„Adva van tehát a közszolgálati televízió egy korábbi munkatársa, aki korábban fiatalkorúakat zaklatott, sőt, a cikk
szerint a Magyar Televízióban is felhasználta hatalmát arra, hogy
szexuális kapcsolatot létesíthessen a munkatársaival. Van néhány kérdés,
amit ebben az esetben feltétlenül fel kell tenni.
Mi történt az elmúlt két évtizedben a Magyar Televízióban? Mi volt az előmenetel módja, mennyiben számítottak a szakmai, és mennyiben az egyéb szempontok a személyi döntéseknél? Facebook-kommentekben »szereposztó díványokról«, »kölcsönös előnyökről« lehet olvasni, illetve arról, hogy Sipos Pál esete egyáltalán nem egyedi és amit tett, nem tehette volna meg, ha »fent« nincsenek támogatói. Az akkori MTV-sek kommentjei arra utalnak, hogy az intézményben egy premodern, rendies, szinte archaikus, személyi függéseken alapuló kultúra volt, amiben ezek az eljárások szinte normálisnak számítottak, vagy legalábbis elfértek. Ez persze egyáltalán nem mentesíti az elkövetőt, hiszen az, hogy valami létezik, még nem fogadható el normaként. Mindenesetre itt lenne az ideje ennek a rendies világnak a feldolgozására, a még élők tapasztalatainak, tudásának szisztematikus összegyűjtésére, az egész rendszer működési mechanizmusainak feltárására. Aligha fogunk tudni az elkövetkező években a közszolgálati média megújulásáról beszélni, ha teljesen zárt, és a szélesebb közvélemény számára ismeretlen marad az a kultúra, ami ott kialakult.
Hasonlóan izgalmas kérdés, hogy mit lehet, illetve mit kellene tennie most a közszolgálati televíziónak. Magától értetődően adódik a válasz, hogy az MTVA-nak vizsgálatot kell indítania: el kell kezdenie a múlt feltárását, segíteni az áldozatokat abban, hogy elő merjenek jönni és névvel vagy név nélkül segítsék a vizsgálatot, valamint természetesen bocsánatot kell kérni az érintettektől. Emellett a közmédia intézményeinek fel kell tárniuk a nyilvánosság előtt, hogy milyen működési mechanizmusok segítik az ilyen és ehhez hasonló visszaélések elkerülését. Melyek azok a eszközök, amelyek a szexuális zaklatást, de az egyéb érdemtelen, vagy nem teljesítményen alapuló előmenetelt megakadályozzák? A helyzetet furcsa módon segíti, hogy az elmúlt években kicserélődött a közszolgálati média személyi állománya, a most ott lévők többsége nem köthető a korábbi időszakhoz. Személyes kockázat nélkül vállalható tehát egy ilyen vizsgálat, ráadásul az MTVA jelenlegi vezetése érdemben növelhetné az intézmény presztízsét, ha a tisztázó feladatot komolyan veszi. Mindezekből következően pedig garanciákat kellene kialakítani, hogy ilyen vagy ehhez hasonló események, így hatalommal való visszaélés, megrontás, szexuális zaklatás, erőszak ne fordulhassanak elő többé.”(F.: Mandiner)
Mi történt az elmúlt két évtizedben a Magyar Televízióban? Mi volt az előmenetel módja, mennyiben számítottak a szakmai, és mennyiben az egyéb szempontok a személyi döntéseknél? Facebook-kommentekben »szereposztó díványokról«, »kölcsönös előnyökről« lehet olvasni, illetve arról, hogy Sipos Pál esete egyáltalán nem egyedi és amit tett, nem tehette volna meg, ha »fent« nincsenek támogatói. Az akkori MTV-sek kommentjei arra utalnak, hogy az intézményben egy premodern, rendies, szinte archaikus, személyi függéseken alapuló kultúra volt, amiben ezek az eljárások szinte normálisnak számítottak, vagy legalábbis elfértek. Ez persze egyáltalán nem mentesíti az elkövetőt, hiszen az, hogy valami létezik, még nem fogadható el normaként. Mindenesetre itt lenne az ideje ennek a rendies világnak a feldolgozására, a még élők tapasztalatainak, tudásának szisztematikus összegyűjtésére, az egész rendszer működési mechanizmusainak feltárására. Aligha fogunk tudni az elkövetkező években a közszolgálati média megújulásáról beszélni, ha teljesen zárt, és a szélesebb közvélemény számára ismeretlen marad az a kultúra, ami ott kialakult.
Hasonlóan izgalmas kérdés, hogy mit lehet, illetve mit kellene tennie most a közszolgálati televíziónak. Magától értetődően adódik a válasz, hogy az MTVA-nak vizsgálatot kell indítania: el kell kezdenie a múlt feltárását, segíteni az áldozatokat abban, hogy elő merjenek jönni és névvel vagy név nélkül segítsék a vizsgálatot, valamint természetesen bocsánatot kell kérni az érintettektől. Emellett a közmédia intézményeinek fel kell tárniuk a nyilvánosság előtt, hogy milyen működési mechanizmusok segítik az ilyen és ehhez hasonló visszaélések elkerülését. Melyek azok a eszközök, amelyek a szexuális zaklatást, de az egyéb érdemtelen, vagy nem teljesítményen alapuló előmenetelt megakadályozzák? A helyzetet furcsa módon segíti, hogy az elmúlt években kicserélődött a közszolgálati média személyi állománya, a most ott lévők többsége nem köthető a korábbi időszakhoz. Személyes kockázat nélkül vállalható tehát egy ilyen vizsgálat, ráadásul az MTVA jelenlegi vezetése érdemben növelhetné az intézmény presztízsét, ha a tisztázó feladatot komolyan veszi. Mindezekből következően pedig garanciákat kellene kialakítani, hogy ilyen vagy ehhez hasonló események, így hatalommal való visszaélés, megrontás, szexuális zaklatás, erőszak ne fordulhassanak elő többé.”(F.: Mandiner)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése