“Péter Gábort azt én fölszabadulás előtti évekből ismertem, kirándulásokon találkoztam vele, szakszervezetben. Jelentős ember nem volt. A felesége a Simon Jolán, az, egy derekabb asszony volt. Az a börtönsegélyezésben részt vett és ő volt Rákosinak is a segélyezője. Könyveket ő küldte, kétszer egy évben amikor lehetett csomagot, karácsonykor meg szentistvánkor. Így lett ő rendőrkapitány; a felesége révén. Egy alkalommal, mikor volt ez a ’42-es lefogatás akkor én éppen ott voltam a Szigony utca 16-ban a Kun Margiték lakásán […] “Manyónak” ismerte mindenki a mozgalomban… úgy volt hogy ottan én egy szemináriumot tartok a kilenckerületiek részére. Csöngetnek, Manyó kimegy, azt mondja: itt van a Gabi […] és menedéket kér, mert esetleg őt is lefogják. Na akkor én leküldtem – egy ember volt még csak ott – a kapuba hogy küldje haza az embereket, maradjon itt inkább az Eisenberger (…). 1944 májusában Frolimovics Sándornéhoz, Kun Erzsébethez mentem fel, akik akkor az Árpád fejedelem úton laktak. Frolimovicsné Kun Margit testvére volt, s így nagyon jó ismerősök, barátok. Mentesítő iratokat vittem az asszonynak és a két fiának.
– Itt van éppen a másik szobában Eisenberger, neki is kellenének iratok – mondta az asszony.
– Jó, mondtam, de milyen névre akarod?
– Mindegy – felelte – csak csináld…, de gyorsan. És akkor a szemem megakadt Frolimovicsék két fián, az egyiket Péternek, a másikat Gábornak hívták. […] így lett Eisenberger Béniből Péter Gábor.”
A hírhedt koncepciós Rajk-pert is ő készítette elő, amiért jutalmul megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, éppen Rajk László kivégzésének napján.
Az Andrássy út 60. épülete, az AVH “otthona”
1952-ben, ahogy fordult a politikai helyzet Moszkvában, úgy Magyarországon is. Ebben az esztendőben leváltották posztjáról, sőt kizárták a pártból is. 1953 elején le is tartóztatták, éppen korábbi harcostársa, Rákosi Mátyás villájában kattant rajta a bilincs. Fogházba került, sőt felesége, Simon Jolán is őrizetbe került.
Péter Gábor pere szintén koncepciós per volt, jóllehet valóban elkövetett szörnyű bűnöket, csakhogy nem elsősorban ezek miatt ítélték el. Zsidó származása is szerepet játszott abban, hogy kegyvesztett lett, hiszen a Szovjetunióban éppen ekkor zajlottak hasonló okból bírósági eljárások.
1954-ben a Katonai Felsőbíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, azonban a Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa 1957-ben 4 évre szállította le a büntetést, sőt 1959-ben kegyelemmel már szabadult is. Nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozott, a párt soha nem emelte újra a keblére, de megmaradt hithű kommunistának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése