövetkezett, rémregénybe illő halála.

Bajor Gizi otthonában (Escher Károly felvétele – OSZMI) 

Napjainkban megint felfedezték. Darvasi László dokumentumjátékot¹, Mészáros Márta tévéfilmet² készített róla. Vajda Miklós két újabb visszaemlékezése³ és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiállítási katalógusnak álcázott kiadványa⁴ bizonyítja, hogy Bajor Gizi még mindig benne él a köztudatban.
1893. május 19-én született Budapesten, abban a Rákóczi út és az Erzsébet körút sarkán álló házban, ahol egykor Blaha Lujza és Küry Klára lakott, átellenben a Népszínház épületével, amely 1908-tól a Nemzeti Színház otthona lett. Beyer Gizella néven anyakönyvezték Beyer Marcell német származású bányamérnök és a dalmáciai olasz–horvát–magyar Vallenčić Ágnes harmadik gyermekeként. A család otthon szívesen keveri a magyar nyelvet a némettel, ha apja dühbe gurul, azonnal németre vált, a gyerekeknek pedig kötelező penzumként előírja, hogy a nap bizonyos óráiban gyakorlásként csak németül szabad beszélniük.
1905-ben a Kecskeméti utca 14.-be, a Múzeum körút sarkán álló Geist-házba költöznek⁵, ahol egy évvel később az apa, feladva biztos jövedelmet jelentő mérnöki állását, kibéreli a Báthory kávéházat. Ennek is van egy később nevezetessé lett lakója, az akkor még ifjú Csathó Kálmán, író, 1908-tól a Nemzeti Színház rendezője, majd főrendezője. Hosszú ideig fontos szerepet játszik majd Bajor Gizi színészi pályáján, aki ekkor még inkább a Báthory kávéház híres vendégeit bámulja: Kosztolányit, Juhász Gyulát, Hevesi Sándort, Márkus Lászlót, Pethes Imrét, Kürthy Györgyöt, a nagy ritkán ide látogató Krúdyt és másokat.
A család – nem először és nem utoljára – éppen meglehetősen nehéz anyagi helyzetben van, amikor az Angolkisasszonyoknál nevelkedő úrilány elhatározza, hogy jelentkezik az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémiára. Állítólag szülei nem is tudnak a szándékáról, csak egyik széptevőjét és majdnem-vőlegényét, Sztrakoniczky Károly újságírót avatja be a titokba, aki számos tanáccsal látja el. 1911. szeptember 11-én kerül sor a felvételi vizsgára, amelyen Szép Ernő Gyermekjáték című versét adja elő. A bájosan bugyuta költeményt akkor még a kutya se ismeri, majd csak Karinthy Így írtok ti-paródiája nyomán kezd az egész ország röhögni rajta. (Állítólag Sztrakoniczky a Báthory kávéházban kérte el a friss kéziratot a költőtől; bizonyára ez is a számos Bajor-legenda egyike.) A felvételi bizottság tagjai, Gál Gyula, Csillag Teréz, Császár Imre és Újházy Ede csak azon ütköznek meg kissé, hogy a versmondó matrózblúzban gügyögi és szökdécseli végig a különös költeményt, egyébként ellenszavazat nélkül valamennyien a felvétele mellett döntenek.
Az 1911/12-es előkészítő évfolyamra 33 növendék nyer felvételt; Gombaszögi Ella, Péchy Blanka és Földényi László lesznek az osztálytársai. Az első vizsgákra 1912 májusában kerül sor: előbb tánc- és vívástudományukat mutatják be, majd egy némajátékot adnak elő Gedeon mester címmel. A korabeli szokásnak megfelelően az előkészítőt sikeresen elvégzett hallgatók már részt vehetnek a következő tanév vizsgaelőadásain. Csiky Gergely A nagymama című vígjátékában Beyer Gizella egy kétmondatos szerepet kap. Ez az első félig-meddig nyilvános szereplése⁶.
Még ugyancsak az 1912/13-as tanévben eljátssza élete első főszerepét Jakab Ödön⁷ A pásztói pap című protestáns szellemiségű színművében, és bemutatkozik Herczeg Ferenc A dolovai nábob leánya című darabjának címszerepében. Az utolsó tanév vizsgaszerepei közül kiemelkedik a Figaro házassága Cherubinja.
Mint akadémiai növendék 1913. november 21-én kap először szerepet a Nemzeti Színházban, Szomory Dezső Mária Antónia című történelmi színművében. Az egyik udvarhölgyet játssza. Fellép továbbá Vajda Ernő⁸ Mr. Bobby című frivol komédiájában, A kicsinyek című színműben⁹, és átveszi a Julius Caesar egyik pár mondatos szerepét.
Bár az állítólagos párizsi siker ellenére A kicsinyek mindössze nyolc előadást ér meg, arra elég, hogy a hamarosan Bayor, majd Bajor Giziként¹⁰ színre lépő csodát megismerje a közönség. A bennfentesek azt rebesgetik, hogy az üstökösként feltűnt színésznőt vígszínházi szerződés várja. Tóth Imre, aki 1908 óta igyekszik a klasszikus iskola és a modernek párharcát összebékítve eligazgatni a minden irányból támadott Nemzeti Színházat, a tettek mezejére lép, hogy a konkurenciát megelőzze. Nemzeti színházi szerződtetésével megkezdődik Bajor harminchét éves káprázatos pályafutása.
Közben kézfogóra készül. Már egy éve jegyben jár Vajda Ödön ügyvéddel. A lakodalomra azonban még várni kell, mert 1914 augusztusában kitör az első világháború. Bajor Gizi több korábbi udvarlója, a vőlegénye és a bátyja bevonul, a Beyer-papa kávéházi álmai pedig végképp szertefoszlanak. A frontról több jó barát halálhíre érkezik.
A színházban egy ideig kisebb és nagyobb feladatok váltják egymást. Többnyire a repertoáron levő darabokban kap szerepeket, amelyekre a sajtó kevésbé figyel. A helyzet alapjaiban változik meg, amikor 1917-ben Ambrus Zoltán lesz az igazgató. A tekintélyes színikritikus már korábban kijelentette, hogy minden szerepet Bajornak kellene játszania az ország valamennyi színházában, mert hozzá hasonló színésznő Duse óta nincs a földön. Igazgatása első esztendejében elhatározza, hogy eljátszatja vele Júliát. Shakespeare-rel Tóth Imre igazgatása idején – a Julius Caesar mellett – még háromszor találkozott a színpadon, mindannyiszor gyerekszerepben: játszott a III. Richárdban (Clarence kislányát és Edward walesi herceget), majd a Macbethben (Banquo fiát, Fleance-ot).
A baj csak az, hogy a Romeo és Júlia éppúgy régi repertoárdarab, mint a másik kettő. 1905 óta van műsoron, poros, elavult előadásban. Ambrus ennek ellenére átadja kedvencének a szövegkönyvet, és ő maga készíti fel a szerep eljátszására. Szász Károly fordítása már a felújításkor is nehézkes volt, és elriasztotta a veretes szövegektől idegenkedő színésznőt, akiről akkor is, később is az volt a vélemény, hogy a klasszikus szerepek távol állnak tőle. Még Csathó Kálmán is, aki színésznő feleségével, Aczél Ilonával együtt Bajor legszűkebb baráti köréhez tartozott, így emlékezik a Romeo és Júlia 1918. június 17-i előadására: „Ha fizikuma erősebb lett volna, ha édes és behízelgő hangja nem lett volna olyan gyenge, talán nem idegenkedett volna annyira az ilyen lendületes dikciót kívánó shakespeare-i szövegtől. Kitűnő játékstílus-érzékével meg nagyszerű színészi ösztönével ugyanis nagyon jól érezte, hogy Shakespeare-hez pátosz kell, szívből fakadó, lelkes és nemes pátosz, igazi áthevült, lendületes dikció.”
A Nemzeti Színházban még javában dúl a harc a deklamáló stílus és a természetes játékmód között. Szacsvay Imre már visszavonult, mert úgy érezte, játéka nem képes lépést tartani a kor követelményeivel. A társulat nagyobbik része azonban még mindig a dagályosan szavaló Ivánfi Jenőt tekinti példaképnek. Hevesi visszatért az Operaházból, és a pátoszmentes Pethes Imre meg Ódry hívéül szegődik. A fiatalabb nemzedékhez tartozó Csathó Kálmán mégis számon kéri Bajor Júliáján a lendületes dikciót és a pátoszt. Feltételezhetjük, hogy a korszak előadásain, így a Romeo és Júliában is különféle játékstílusok keveredtek. Mégis inkább Kosztolányinak higgyünk, aki pontosabban fogalmaz a huszonöt éves Bajor Gizi Júliájáról: „Csak azokon a helyeken szerettem volna kissé keményebbnek és erősebbnek látni ezt az új és érdekes színésznőt, amikor a szenvedély hangja elcsuklik, és a pátosz kiabál. Az aranyhoz és az ezüsthöz kis ércet kellett volna hozzáadni.”
Júliát egyébként megelőzi egy másik Shakespeare-szerep, az Ahogy tetszik Céliája, és pályája egyetlen Molière-figurája, a Tartuffe Mariannája. De ezeknél sokkal fontosabb, hogy találkozik Hevesivel, akinek első kiemelkedő szakmai sikerét, Bródy Sándor A dada¹¹ című színművének főszerepét, Bolygó-Kis Erzsébetet köszönheti. A bemutatóra 1917. október 5-én kerül sor. Bolygót Somlay Artúr, Bolygónét Rákosi Szidi, Viktort Kürthy György játssza. Bajortól látszólag távol áll a szégyenbe esett parasztlány alakja, de Hevesi rendezése nem a falu naturalista világát, hanem a népballadák és az ószövetségi siratóénekek hangvételét idézi fel Bródy drámájában. A premieren a színészbejárónál a közönség Bajort élteti. Hatvany Lajos így ír a Pesti Naplóban: „Bajor Gizi szinte máról holnapra megnőtt, és színésznő lett a javából: ezen a terepen és ebben a színházban a legkülönbek közül való.”
Hevesit 1922-ben kinevezik a Nemzeti Színház igazgatójává. Tízéves igazgatói működése a folyamatos támadások ellenére az intézmény egyik legjelentősebb korszaka, és Bajor pályájának kiteljesedése. Hevesi az első modern rendező a magyar színháztörténetben, aki nem csupán az előadások lebonyolítására figyel, de hosszú elemzések során kutatja a korszerű színészi játék lehetőségeit. Bajor pedig szeret próbálni. Nincsenek sztárallűrjei. Szereti megmutatni apró rezzenésekből összeállított dúsgazdag gyűjteményét: tessék választani, van miből! És a gyötrelmeket is szereti. A keresés keserves pillanatait. Hevesi pedig gyakran megkínozza. Mindenekelőtt színészpedagógus, aki a formálható, új utakat kereső, nyitott színészben leli örömét. Bajornak szerencséje volt a rendezőkkel. Pályája során többnyire a legjelentősebb rendezőkkel dolgozhatott. De humora és iróniája arra is alkalmassá tette, hogy ha egy instrukcióval nem értett egyet, úgy valósítsa meg, hogy kiderüljön a rendezői kívánság gyarlósága. Nem vitatkozott vagy ellenkezett, mint nagy tekintélyű kollégái, hanem eleget tett a rendezői utasításnak. Egy anekdota szerint Somlay így reagált egyszer botcsinálta rendezője kétes értékű instrukciójára: „Ne mondja, mert még úgy csinálom!” Bajor abban különbözött tőle, hogy ő zokszó nélkül engedelmeskedett, abban a reményben, hogy a rendező előbb-utóbb belátja tévedését. Ha pedig mégse, a kollégák mulattatása akkor is megenged egy kis paródiával átitatott kitérőt.
A Hevesi-korszak elsősorban Shakespeare-ciklusával arat jelentős sikert. Ebben Bajornak is számos feladat jut. Még 1921-ben eljátssza A vihar Mirandáját, majd a Szentivánéji álom Titániáját és Puckját (!), 1923-ban a Vízkereszt Violáját és A makrancos hölgy Katáját.
Aztán váratlanul elhagyja a Nemzeti Színházat. Beöthy László átcsábítja a Magyar Színházhoz, ahol Shaw Szent Johannája az első szerepe. A darab vadonatúj, nyolc hónappal azelőtt volt a premierje Londonban. A nagy csinnadrattával beharangozott előadás csúfos bukás. Bizonyára kifelejtették belőle Shaw iróniáját. A kritikák szerint Bajor adós maradt Johanna naiv hitével és átszellemültségével, csupán egy harcias amazont formált. Még négy bemutatója volt az Izabella téren (Heltai: Masamód – Vilma, Farkas Imre¹²: Altona – Mária, Gignoux–Théry: Csibi – Geneviève, Pásztor Árpád¹³: Magnetic – Helén), aztán sietett vissza régi otthonába, Hevesi védőszárnyai alá, ahol az Élő holttest Másája, a Solness építőmester Hilda Wangelje várta (a rendező és a címszereplő: Ódry), meg a gyermeki ártatlanság és az anyai szeretet megtestesülése, Klabund A krétakörének Haitangja, Niccodemi kétszereplős szerelmi játéka, a Hajnalban, délben, este Uray Tivadarral, Herczeg Ferenc Szendrey Júliája és Szép Ernő Azra című mesejátékának Leilája. A költő, akinek a versével felvételizett egykor az Akadémián, most ódákat zeng Bajor gyönyörű hangjáról. Ő gyártja elragadtatásában azt a gyönyörű klapanciát is Csokonai nyomán, amely ennek az írásnak a címéül szolgál.
Hevesit 1932-ben leváltják. A Magyar Színházhoz szerződik, ahol még egyszer találkoznak Bajorral, aki A néma levente Ziliájaként pályája egyik legnagyobb sikerét aratja 1936-ban. Bajorról csak az elragadtatás hangján beszélnek a kritikák. Ő, aki Hevesi szerint „talmi alakokat befuttat saját lelkének aranyával, úgy, hogy mint hiteles és valóságos teremtmények élnek, nem a maguk szövegében, hanem a színésznő személyén keresztül”¹⁴, most igazi költő, Heltai muzsikáló versei segítségével árasztja ezerszínű ragyogását.

Bajor Gizi és Ferrari Violetta – Ármány és szerelem, Nemzeti Színház, 1950 (Wellesz Ella felvétele – OSZMI)

Erre az időszakra esik Bajor kevésbé szerencsés filmszínészi tevékenysége. A némafilm korszakában hat filmet forgat, ezek közül a Zilahy Lajos írói közreműködésével készült Rongyosok emelkedik ki.¹⁵ A hangosfilm kezdetén előbb két amerikai film, A kacagó asszony és Az orvos titka magyar változatában játszik, majd a Zilahy Lajos 1926-ban megjelent regényéből, a Két fogolyból és az 1937-ben bemutatott drámájából, A szűz és a gödölyéből készült film főszerepét vállalja el. Az előbbi rendezője Székely István (1937), az utóbbié maga az író (1941). Bajor minden filmje után elszörnyülködve néz szembe filmvásznon viszontlátott, színpadias és mesterkélt önmagával. Kudarcát többféleképpen magyarázzák. A legnyilvánvalóbb ok, hogy a kamerák előtt képtelen olyan alkotó hangulatba kerülni, mint a színpadon, ahol estéről estére az érte rajongó nézők jelenléte inspirálja.
A híres színésznek a magánélete is a nyilvánosság előtt zajlik. Bajorral egyre gyakrabban foglalkoznak az újságok társasági rovatai. Alighogy véget ér a Tanácsköztársaság viharos időszaka, 1919 októberében váratlanul meghal az édesapja. Kénytelen elvállalni a kenyérkereső családfő szerepét. Az orosz frontról hazatért vőlegényével 1920-ban végre egybekelnek. A nyolc esztendős mátkaságot követően illendőségből megkötött házasság két év után zátonyra fut, de a kihűlt szerelem helyén életre szóló barátság szövődik közöttük. 1923-ban eljátssza Zilahy Lajos a Hazajáró lélek című drámájának női főszerepét, akinek „szoknyáját meggyújtja a vágy és a bűn”¹⁶. A partnerei: Pethes Imre és Kiss Ferenc. A bemutató után rendezett banketten a szerző és a női főszereplő egymásba szeret. Több évig tartó kapcsolatuknak Bajor „gyűjtőszenvedélye” vet véget: az egyre sikeresebb író nehezen viseli, hogy szerelme körül nemcsak a családtagok nyüzsögnek állandóan, de valaha volt és leendő férfirajongóival is szoros kapcsolatot ápol.
A Hazajáró lélek után még hat Zilahy-darab kerül színre Hevesi igazgatása alatt a Nemzetiben Bajor Gizivel (Süt a nap, 1924; Zenebohócok, 1925; A házasságszédelgő, 1926; Szibéria, 1928; A tábornok, 1928; Leona, 1930). Közben feltűnik a láthatáron egy újabb férjjelölt Paupera Ferenc bankár személyében. Vele egy a bökkenő: házasember. Azzal védekezik, hogy buzgó katolikus felesége nem hajlandó elválni. Zilahy felkeresi, és igazi lovagként kicsikarja tőle az ígéretét, hogy Bajort egy éven belül elveszi feleségül.
1928 húsvétján megtartják az esküvőt. Az új feleség beköltözik a bankár Stefánia úti luxusvillájába. Estélyek, fogadások követik egymást a felső körök részvételével. Az édes élet azonban hamarosan véget ér: Paupera bankja csődbe jut. A villát is elárverezik, a tönkrement bankvezér pedig más asszony karjaiban keres vigasztalást. Amikor Bajor tudomást szerez a félrelépésről, beadja a válópert. Ekkor költözik a Beyer család Pilsudszky úti¹⁷ villájába. A földszintes házat átépítteti, emeletet huzat rá, ahol kényelmesen elfér, és mindig együtt lehet az egész család.
Hevesi utóda a Nemzeti Színházban egyetlen évadra Márkus László, aztán két évig kormánybiztos irányítja az intézményt Voinovich Géza személyében. Az 1932/33-as évad két legnagyobb sikere John Van Druten¹⁸ Mindig lesznek Júliák és Rudolph Besier¹⁹ Ahol tilos a szerelem című műve Bajor főszereplésével. Előbbiben Uray Tivadar, utóbbiban Ódry Árpád és Petheő Attila a partnere. Besier lélektani drámája Elizabeth Barrett-Browning és Robert Browning szerelmét dolgozza fel, amelyben a költőnő három felvonáson keresztül bénán fekszik a színpadon. Voinovich kormánybiztossága idején huszonkilenc új darab kerül bemutatásra; a legnagyobb előadásszámot (38-at, illetve 31-et) Andai Ernő²⁰–Bálint Lajos Baskircsev Máriája és Zilahy új darabja, Az utolsó szerep éri el Bajor főszereplésével.
Változatlan személyes sikerei ellenére keserű nyilatkozatokat tesz a Nemzeti Színház helyzetéről. „Félek a jövőtől” – feleli az egyik színházi hetilap kérdésére. Viszont a magánélete rendeződni látszik. Megismerkedik Germán Tiborral, a jó hírű fül-orr-gégésszel. 1933. július 7-én házasságot kötnek. Olaszországi nászútjukra elkíséri őket az első férj, Vajda Ödön, annak harmadik felesége, házasságon kívül született lánya és kétéves kisfia. Ezentúl Cs. Aczél Ilona példáját követve mindig így írja alá a nevét: „G. Bayor Gizi”. Talán a világ tudomására akarja hozni, hogy harmadik házasságát egész életre szólónak tekinti.

Beregi Oszkárral a Romeo és Júliában, Nemzeti Színház, 1918

A Nemzeti Színház csak hároméves késéssel próbálja követni a kormányban beállt politikai fordulatot. Amikor általános megrökönyödésre a harminckét éves Németh Antalt nevezik ki igazgatónak, mindenki a Gömbös-kormány kreatúráját látja benne. Még nem tudják, hogy ő lehetne a Hevesi lélektani realizmusán túllépő, korszerű Nemzeti Színház megteremtője. Eszményképe Gordon Craig, Piscator meg az orosz avantgárd. Még a két legtekintélyesebb kritikus, Kárpáti Aurél és Pünkösti Andor is ellene fordul, előbbi politikai és művészi meggyőződésből, utóbbi személyes sértődöttségből. Amikor kiderül, hogy félreértették a helyzetet, már késő. A felismerés csak arra jó, hogy a jobboldal is elkezdi támadni. Németh egyszerre kénytelen hadakozni a vérig sértett és megfélemlített társulattal, az elbocsátott és nyugdíjazott tagokkal, a konzervatív közvéleménnyel, hivatali feletteseivel és az ellenzékkel.
Az elbocsátottak között van a Csathó házaspár is. Amikor a létbizonytalanságba taszított tagok kiáltványt fogalmaznak, Bajor élére áll a mozgalomnak. Első találkozásának története az új igazgatóval két változatban maradt az utókorra. Az egyik hatásos, teátrális és alig hihető, a másik hitelesebb és valószínűbb. A teátrális változat szerint Bajor fölényes, felmond, mire Németh ijedten közli vele, hogy minden szeszélyét kész teljesíteni. A másik verzió, amelyet Németh Antal visszaemlékezése is megerősít, arról szól, hogy a találkozó mindkét fél részéről zavartan és nehézkesen indul, majd Bajor váratlanul elsírja magát. Németh megnyugtatja, és így folytatja a történetet: „Elmondtam annyit, amennyit elmondhattam, minden kérését teljesítettem, alku, vita nélkül. Ennek a pár percnek köszönhette Heltai Jenő, hogy felejthetetlen Ziliát kapott A néma levente bemutatóján²¹, én pedig kilencévi megfeszített munkám egyik legmegbízhatóbb támaszát, olyan ritka munkatársat, aki a több mint ezer fellépéséből egyetlenegyet se mondott le.”
Kettőjük viszonya alapvetően különbözött a Hevesivel való kapcsolattól. Bár kétségtelen, hogy Hevesi mellett Németh Antal volt a másik legjelentősebb rendező Bajor pályáján, Hevesi a mestere volt, az ő irányításával lett ígéretes és tehetséges kezdőből nagy színésznő. Németh Antallal fordított volt a helyzet: itt a rendező-igazgatónak kellett bizonyítania a nagy színésznő előtt, hogy érdemes a sors különös szeszélye folytán ölébe pottyant hitellevélre. Ez a magyarázat a szemtanúknak arra az állítására is, miszerint Bajor és Németh Antal között mindig volt valami kényszeredett kedvesség és óvatosság, ami a tökéletes összhang útjában állt.

Básti Lajossal A kaméliás hölgyben, Nemzeti Színház, 1947 (OSZMI)

Németh Antal igazgatása alatt Bajor tizennégy szerepet játszott a Nemzeti, illetve a Nemzeti Kamaraszínházban, egyet a Magyar, egyet pedig a Vígszínházban.
Az első közös munkájuk Paul Géraldy Krisztin című drámája. Aztán még 1935 decemberében sor kerül egy különös vállalkozásra: Németh Antal ráveszi, hogy játssza el a rádióban Az ember tragédiája Éváját, amelyet sem azelőtt, sem azután nem játszott színpadon. (Az Ádámot játszó Somlaynak is ez az egyetlen találkozása Madách hősével. Csupán a Lucifert megszemélyesítő Csortos lesz két évvel később a centenáriumi Tragédia-előadás szereplője.) Németh Antal visszaemlékezése szerint Bajor Évája olyan volt, amilyennek ő kora ifjúságában megálmodta. A tiszta ösztön, az intuíció a rációval, a hideg értelemmel, Luciferrel szemben. Ezerszínű, naivan gyermeki, riadt, okos és oktalan, kacér és hűséges, szenvedő apáca, léha udvari dáma, gőgös márkinő és szadista utcalány, félszűz és gyermekéért sikoltó anya, állatias nőstény és a bűntelen, édeni élet emlékeit idéző szerelmes asszony. Megfelelő hangrögzítő berendezések hiányában ebből a mindössze két alkalommal sugárzott előadásból egyetlen mondat sem maradt az utókorra.
Az évad második felében az Ágis tragédiája kerül bemutatásra Bajor és Uray főszereplésével. Márkus László művét a szerző állítja színpadra, ő tervezi a díszleteket és a jelmezeket is. A félsikerek és bukások után a nagy vigaszt A néma levente hozza meg a Magyar Színházban. A következő évad kiemelkedő eseménye O´Neill Amerikai Elektrája, amelyet Kárpáti Aurél „vitatható költői értékű, szexuálpatológiai drámamonstrumnak” bélyegez. „Nincs egy emlékezetünkbe vésődő szava, megragadó vagy lenyűgöző hasonlata, emberien igaz, léleknyitó, őszinte gesztusa” – írja. Lavinia szerepe mégis jelentős állomás Bajor pályáján. Az anyjával való szembenállás, majd azonosulás lépésről lépésre kidolgozott folyamata hátborzongató színészi remeklés.
Az 1937-es jubileumi év alkalmából ismét kamaraszínházat kap a Nemzeti, ezúttal az Andrássy út 69. szám alatt, az egykori Modern Színház Cabaret helyiségében, ahol egy évig már Hevesi idejében is játszott. Most 1937. október 13-án nyílik meg ismét Herczeg Ferenc Kék rókájával. Ez Bajor első igazi közönségsikere Németh Antal igazgatása alatt. 228 előadást ér meg egyhuzamban. A darab nagy kérdésére, hogy járt-e Cecil a Török utcában, a vígszínházi bemutató annak idején Varsányi Irénnel egyértelmű nemmel válaszolt. Most Bajor Cecilje olyan talányos, kifürkészhetetlen, hogy egész Budapestet foglalkoztatja a kérdés: megcsalta-e az urát a darab hősnője?
A Kék róka sikerén felbuzdulva Herczeg Ferenc még egy darabot ír Bajor számára, az Utolsó táncot. A történet hasonlít a Kék rókáéra, de itt az öregedni nem akaró, kikapós Juci mama biológus lánya, Judit bonyolítja az eseményeket. Bajor kettős szerepben lubickolhat.
Bókay János, aki előbb Feleség címmel lepte meg Bajort egy vígjátékkal, túltett Herczeg Ferencen, amikor Négy asszonyt szeretek címmel olyan bohózatot írt, amelyben négy különböző nőalakot kelthetett életre. De színpompás palettája segítségével Bajor egyformán képes életet lehelni remekművek örökérvényű nőalakjaiba, ügyes darabgyárosok termékeibe és ügyetlen tákolmányok papírízű szerepeibe. A Vígszínházban vendégként Bovarynét játssza Gaston Baty színpadi feldolgozásában. Ibsen Nórája úgy kel életre az ő megformálásában, hogy a néző megérti: a babaszoba lakója csak férje kedvéért színleli a játékszer szerepét. A becsületről alkotott fogalma viszont őszintén gyermeki, ezért volt képes habozás nélkül elkövetni annak idején azt a tettet, amely a társadalom szemében bűnnek számít. Amikor pedig rádöbben, hogy Helmer másfajta morál szerint próbál ítélkezni felette, nem hajlandó tovább játszani a ráosztott babaszerepet, és fellázad. Ehhez az értelmezéshez kitűnő előtanulmány Bajor egyetlen rendezése, Székely Júlia²² Nóra leányai című drámája, amely Ibsen hősnőjének unokáit viszi színpadra, és a felszabadult, egyenrangúvá lett nők helyzetét elemzi.
Nóra tökéletes ellentétpárja A bolond Ásvayné. Csathó Kálmán rosszul emlékszik, mikor azt állítja, hogy Harsányi Zsolt Bajornak írta a darabot. Az író azt javasolta, hogy a fiatal Ásvaynét Olty Magda, az öreget pedig Gobbi Hilda játssza. Németh Antal dönt úgy, hogy Bajorral játszatja, mert csak akkor lehet sikerre számítani, ha a tizennyolc éves szerelmes fiatalasszonyt és a tolókocsival közlekedő hibbant öregasszonyt ugyanaz a zseniális színésznő játssza. Harsányi Zsolt darabjának nincs egyetlen hiteles pillanata, Bajor virtuozitása mégis képes elhitetni a nézőkkel a dráma nem létező igazságát. A kirobbanó siker és a 258 előadás²³ hatalmas paradoxon: ékes bizonyítéka annak, hogy a színház önálló, öntörvényű alkotó művészet, amely időnként a hamis ékszerről is el tudja hitetni, hogy igazgyöngy.
Zilahy sokáig gyanakodva figyeli a Nemzeti Színház sorsának alakulását. Az egykori házi szerző csak nyolc évvel Németh Antal kinevezése után hajlandó új darabot írni. A Szépanyám – Bajor és Timár József főszereplésével – 1943. április 28-án kerül bemutatásra.

Bajor Gizi – Nóra – Nemzeti Színház, 1941

Az év végén Bajor még eljátssza Sarah Bernhardt, Duse és Márkus Emilia egykori híres szerepét, A kaméliás hölgyet, mely az egyre fenyegetőbb méreteket öltő második világháború idején az utolsó „békebeli” siker, majd a német megszállás napján, 1944. március 19-én bejelenti, hogy nem kíván többé színpadra lépni. Más, minden addiginál nehezebb és kockázatosabb szerep eljátszására vállalkozik: életmentő lesz. Előbb csak zsidó származású férjének, aztán barátainak és ismerőseinek, köztük Vajda Ödönnek és családjának szerez kormányzói mentességet. Amikor Horthy segítsége már kevésnek bizonyul, a svéd követnél próbálkozik. A Pilsudszky úti villa fokozatosan titkos menekülttáborrá alakul, kibombázott szomszédok, üldözött ismerősök és ismeretlenek bújnak meg a ház gondosan kialakított rejtekhelyein. A nyilasok természetesen tudomást szereznek a mentőakcióról. Egyszer maga Kun páter²⁴, a reverendás hóhér tart házkutatást egy gépfegyveres különítménnyel. Bajor két káprázatos szerepet alakít, előbb sértett nagyasszony, majd megcsalt feleség, aki zokogva közli, hogy férje elhagyta, fogalma sincs, merre jár. A keresett személyeket nem találják meg, de Bajor éppen hazaérkező keresztfiát, Vajda Miklóst és édesanyját elviszik. Őket másnap éjjel egy újabb kabinetalakítás bevetésével szabadítja ki a Városmajor utcai nyilas pártházból²⁵.
A nagy fellélegzést hozó 1945-ös események euforikus boldogsága után hamarosan kiderül, hogy az élet további súlyos megpróbáltatásokat tartogat Bajor számára. A „népi demokrácia” büszkén hirdeti, hogy a szocialista művészetben nincs szükség sztárokra. Az új igazgató, Major Tamás viszonya a Nemzeti Színház korábbi korszakának vezető művészeihez meglehetősen ambivalens. Rövid úton meg is szabadul jó néhányuktól, akik tanúi voltak az ő nehezen induló pályájának. Bajor – akárcsak Somlay – kivétel ez alól. Ők a „haladó hagyomány”. 1948-ban az akkor alapított Kossuth-díjat színházi területen Bajor, Somlay és Major veheti át.
Bajor helyzetét nehezíti, hogy az öregedés és az esedékes szerepkörváltás is foglalkoztatja. Háború utáni első szerepe Cocteau Szent szörnyetegek című színjátékának Esthere. A színházi környezetben játszódó háromszögtörténetben egy öregedő híres színésznőt alakít, aki legyőzi fiatal vetélytársnőjét. Aztán két vendégjáték következik, A néma levente felújítása a Magyar Színházban, majd Sardou és Najac vígjátéka, a Váljunk el! a Pesti Színházban.
Az Antonius és Kleopátra ismét megosztja a kritikát, akárcsak korábbi Shakespeare-szerepei. Balázs Béla szerint „szerencsétlenség volt Bajorra osztani ezt a szerepet. Kleopatrájából hiányzik a »királynő«, alakítása merő félreértés, profán, közönséges és történelmietlen.” Keresztury Dezső más véleményen van: „Hozzáedződött a klasszikusokhoz, és néhány olyan nagy szerepben, mint az Antonius és Kleopatra női főszerepe, megmutatta, hogy most már, ha akarja, mindent meg tud oldani.” Csathó Kálmán ezúttal is ragaszkodik a Júliával kapcsolatban kifejtett nézeteihez: „Bajor Kleopatrája csak elfogult rajongóit tudta kielégíteni.” Az izgalmas szcenikai megoldásokkal kísérletező előadás rendezője, Major Tamás egy nyilatkozatában így értékeli a közös kalandot: „Bajor Gizi modern hangon olyan drámai értelmet ad Kleopatrának, hogy Shakespeare is örülne, ha látná. Lehet, hogy Bajor Gizi felfogása szokatlan, de semmi esetre sem hibás.” Azért ő is jobbnak látja egy ideig Bajor régi sikereit, A kaméliás hölgyet és a Szentivánéji álom Titániáját felmelegíteni.

Germán Tiborral otthonukban (Vajda M. Pál felvétele – OSZMI)

A Magyar Színházban még két vendégszereplést vállal Bajor. Scribe–Legouvé²⁶ Navarrai Margit című vígjátékát követően eljátssza-elénekli-eltáncolja Hervé operettje, a Lili címszerepét, ironikusan idézőjelbe téve önmagát, életkorát és helyét az operett világában. Lope de Vega vígjátéka, A kertész kutyája után még a Karenina Anna címszerepe várja, hogy aztán utolsó szerepeként a korszak egyik legkiválóbb előadásának, Gellért Endre megrendítő Ármány és szerelem-rendezésének részese lehessen.
Lady Milfordként távozik a színpadról és az életből.
Ez a szerepe a Magyar Rádió felvételén ma is hallható. A rádiórendezőként is kiváló Németh Antalnak köszönhetően fennmaradt továbbá Bajorral a Romeo és Júlia erkélyjelenete és a Csongor és Tünde V. felvonásának egy jelenete. Partnere mindkét felvételen Uray Tivadar. A Rádió archívumában van még két Buday Dénes-sanzon, amely a ritkán éneklő Bajor Gizi varázslatos egyéniségét segít felidézni. Mindegyik felvétel a harmincas évek közepén készült, tehát a kiforrott színésznőt ismerhetjük meg belőlük némiképp. Ami azonban igazán közelebb hozhatja a mai hallgatóhoz Bajor Gizi sokszínű és különleges művészetét, az a nem sokkal halála előtt készült Mese Szaltán cárról című Puskin-vers stúdiófelvétele, amelyen alkalma van megjeleníteni a történet megannyi alakját, a Cárt, Gvidon herceget, Lebegyet, a gyönyörű cárleányt és a többieket.
Persze nem minden kortársa volt feltétel nélküli Bajor-rajongó. Anyám például nem szerette. Azt mondta, affektál. De törött lábbal, járógipszben elment megnézni A bolond Ásvaynét, mert azt látni kell. Utána naphosszat erről beszélt. Én csak a háború után láthattam színpadon. Először az Antonius és Kleopátrában. Azt hiszem, akkor jártam életemben először a Nemzeti Színházban. Apám elmagyarázta, hogy ez a legjobb színház Magyarországon, és én ettől nagyon meghatódtam. Utána valamennyi szerepében láttam. Már színházbámuló és színházi pályára készülő kamasz voltam. Az Ármány és szerelmet mindkét szereposztásban többször megnéztem. Bajorra úgy emlékszem, ahogy ifjú vetélytársát, Lujzát várta, ült a tükör előtt, háttal a nézőknek, és öregedő arcát nézte. A hátával mindent el tudott játszani. Meg az utolsó jelenetben, ahogy gondosan igazgatta fején a hatalmas kalapot, majd egy heves mozdulattal félrelökte, mielőtt elhagyta az udvart, és „elment napszámosnak”. Aztán lassan kivonult a személyzet sorfala előtt. Pestiesen szólva: szem nem maradt szárazon.
Szamárság lenne azon morfondírozni, milyen lehetett volna később. Milyen lett volna a következő szerepében, mint Berenice? Vagy milyen nagyszerű komika lehetett volna öregségére? Eljátszhatta volna Karnyónét, vagy Mirigyet. Hány új írót ihletett volna neki szánt szerepek megírására? Az ilyen töprengés akkora szamárság, mint azt firtatni, milyen verseket írt volna hatvan-hetven éves korában Petőfi, Ady, József Attila.
Lady Milford szerepe egy új korszak kezdetét jelenthette volna Bajor pályáján, de a sors és a felesége népszerűségét egyre nehezebben viselő Germán Tibor másképp határozott. Miután éveken át fülműtétekkel és kezelésekkel, majd injekciókúrákkal gyötörte, 1951. február 12-én úgy dönt, hogy véget vet imádott hitvese várható szenvedéseinek. A szokásos B-vitamin injekció helyett gyorsan ölő mérget, szkopolamint ad be neki és önmagának. Egy szűkszavú búcsúlevél fogadja a hálószobába lépő döbbent családtagokat: „Így nem lehet tovább élni. Bajor Gizi, Germán Tibor.” Bajor már halott, Germánt még beszállítják a Korányi Kórházba, de nem tudják megmenteni.
Sokáig az a hír járja, kettős öngyilkosság történt. Az első sajtóhírek szerint Bajor Gizi gyógyíthatatlan betegségben, tragikus hirtelenséggel hunyt el. Aztán kiderül, hogy a búcsúlevél hamisítvány. A boncolás megállapítja, hogy Bajor füljáratában a korábbi feltételezésekkel ellentétben semmiféle kóros elváltozás nem volt, férje viszont súlyos agykéregsorvadásban szenvedett. Ez a betegség tartós depresszióval és kényszerképzetekkel jár.

*
Bajor a Nemzeti Színház centenáris ünnepi előadásán, 1937. október 25-én Herczeg Ferenc Prológusát mondta Déryné jelmezében:
„Nagy útról jövök: száz esztendő meredek lejtőjén kaptattam föl. Néha lélegzetfogytán, gyakran roskadó térddel, – de följutottam, itt vagyok!
Hogy ki vagyok? Mi keresni valóm? A ruhámról ne ítéljetek, kérlek. Ma ezt viselem, de hordhatnám Melinda gyászköntösét, vagy Gautier Margit csipkeuszályát, vagy Finum Rózsi százráncú viganóját.
Nemcsak a ruhámat, a nevemet is cserélgettem. Hívtak már Kántornénak, Dérynének, voltam Laborfalvy Róza és Prielle Kornélia, ismertek mint Blaha Lujzát és Jászait. S ma az vagyok, aki előttetek áll. […]
Elvégeztem immár, ami reám bízatott, most mehetek tovább. Indulok az új század felé, szegényen, de szent lánggal a szívemben!”
Kárpáti Aurél ezt írta róla visszaemlékezésében: „Művészete, de ő maga is, úgy él az ittmaradottak emlékezetében, mint egy tavaszi dal. Édes, drága elhangzott dala az örök fiatalságnak. Nem lehet elfelejteni.”

BALOGH GÉZA

Felhasznált irodalom: 
A százéves Nemzeti Színház. Az 1937/38-as centenáriumi év emlékalbuma. Bp., Pallas, 1938
Pukánszkyné Kádár Jolán: A Nemzeti Színház százéves története. Bp., Magyar Történelmi Társulat, 1940
Galsai Pongrác: Bajor Gizi játékai. Bp., Magvető, 1957
Escher Károly–Vajda Miklós: Bajor Gizi. Bp., Magvető,1958
Csathó Kálmán: A régi Nemzeti Színház. Bp., Magvető, 1960
Magyar Bálint: A Nemzeti Színház története a két világháború között. Bp., Szépirodalmi, 1977
A Nemzeti Színház 150 éve. Szerk.: Kerényi Ferenc. Bp., Gondolat, 1987


Jegyzetek
¹ Az utolsó tíz év. Bem. Katona József Színház, 2011. november 2.
² Ármány és szerelem anno 1951. (2011)
³ „Mert szeretet nélkül én meghalok Bp., Noran Libro Kft., 2012; Ember és tünemény. In: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon. Bp., Magvető, 2012
⁴ Vendégségben Bajor Gizinél. Bp., OSZMI, 2012
⁵ Az épületet a II. világháború alatt bombatalálat érte, a maradványait lebontották.
⁶ A darabbal végzős növendékként még egyszer találkozik, amikor a Hadsegélyző Hivatal javára az Akadémia előadja az I. felvonást. Ekkor – 1914. június 4-én – Márta szerepét kapja, amelyet később – már a Nemzeti Színház tagjaként – több felújításban eljátszik.
⁷ (1854‒1931) író, költő, irodalomtörténész, korában a népnemzeti irányzat képviselőjeként népszerű szerzőnek számított.
⁸ (1899‒1954) író, színpadi szerző, dramaturg. A húszas évek elején Hollywoodba költözött, és forgatókönyveket írt.
⁹ Népoty, Lucien (1878‒1945) családdrámája. A Nemzeti Színház 1914. április 29-én mutatta be Alszeghy Irma, Somlay Artúr, Ódry Árpád, Paulay Erzsi és Beyer Gizella a. n. főszereplésével.
¹⁰ A névmagyarítás Bálint Lajos dramaturg-titkár leleménye. A hajdani autogramgyűjtők a megmondhatói, hogy maga Bajor élete végéig a Bayor névváltozatot használta.
¹¹ A darab ősbemutatója a Vígszínházban volt 1902-ben, Varsányi Irénnel, majd öt évvel később a Magyar Színház felújította. A főszerepet ekkor Mészáros Giza játszotta.
¹² (1879‒1976) költő, színműíró, zeneszerző, újság-író. A harmincas években több operettje (Iglói diákok, Nótás kapitány) aratott sikert.
¹³ (1877‒1940) író, költő, újságíró. Elsősorban útleírásokat, ifjúsági regényeket és irodalmi esszéket írt.
¹⁴ Hat év színművészete. A Budapesti Szemle különlenyomata. 1934.
¹⁵ (1925) Rendező Gaál Béla, Bajor partnere Csortos Gyula.
¹⁶ Inkább érthető, mint meglepő, hogy az 1940-es filmváltozat főszerepét nem Bajor, hanem Karády Katalin játssza, és a mérnök szerepére sem az 1938-as felújítás alakítóját,Tímár Józsefet, hanem Páger Antalt kéri fel a rendező Zilahy.
¹⁷ A mai Stromfeld Aurél út korabeli neve.
¹⁸ (1901‒1957), angol származású amerikai színműíró, három regény, harminc színdarab és tizenhárom filmforgatókönyv szerzője.
¹⁹ (1878‒1942) angol drámaíró. Az Ahol tilos a szerelemből 1933-ban film is készült.
²⁰ (1900‒1979) színész, rendező, színpadi szerző és operettlibrettista. Regényeket és elbeszéléseket is írt.
²¹ Ti. Németh ígéretet tett, hogy minden külső szereplését támogatja és engedélyezi.
²² (1906‒1986) író, zongoraművész, színházi kritikus, 1945-től a Színház c. lap munkatársa. A Nóra leányait 1938. április 28-án mutatta be a Nemzeti Kamaraszínház Szörényi Éva, Gobbi Hilda és Szeleczky Zita főszereplésével.
²³ A darabot a Vígszínháztól kibérelt Révai utcai Pesti Színházban játsszák, amely a Nemzeti Kamaraszínháznál jóval több néző befogadására alkalmas.
²⁴ Kun András (1911‒1945) minorita szerzetes, a nyilas hatalomátvétel egyik hirhedt kulcsfigurája. A háború után kötél általi halálra ítélték és kivégezték.
²⁵ A villában zajló eseményeket Tamási Áron örökítette meg naplójában, aki maga is egy ideig a Bajor-villa vendége volt az ostrom alatt.
²⁶ Legouvé, Ernest Wilfrid (1807‒1903) francia költő. Cilea operájának köszönhetően legismertebb önálló műve az Adrienne Lecouvreur című színmű. Több darabját Eugène Scribe társszerzőjeként írta.