Első közlés – 2004. május 30.

Mihail Afaneszjevics Bulgakov: Naplók, levelek 1917-1940

A Magvető könyvheti újdonsága

Mihail Bulgakov 1921 és 1925 között vezette Naplóját több-kevesebb rendszerességgel. A feljegyzéseket tartalmazó füzeteket azonban egy házkutatás alkalmával más kéziratokkal együtt elkobozták tőle. Az 1929-ben visszakapott dokumentumot ő maga semmisítette meg, így az eredeti Naplóból csak bizonyos részek maradtak fenn. De még e töredékes formában olvasható mű is pótolhatatlan dokumentum az író pályájának legelső szakaszáról és a korai húszas évek szovjet világáról, valamint arról, hogyan keletkeztek, s micsoda pokoljárás után jelentek meg (vagy sem) Bulgakov első prózai művei.

---

Az 1917-1940 között íródott levelek megrázó képet festenek Bulgakov életkörülményeiről, írói pályájának ellehetetlenüléséről és az őt ért támadásokról. Három összefüggő levélcsomag is született ezekben az években: a Vereszajev-levelezés, amely a Puskin utolsó napjai című darab keletkezési körülményeinek felbecsülhetetlen dokumentuma; a legjobb baráthoz, Popovhoz címzett levelezés, amely a közvetlen és teljes kitárulkozás jószerivel egyedüli írásos nyoma, valamint a harmadik feleséghez, Jelena Szergejevnához írott levél- és üzenetsorozat.

530 oldal
Ára: 2990 Ft

530 oldal
Ára: 2990 Ft

Részletek a Naplókból

1924. július 25., péntek

Micsoda nap volt! Reggel itthon maradtam, írtam egy tárcát a Krasznij perecnek. Aztán elkezdődött az, amit kénytelen vagyok véghezvinni nap mint nap, anélkül, hogy valami fényt látnék magam előtt: a futkosás szerkesztőségről szerkesztőségre, hogy valami kis pénzre tegyek szert. Voltam ennél a pimasz Furmannál, a Zarja Vosztoka című újság képviselőjénél. Elutasították két tárcámat. Alig tudtam visszaszerezni a kéziratot, Furman nem akarta visszaadni, mivel már 20 rubelt kifizettek. Kénytelen voltam aláírni egy elismervényt, hogy a pénzt legkésőbb 30.-áig visszaszolgáltatom. Továbbá: az egyik visszakapott tárcát a ma reggel írottal együtt leadtam a Krasznij Perecbe. Biztos vagyok benne, hogy kiselejtezik. Továbbá: este Szven a Zanozában egy másik tárcámba nyúlt bele. Felmentem a lakására, nagy nehezen sikerült egy 20 rubeles kiutalást kicsikarnom tőle holnapra. Lidérces létezés.
Mindennek tetejébe délután felhívtam Lezsnyevet, és megtudtam: Kaganszijjal egyelőre nem érdemes tárgyalni arról, hogy önálló kötetben megjelenjen A fehér gárda, mivelhogy egyelőre nincs pénze. Ez újabb meglepetés. Akkor nem vettem át a 30 cservonyecet, most aztán bánhatom. Biztos vagyok benne, hogy a nyakamon marad a Gárda.
Egyszóval, az ördög tudja, mi van.
Késő van, 12 körül, Ljubov Jevgenyjevnánál voltam.

1924. decemder 20.

Moszkva úszik a sárban - és egyre inkább a fényben: egyszerre virul és rohad benne az élet, ám furcsa módon, ez a kettősség jól megfér itt. Moszkva központjában - a Lubjankától kezdve - a Csatornázási Művek fúrja a talajt, hogy kipróbálja a metrót. Ez a viruló élet. Csakhogy a metrót nem fogják megépíteni, mert nincs rá egy kopejka se. Ez a rohadás. Megtervezik az utcai közlekedést. Ez a viruló élet. Csakhogy közlekedés nincs, mert nincs elég villamos, és - tiszta röhej - autóbuszból csak 8 darab jut az egész Moszkvára. A lakások, a családok, a tudósok, a munka, a komfort, a haszon - rohadófélben van mind. Semmi se mozdul ki a holtpontról. Mindent felfalt a pokoli szovjet bürokrácia. Órákat, napokat, sőt néha hónapokat rabló kínszenvedés minden lépés, minden mozdulat a szovjet polgártársnak. Az üzletek kinyitottak - ez az élet  -, de tönkre is mennek - ez a rohadás. Így van ez mindenütt. Az irodalom rémes.

Részlet a Levelekből

J. V. Sztálinnak, a párt főtitkárának
M. I. Kalinyinnak, a Központi Végrehajtó Bizottság elnökének
A.I. Szvigyerszkijnek, a Művészetpolitikai Bizottság vezetőjének
Alekszej Makszimovics Gorkijnak

Moszkva, 1929. július

Kérvény

Az idén lesz tíz éve annak, hogy irodalmi tevékenységemet elkezdtem a Szovjetunióban. Ebből a tíz esztendőből az utóbbi négyet a drámaírásnak szenteltem, 4 színdarabot írtam. Közülük hármat (A Turbin család napjai, Zojka lakása, Bíbor sziget) moszkvai állami színházak mutattak be, a negyediket, a Menekülést is elfogadta a Művész Színház, s már el is kezdték próbálni, amikor a darab bemutatását betiltották.
Most értesültem róla, hogy betiltották  A Turbin család napjait és a Bíbor szigetet is. A Zojka lakását a 200. előadás után az elmúlt szezonban vették le a műsorról a hatóságok utasítására. A mostani szezonra tehát mindegyik darabom tiltólistára került, köztük a közel 300 előadást megért A Turbin család napjai.
1926-ban, A Turbin család napjai főpróbájához időzítve, az OGPU ügynökének kíséretében kihallgatásra rendeltek be az OGPU-ra.
Néhány hónappal azelőtt az OGPU képviselői házkutatást tartottak nálam, elkobozták Naplóm három füzetét, valamint Kutyaszív című szatirikus kisregényem egyetlen példányát.
Még ez előtt betiltották Mandzsettajegyzetek c. munkámat, betiltották az Ördögösdi c. szatirikus elbeszélésgyűjtemény újrakiadását, tárcakötetem kiadását, betiltották a Csicsikov kalandjai nyilvános esteken történő felolvasását. A fehér gárda c. regényem Rosszija-beli közlése a folyóirat betiltása miatt szakadt félbe.
Műveim megjelenését a kritika egyre fokozódó figyelemmel kísérte, de egyetlen művem - legyen az prózai vagy színpadi munka - sem részesült soha, sehol egyetlen pozitív elbírálásban sem, sőt, minél ismertebb lett a nevem a Szovjetunióban és külföldön, annál dühödtebb sajtótámadások értek, melyek végül féktelen szidalmazásba torkolltak.
Minden művem szörnyű, ellenséges visszhangot váltott ki, nevem nemcsak az időszaki sajtóban mocskolták be, hanem még az olyan kiadványokban is, mint a Nagy Szovjet Enciklopédia és az Irodalmi Enciklopédia.
Nem lévén erőm védekezni, kérvényt nyújtottam be, hogy legalább rövid időre külföldre utazhassak. Kérvényemet elutasították.
A Turbin család napjai és a Zojka lakása c. színműveimet eltulajdonították, külföldre csempészték. Rigában egy kiadó a nevem alatt meghamisított zárófejezettel adta közre A fehér gárda c. regényemet. Külföldi honoráriumom sikkasztók áldozata.
Ekkor feleségem, Ljubov Jevgenyjevna Bulgakova másodszor is beadta az útlevélkérelmet azzal, hogy neki, egymagának engedélyezzék a külföldi utat, hogy ügyeimet elrendezze. Még azt is felajánlottam, hogy túszként idehaza maradok.
Nem engedélyezték.
Számos alkalommal  kérelmeztem elkobzott kézirataim visszaszolgáltatását, amire vagy elutasítás, vagy hallgatás volt a válasz.
Kérvénnyel folyamodtam az iránt, hogy hivatalosan külföldre juttathassam Menekülés c. darabomat, mert csak így védhetem meg a külföldi jogbitorlástól.
Elutasították.
Írói pályafutásom tizedik évének végére megroppantam, életerőm fogytán. Üldözötten, abban a tudatban, hogy a Szovjetunión belül nincs esélyem műveimnek sem kiadására, sem színpadi bemutatására, a teljes idegösszeomlás határán fordulok Önökhöz, és kérem közbenjárásukat a Szovjetunió Kormányánál: UTASÍTSANAK KI A SZOVJETUNIÓ TERÜLETÉRŐL FELESÉGEMMEL L. JE. BULGAKOVÁVAL EGYÜTT, aki a jelen kérvényhez csatlakozik.
M. Bulgakov