Művészi munkáját csapongó ötletgazdaság, állandó megújulási készség, a színház iránti szenvedélyes szeretet jellemezte. Majorban
nem volt különválasztható a színész, a rendező, a színészpedagógus, a
versmondó, és mindez összefüggött közéleti tevékenységével, elkötelezett
baloldaliságával. Ő volt a magyar színháztörténet leghosszabb ideig regnáló, szinte korlátlan hatalommal rendelkező kultúrpolitikusa. Megbízatását egyfajta pártfeladatnak tekintette, mert a színházigazgatáshoz valójában nem értett. 1945-ben, 35 évesen lett a Nemzeti Színház igazgatója, s tizenhét évvel később, 1962-ben váltották le. Ezután főrendezője lett a színháznak, de befolyása a hetvenes évek végéig mit sem csökkent.
Major azt vallotta, színházat csak dühösen lehet csinálni, a legjobbakkal kell dolgozni, és a legjobbat létrehozni. Igazi színházcsináló volt,
akinek nevéhez legendás alakítások, emlékezetes rendezések fűződnek.
Ellentmondásos figurája máig megosztja a művésztársadalmat.
Kiismerhetetlennek tartották, talán ezért hitték el sokan, hogy Horty Miklós törvénytelen fia.
Voltak, akik csodálták, voltak, akik szívesen eltávolították volna a
színházi életből. Azt azonban senki sem vitatta, hogy amikor 25 évvel ezelőtt, 1986. április 13-án Budapesten meghalt, a magyar színházművészet korszakos alakja távozott.
2011. április 04. 06:00
Spiró György a korszak krónikása
|
Körülbelül huszonhat évvel ezelőtt, Szigligeten, egy kezdő drámaíró átnyújtotta nekem első
kötetét, a Kőszegőket. Meglepve olvastam ezeket a keserű szenvedéllyel
megírt, időben és térben szerteszét burjánzó darabokat, amelyek egy
megszállt és - akkor úgy tűnt - reménytelen helyzetben lévő országban
történelmi létkérdésekkel foglalkoznak. Valami egészen különös szellemi
izgalom feszült ezekben a darabokban, egyszerre emlékeztettek Schiller a
Haramiákjára és az érett Sartre Az ördög és a jóisten című
egzisztencialista darabjára. Igazi fiatalkori, semmiféle engedményt nem
ismerő művek voltak ezek, kócosak és forradalmiak, és aggódva
mérlegeltem, hogy vajon mi vár a szerzőjükre ebben a környezetben, ebben
az országban, ahol a tehetség általában kihívásnak minősül s ennek
megfelelően büntetik.
Kertész Imre (2002. szeptember 27.)
|
Ma ünnepli 65. születésnapját Spiró György Kossuth-díjas író, költő, irodalomtörténész. 1946. április 4-én született Budapesten. Apja mérnök, anyja színésznő volt. Magyar-orosz-szerb-horvát szakon diplomázott az ELTE Bölcsészkarán 1970-ben, illetve 1972-ben. Az Újságíró Főiskolán szociológus-diplomát szerez 1972-ben.
1970-71-ben a Magyar Rádióban újságíró-gyakornok. 1971 és 75 között a Corvina Kiadó szerkesztője. 1975-től három évig ösztöndíjas aspiráns. Az MTA kelet-európai kutatócsoportjának, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának tudományos munkatársa. 1978-tól a világirodalmi tanszéken, 1991-től az esztétika tanszéken tanít. 1981-ben kandidátus, 1997-ben habilitált professzor. Az ELTE Esztétika és Kommunikáció Tanszékének egyetemi docense.
1981 és 1992 között dramaturg a kaposvári Csiky Gergely Színházban. 1992-1995-ben a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója. 1990-1997-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára 2008-tól nyugdíjas. Budapesten él, két gyereke van.
A Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg először 1974-ben Kerengő című regényét. Első nagyregénye az Az Ikszek szintén a kiadó gondozásában jelent meg 1981-ben. A következő évben drámakötete A békecsászár címmel (négy drámát tartalmazott) jelent meg.
Spiró György több mint egy évtizedig asztalfióknak írta színdarabjait. Saját bevallása szerint dühében vetette papírra Kerengő című regényét, mert rájött, idehaza drámaírással nem lehet rangot szerezni. 1983. október 28-án mutatta be a Budapesti Katona József Színház Az imposztor című komédiáját. A mű előzménye az író Az Ikszek című regénye. A darab Major Tamás számára készült (és bizonyos értelemben róla szól), aki halála előtt nem sokkal eljátszotta a főszerepet. A rendező Zsámbéki Gábor volt. Ötven alkalommal került színre. Az író eddigi pályafutása során ezzel a darabbal aratta élete első közönségsikerét.
2011. február 28. 06:00
Valahol Európában - Somlay Artúr
1883.
február 28-án jöttem erre a világra és azóta a majomi gőg, az
embertelen gyűlölködés, a megrendítő butaság, a vérengzés, az öldöklés
szörnyű évtizedein át rémüldözve, elképedten, megdöbbenve, megundorodva
attól a szörnytől, akit embernek hívnak - a fajtámból - és az átélt
rémségektől haladok a sír felé, ahová nem sokára meg fogok érkezni.
Ha nem remélném, ha nem hinném, hogy az Ember mégis csak észre
tér és a most felnövő nemzedéknek könnyebb lesz elviselni földi létét -
kivégezném gyermekeim, akiket én kényszerítettem a világra, önkezemmel
vetnék véget életemnek.
Ezenkívül színész voltam.
Mindig képességeim legjavából igyekeztem adni. Ezzel szemben
munkámért szükségleteim szerint vettem el a pénzt. Viszont a pénzt, amit
munkámért elvettem, szétosztottam az utolsó fillérig azok között, akik
arra igényt tarthattak, vagy rászorultak. Ötven évig dolgoztam és egy
percig sem dolgoztattam. Ötvenéves munkám alatt volt nehány sikerült
percem, ami kárpótolt a sok szenvedésért, amelyben részem volt.
Szerettem a mesterségemet, de ami körülötte volt, abba belelépni sem szerettem.
Szerettem Jézus Krisztus szavait és hittem, hogy a lélek a legnagyobb érték s hogy a lelket megmenteni többet ér, mint az egész világot megnyerni.
Szerettem Jézus Krisztus szavait és hittem, hogy a lélek a legnagyobb érték s hogy a lelket megmenteni többet ér, mint az egész világot megnyerni.
Szörnyű gondok között hagyom el az életet, amely nem sok gondtalan percet engedélyezett nekem.
A gyermekeimre gondolok.
Sírfeliratom legyen:
"Az Emberek veszedelmes közelségében éltem meglehetősen hosszú ideig. - Most talán biztonságban vagyok."
Somlay Artur
2011. január 31. 06:00
A harmincas évek szívdöglesztő férfiideálja
Jávor Pál ma 109 éve (1902. január 31.) Aradon látta meg a napvilágot. Születésekor az édesapa - Jermann Pál
- 53, az édesanya alig 17 esztendős. A szülők ekkor még nem házasok,
így Jávor keresztlevelére vezetéknévként - édesanyja után - a
Spannenberger név kerül.
Az édesapa az Arad Vármegyei Gazdasági Egyesület pénztárosa, akinek
halálakor a fiatalon 3 gyermekével egyedül maradt édesanya
gyümölcsüzletet nyit, hogy fiait taníttatni tudja. Pali az aradi reállíceumba jár, majd - az okát nem tudni - tanulmányait Erdélytől távol, Szombathelyen fejezi be.
Édesanyja vasutasnak szánja, ám a nyugtalan, lázadó fiatalember
ambícióit ez nem elégíti ki. Ideje nagy részét az aradi mozikban tölti,
és az ott látott Nordisk Film akkori alkotásai csak erősítik akkor már égő vágyát a színészi pálya iránt.
Lézengő aradi életének meghökkentő lépéssel vet véget: 1919-ben kiutasíttatja magát Romániából azzal a szándékkal, hogy Dániába eljutva a Nordisk Filmtársaságnál szerezzen filmszínészi szerződést. Csak Budapestig jut el, jegyét érvénytelenítették.
A színház és a film világába való bekapcsolódása lehetőségeit keresve jelentkezik az Országos Színművészeti Akadémiára. Miközben gyakorlatilag a hajléktalanok életét éli, elszántan tanulja a színészmesterség fogásait, Pethes Imrétől és Szacsvay Imrétől. Jó előmenetelének és szorgalmának köszönhetően Egressy-ösztöndíjban is részesül, de már az első félévben kiesik az Akadémiáról, ennek okát azonban sosem tárta fel. Tanulmányait az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában folytatja, ahol lehetősége van esténként a Várszínházban statisztálni, s így teremti elő létfenntartásának minimális feltételeit.
2011. január 18. 06:00
Már a spájzban vannak az oroszok
Tíz évvel ezelőtt halt meg
A Kossuth-díjas művész, a Nemzet Színésze 1928. szeptember 21-én született Kispesten. Apja vendéglős volt. A gazdasági válság a 30-as években tönkretette a családi vállalkozást, nehéz időszak következett, de amikor Sinkovits Imre az Árpád Gimnáziumba került, apja már az Ilkovics étterem főpincéreként dolgozott. A gimnáziumban cserkész lett, és elmondása szerint ez sok mindenre megtanította. A leventemozgalomban is részt vett a II. világháború idején, de a cserkészet jobban vonzotta.
A háború alatt kármegfigyelő volt a margitszigeti víztoronyban és a szemlőhegyi víztározónál, majd a család Somogy megyébe költözött Horvátnádaljára, rokonokhoz. Ott hadimunkára fogták, lövészárkot ásott. Háromszor is megszökött az orosz fogság elől, mígnem véget ért a háború. A gimnáziumot 1945-ben folytatta, majd két év múlva leérettségizett. A cserkészek színjátszó előadásainak hatására jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben diplomázott. Olyan mesterektől tanulhatott, mint Somlay Artúr, Bajor Gizi, Makláry Zoltán, Kiss Manyi.
Még ebben az évben a Nemzeti Színházhoz szerződött (korábban a Belvárosi Színházban és az Ifjúsági Színházban már játszott), és feleségül vette Gombos Katalint,
aki szintén a színészpályát választotta. Tehetségére hamar felfigyelt a
közönség és a színikritikusok is. Olyan szerepekben tűnt fel, mint Kurrah a Csongor és Tündéből, Fortinbras a Hamletből vagy Caius Cassius a Julius Caesarból. Egyre jelentősebb szerepeket kapott, 1964-ben már ő játszotta Ádámot az Ember tragédiájában, egy másik Madách-darabban, a Mózesben pedig a címszerepet kapta. Az utóbbi drámában több mint 700 alkalommal láthatta a közönség.
1956. október 23-án sok más színésztársával együtt Sinkovits is csatlakozott a Műegyetem diákjainak kezdeményezéséhez, a Petőfi-szobornál elszavalta a Nemzeti dalt,
amely a forradalom egyik jellegzetes momentumainak egyikévé vált.
Mivel a forradalom leverése után nem volt hajlandó "önkritikát
gyakorolni", fizetését a felére csökkentették, a színházon kívüli
szereplésektől eltiltották. Két éven át egy műanyagipari szövetkezetnek
készített gyerekjátékokat, de ezt is rossz néven vették, mondván, hogy
tüntetésképpen csinálja. 1958-ban aztán az angyalföldi József Attila Színházhoz irányították, innen 1963-ban hívta vissza Major Tamás a Nemzetibe. Itt többek között Németh László és Sütő András darabjaiban kapott szerepet. Egész élete során a Nemzeti Színház tagja volt, ezt az öt évet kivéve.
Összesen több mint 50 filmben játszott, igen sokszor főszerepet. 1949-ben forgatta első filmjét, az Úttörőket, melyet soha nem mutatnak be. A Rákóczi hadnagya (1953.) és a Gábor diák 
(1955.) után az 1956-ban forgatott Szakadék és A csodacsatár című filmben (rendező Keleti Márton) játszott.
(1955.) után az 1956-ban forgatott Szakadék és A csodacsatár című filmben (rendező Keleti Márton) játszott.
Az
adott nap fontos eseménye a múltból, napjainkból, képekkel,
videókkal, sok
információval................................................................
Az oldalt szerkeszti: Kis Márta
Klotild2018.02.27 20:47
Szécsi Pál április 30-án lett öngyilkos
..bizony, S.Nagy és az első felsége...az hogy hatottak Szécsire , nem megfelelő szó..zsarolták, érz...
Klotild2018.02.27 20:42
Szécsi Pál április 30-án lett öngyilkos
Kedves Carella, és Te ki vagy?? Aki "átvert "az S.Nagy volt , - mindenkit aki csak körülötte volt.....
ReszetElek2017.06.08 15:41
Valahol Európában - Somlay Artúr
Nem mindennapi ember lehetett. Önéletrajza elkeseredettsége Arany Kertben c. versére emlékeztet. h...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése