a gobbi
Neve huszonöt évvel a halála után is fogalom. Annyit jelent:
lázadás, szervezkedés, ellenállás, világmegváltás, mások segítése.
Hihetetlen szenvedéllyel hozta létre háromszáznál több színpadi és
filmszerepét, maradék erejével pedig romokat takarított, kollégiumot
szervezett a faluról fölkerült színinövendékek számára, otthonokat
teremtett öreg kollégáknak, színészmúzeumot alapított. Veszekedett
miniszterekkel, pártvezérekkel, diktátorokkal, gyilkossá lett egykori
harcostársakkal. Sohasem a saját érdekében, mindig másokért, az
üldözöttekért, az elhurcoltakért, a megalázottakért.
Gobbi Hilda Orsó utcai otthonában 1965 körül – Kotnyek Antal felvétele (forrás: OSZMI)
Szerencsés csillagzat alatt született. Kivételes tehetsége korán kiderült, hozzáértő rendezők segítségével bontakozhatott ki nagyszerű pályája. Nem kellett tartania a színésznők végzetétől, az öregedéstől, a szerepkörváltástól, hiszen pályakezdőként is parádés öregasszony-alakításaival aratta legnagyobb sikereit. A negyvenes évek első felében kezdett politizálni, és harminckét évesen megérhette, hogy megbukott az a társadalmi rendszer, amely ellen küzdött, a hatalmat pedig az ő harcostársai vették át.
Balszerencsés csillagzat alatt született. Színészi alkata kibújt minden szabály alól. A pályáról kis híján eltanácsolták. Arról a társadalomról, amelyért harcolt, kiderült, hogy ugyancsak embertelen. Magánéletéről nem volt szabad beszélni. A „szocialista erkölcs” elítélte a másságot. Legjobb barátja elárulta. Kitette a szűrét abból a színházból, amelyhez életre szóló, rajongó szerelem fűzte. Aztán hat évvel később egy esztelen intézkedés nyomán ugyanezt a színházat földig rombolták.
Gertrudis
szerepében – Bánk bán, Nemzeti Színház, 1951, (lent); Aase szerepében
Törőcsik Marival – Peer Gynt, Nemzeti Színház, 1958 (fent) – Wellesz
Ella felvételei (forrás: OSZMI)
Önéletrajzi könyvének mottójául egy Örkény-idézetet választott, abból a drámából, amelyet a pártállam csak a megírása után tíz évvel engedett bemutatni: „E kor nekünk szülőnk és megölőnk. Tőle kaptuk, mint útravalót, hogy lehessünk hősök és gyilkosok, megbélyegzők és megbélyegzettek, keveset tevők, nagyokat álmodók, másokat mentők, magukat pusztítók, egy időben, egy helyütt és egy személyben: ki merre fordul, aszerint.”1
Jó házból való keresztény úrilánynak született Budapesten, 1913. június 6-án, apai ágon olasz, anyai ágon osztrák–lengyel eredetű családban, amelyben a felmenők közt még egy igazi grófnő is akadt. Apai dédapja, Luigi Gobbi mantovai születésű hegedűművész és karmester. Nagyapja, Gobbi Alajos már Pesten született, 1863 és 1888 között a Nemzeti Színház, majd az Operaház zenekarának első hegedűse, Erkel barátja, a Nemzeti Zenede tanára, később társigazgatója. A család többi tagja is muzsikus, de a zenei hajlamokból az unoka semmit sem örökölt. Bár gyerekkorában sokat gyötörték hegedűleckékkel, saját bevallása szerint világéletében botfülű volt2.
Apja, Gobbi Ede nem folytatja az elődök hivatását, előbb banktisztviselő, majd hivatásos katonatiszt. Amikor feleségül kéri az alig tizenhat éves Scheckengruber Margitot, egy jól menő papír- és selyemtapétagyár igazgatójának leányát, felhagy a katonai pályával, és átveszi a gyár vezetését. Jólétben élnek egy szép budai villában, ahol fehér kesztyűs inas szolgál fel az étkezéseknél. Gobbi Hilda a Csalogány utcai tanítóképző gyakorló iskolájában járja ki az elemi négy osztályát, majd beíratják a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba. Kamaszkorában egy súlyos kétoldali tüdő- és mellhártyagyulladás után az orvosok azt mondják, levegőváltozásra van szüksége. Elküldik Putnokra, a Magyar Királyi Gazdasági Felső Leánynevelő Intézetbe. Putnokon kemény munka vár rá. Reggel hatkor van ébresztő. Nehezen viseli a hirtelen rászakadt szigort, csak az jelent vigaszt, hogy színjátszó csoport működik az intézetben, ahova őt is felveszik. Persze a darabok férfiszerepeit is lányok játsszák. Így életének első szerepei: Balkay Móric Kisfaludy Károly Három egyszerre címűegyfelvonásosvígjátékában ésHorkay Feri A Gyurkovics leányokban, Herczeg Ferenc darabjában.
Közben a gyár – az igazgató léha természetének köszönhetően – tönkremegy. A család elszegényedik. Gobbi Ede visszatér a katonai pályára, majd hamarosan elhagyja a családját. Amikor lánya hazajön Putnokról, jóformán éheznek. A kamaszlány hosszas álláskeresés után elhelyezkedik a Pázmány Péter Egyetem botanikus kertjében. Intézeti műkedvelő sikerén felbuzdulva úgy határoz, hogy megpróbálkozik a színészettel. Otthon nem mer szólni, arról meg nemigen van fogalma, hova kell fordulni. A Nemzeti Színház titkárságán megkérdezi, hol lehet jelentkezni színésznek. A titkár azt tanácsolja, hogy próbálkozzon a Színművészeti Akadémián.
Drukkol, nehogy énekelnie is kelljen a felvételin, mert akkor kiderül, hogy pocsék a hallása. Elmondja Júlia méregmonológját. Türelmesen végighallgatják, kiküldik, majd hosszan tanácskoznak. Ódry visszahívja, megkérdezi, tud-e valamilyen verset. Igen. Ady Endre: Sóhajtás a hajnalban. „…Mennyi szándék tör / És mind a másé, / Mennyi minden van, / Mennyi szép minden, / Mennyi szent minden, / És mind a másé.” Felveszik. Hettyey Aranka3 osztályába kerül. Évfolyamtársai között van Fónay Márta, Móricz Lili, Perczel Zita, Szörényi Éva, Básti Lajos, Gellért Endre, Horváth Ferenc.
Az 1934/35-ös tanév végzős növendékei tizennégy vizsgaelőadáson lépnek fel4. Gobbi legjelentősebb nyilvános bemutatkozása a Phaedra címszerepe. (Theseus: Básti Lajos5, Hippolytos: Gellért Endre.) De már megkapja első öregasszonyszerepeit is: Oscar Wilde színjátékában, Az eszményi férjben Lady Markbyt, Hauptmann Hannale mennybemenetele című művében egy öreg koldusasszonyt. D´Annunzio Őszi alkony álma ésZilahy Lajos Házasságszédelgő című egyfelvonásosaiban nyújtott alakításairól így számol be az egyik kritika: „Különösen Gobbi Hilda tűnt ki növendéktársai közül, aki az Őszi alkony álmának fáradt dogaressáját6 és a Házasságszédelgő mulatságos óvodásnéját egyaránt kiválóan alakította. Szép beszédű, tehetséges színésznő.”7 Egy másik Zilahy-darabban, a Süt a napban is idősebb szerepet kap. Erről ez olvasható: „Szép önmérséklettel a darab öregedő és megállapodott alakjának illúzióját tudta kelteni.”8
A korai beskatulyázásból persze nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, hiszen egy vizsgaelőadáson valamennyi közreműködő fiatal, és az öreg szerepeket is nekik kell eljátszani. Talán mégsem csupán utólagos okoskodás, ha azt mondjuk, hogy a huszonkét éves Gobbi sikerei a saját életkoránál jóval idősebb szerepekben előrevetítik pályájának további alakulását.
Az 1935-ben végzett évfolyamból ketten kerülnek a Nemzeti Színházhoz. A Gobbinál négy évvel fiatalabb Szörényi Évát még Voinovich Géza szerződtette ösztöndíjasként. Gobbi tehát az egyetlen, akit a frissen kinevezett Németh Antal az Akadémiáról hív a magánszínházak, főként a Vígszínház sztárjaiból összegyűjtött, nagy vihart kavaró új társulathoz. Állítólag nem is az Akadémián látta, hanem egy állatkerti előadáson, a Pünkösti Andor rendezésében színre vitt Akárkiben9, amelyről egy (s.m.) jelű kritika ezt írta: „A női szereplők közül Gobbi Hilda tetszett a legjobban. Nem az, ahogyan mondta, hanem a – mozdulatai. A könyörgést, haragot, alázatot, megrettenést és félelmet egy-egy mozdulatával tökéletesen plasztikussá, emberivé és élővé tudta formálni.”10
Persze kisebb feladatokban már az akadémiai évek alatt is látható volt. Egyszer egy jelentős szerepbe is beugrott a megbetegedett Rápolthy Anna11 helyett, Breslau kisasszonyt játszotta a Baskircsev Máriában12. A kaland azért érdemel említést, mert ez volt az egyetlen naivaszerep a pályáján.
Az első, 1935/36-os szezonban – ösztöndíjasként – eljátssza a Liliomfi Camilláját. A következő évad elején – már igazi szerződéssel a zsebében – Török Sándor A komédiás című darabjában Rébékné, majd ugyanebben az előadásban sor kerül egy újabb öregasszonyszerepre: a megbetegedett T. Halmy Margittól13 átveszi a Nagyanyót. Talán ez a véletlen is közrejátszik, hogy a jubileumi évadban – egyelőre másodszereposztásban – eljátszhatja Mirigyet14.
Mirigy sok szempontból sorsdöntő állomás. A próbák alatt születik meg barátsága Majorral és Várkonyival. Major Tamás így emlékezik erre az időszakra: „Nekünk óriási, nagyszerű ajándék volt Vörösmarty Csongor és Tündéjének az előadása, amelyben Ungvárival és Várkonyival mi játszottuk az ördögfiókákat, és Gobbi volt Mirigy. Ez, azt mondhatnám, nagyon fontos időpont volt az életünkben. […] Éjt nappallá téve gyakoroltuk a szerepünket. Soha, de soha nem felejtem el, hogy Zolival meg Ungvári Lacival mihelyt kiléptünk a színpadról, már mentünk fel keresni egy helyet a házi színpadon vagy a folyosón, ahol aztán valóságos akrobata mutatványokat csináltunk. Úgy is jöttünk a színpadra, összekapaszkodva, gurulva, azt hiszem ördögkeréknek hívják. Valami elképesztő hatása volt, ilyesmihez nem szoktak a Nemzeti Színházban. Gobbi ebben teljesen társul szegődött. Rettenetesen örült neki, hogy velünk dolgozhat, és dolgozott is velünk külön. Mi aztán megfogtuk, dobáltuk, fantasztikus, miket csináltunk, ő meg hagyta, sőt követelte, szóval nem félt. Fejre állítottuk, az égvilágon mindent csináltunk vele, és ő ujjongva örült ennek, miközben félelmetesen jó volt magában Mirigy szerepében.”15
Külön elemzést érdemelnének Gobbi Mirigy-alakításának metamorfózisai a különféle felújításokon (1937, 1938, 1941, 1942, 1946, 1952). Kárpáti Aurél a tőle megszokott tömörséggel ezt írta az 1952-es előadásról szóló kritikájában: „Gobbi Hilda remek Mirigy, igazi boszorkány, utolsó vonásig hiteles alakja a népmesének. Ő általában legtöbb szerepében túlozni szokott, itt azonban minden túlzás helyénvaló. Olyan kaján és l´art pour l´art gonosz, hogy a felnőttek is félhetnek tőle.”16 Egy másik kritika szerint viszont „valószínűleg azért, hogy a színház egyik vezető színészének, Gobbi Hildának »méltó« lehetőségeket biztosítson, az egész előadás hangsúlyát áthelyezi Mirigyre, mindenféle eszközzel ráirányítja a figyelmet. […] Ennek következménye, hogy az azt alakító színész egyre több öncélú eszközt kénytelen felhasználni.”17 Maszkjának újabb és újabb variációit nyomon követhetjük a fényképeken. 1937-ben még mértéktartó a külleme: hosszú karvalyorra van, és kopasz a feje búbja. Csapzott, összeragadt hajcsomói és szürke foltos arca, egész lénye elsősorban szánalmat ébreszt a nézőben. 1952-ben már eltorzult és visszataszító: pingponglabdából kidülledt műszemet készít, időtlen, mély ráncai és bibircsókjai, egész szörnyű vénsége már nem annyira szánalmas, inkább hátborzongató.
A maszk szinte mindig fontos szerepet játszik Gobbi színészetében. Eleinte fiatalságát, később egész emberi lényét rejti el vele. Rejtőzködő színész. Nem az a fajta, aki magához igazítja a szerepeit, hanem aki belebújik. A túlzás egyik eszköze ez, amit Kárpáti Aurél némi rosszallással említ a fenti idézetben. Gobbi harsány színész. A Magyar Színházművészeti Lexikon18 azt írja róla, hogy „eszköztelen”. Ennél nagyobb szamárságot nem írhattak volna. Az eszköztelen színész amúgy is fából vaskarika, de Gobbi esetében sokszorosan az. Túlzásai hitvallásából fakadnak. Az „orrgitt-egylet” tagjai (Gobbi, Major, Ungvári, Apáthi Imre, Várkonyi) bizarr, rikító maszkokat készítenek, karikíroznak. Különbözni akarnak az előttük járó nemzedéktől. Fellázadnak a szürkeség, a hétköznapiság, az „eszköztelenség” ellen. Mintha Majakovszkij szavaihoz csatlakoznának: „Nem tükröző tükör a színház, de nagyítóüveg.”19
Az 1936/37-es szezonban játszik még Bibó Lajos20 Üveghintó című darabjában és Babay József Csodatükör című mesejátékában. A következő évad szerepei: Tulipánné Csiky Gergely Proletárokjában, Amáli Nyírő József drámájában, a Jézusfaragó emberben, Márta Bibó újabb művében, az Eszterben, Fanny AndaiErnő21 Harangvirágjában, Csapóné Tóth Ede népszínművében, A falu rosszában. Fontos bemutató az újra megnyíló Kamaraszínházban Székely Júlia Nóra leányai című darabja, amelyet öt előadás után betiltanak; a szélsőjobboldali Turul szervezet kifogásolja a szerző zsidó származását. Már a premieren bűzbombákat robbantanak a kormányzó jelenlétében. Az Ibsen Nóráját továbbgondoló színműben Gobbi a három női főszerep egyikét, dr. Rank Hilda gyermekorvost játssza, akit akarata ellenére kineveznek egy kórház élére. Tönkremegy a magánélete, vőlegénye szakít vele, és ezután minden energiáját a hivatásának szenteli. Egyike a kevés alkalmaknak, amikor Gobbi maszk nélkül, „civilben” jelenik meg a színpadon.
Közben a nemzeti színházi feladatok mellett egy másik fórumon is lehetősége nyílik a szereplésre. Major Tamás édesanyja, Majorné Papp Mariska hosszabb ideje szervez ifjúsági előadásokat műkedvelőkkel a Városi Színházban. 1938-ban a Nemzeti fiatal színészei is bekapcsolódnak a munkába. Előbb a Keszely, később a Kulacs vendéglőben összejáró társaság a „közvélemény asztalánál” elhatározza, hogy nem éri be az anyaszínház kínálta lehetőségekkel, és szerepléseket vállal Papp Mariska ifjúsági előadásain. Major (aki 11 éves korától részt vett anyja kardcsörtető és saját vallomása szerint rendkívül alacsony színvonalú előadásain22) rendezni kezdett, és 1938-tól ő lett a megújult vállalkozás szellemi irányítója. A bemutatók egy részét később átvette a Nemzeti Színház. Gobbi többek közt a következő darabokban játszott a Városi Színház23 előadásain: 1938-ban Molière: Kényeskedők (Kati), Scapin furfangjai (Zerbinette), 1939-ben Jókai‒Hevesi: Szegény gazdagok (A kendősasszony), Vörösmarty: A fátyol titkai (Katica), 1940-ben Molière: Tudós nők (Belise), Hauptmann: A bunda (Wolfné), 1941-ben Herczeg Ferenc: A híd (Leontine), Kisfaludy Károly: Csalódások (Luca kisasszony), 1942-ben Molière: Fösvény (Fruzsina), 1943-ban Herczeg Ferenc: Árva László király (Kata), Zilahy Lajos: Zenebohócok (Borbála). És ami a vállalkozás legfontosabb hozadéka: itt születik meg 1942-ben Karnyóné, Gobbi pályájának – Mirigy és a Peer Gynt Aase anyója mellett – legjelentősebb, korszakokon átívelő teljesítménye.
„Karnyónét, a szerelemsóvár boltosnét, a csúf, szomorú özvegyet, akit Lipitlotty úr álnokul tettetett szívhódításával gonoszul becsap, Gobbi Hilda játssza. Játéka szívhezszóló, Csokonai költészetének átélt megértéséről, a vénséget gúnyolva sirató versek, asszonycsúfoló írások ismeretéről tanúskodik. Gobbi alakításának alaphangja a szerelmetes panasz, az epedő jaj, a bánat bánatos paródiája. Nem nevezhető ez tragikomikumnak a szó molière-i értelmében, bár olyasvalami. Inkább a szerelemérzés komédiájára hasonlatos, mert a gúny is szomorú benne. Olyanformán tragikus, hogy a komikum sem földi módon tréfás benne, hanem tündérien.
Gobbi szinte teljesen átmintázta külsejét, testalkatát Karnyóné szerepéhez. Valóságos szobrászati munkát végzett. […] A testi jelekkel valami magakellető torz bájt kívánt szolgálni. A görbe lábú, lapos farú, szemérmesen mosolygó, hatalmas keblei alatt gyöngéden pihegő Karnyóné szánandóan komikus hatást ér el már a boltba való belépésekor, s ez a hatás annyira növekszik, hogy amikor Gobbi a megcsalatkozás nagy monológját adja, már könnyes a szemünk a szívbemarkoló humortól.”24 Gyárfás Miklós pontos leírása nemcsak erre a kivételes szerepformálásra érvényes, de Gobbi egész komédiás lényére jellemző vonásokat fogalmaz meg.
Hasonló szándékkal hozzák létre Molière Dandin Györgyének szemtelen, vásári komédiává alakított változatát, a Duda Gyurit is, amelyben Gobbi Úritöknét játssza. Az 1942. augusztus 8-án, a Népligeti Színkörben bemutatott, nagy visszhangot kiváltó és utóbb jelentős politikai tettnek minősülő előadást másnapra betiltják a hatóságok, azzal az ürüggyel, hogy a Színkörnek nincs engedélye egész estét betöltő színházi előadások tartására. „A Duda Gyuri kifejezetten politikai akciónak indult. Vagy félig annak – emlékezik Major Tamás. – Haragunkban adtuk elő. […] Mindig dacból játszottunk Molière-t, tudniillik azt mondták, hogy Molière nem lehet sikeres.”25
És a baráti társaság háború alatti tevékenységének fontos része az irodalmi matinék szervezése. Ezek eleinte Hont Ferenc, később elsősorban Gobbi kezdeményezésére jönnek létre, és komoly veszélyt jelentenek a résztvevők számára. Amikor Atyámfia, farkas címmel megindít egy sorozatot a Zeneakadémián, a szélsőjobboldali sajtó durva kirohanásokkal reagál, és hazaárulással vádolja az egyre nyíltabban politizáló csoportot.
Közben persze Gobbi a Nemzeti Színházban is egyre jelentősebb szerepekhez jut. A Romeo és Júliában a Dajkát játssza (1940), egy évvel később Aase Németh Antal sokat vitatott Peer Gynt-rendezésében. A szerepet 1958-ban újra eljátssza, amelyről Kárpáti Aurél így ír: „Gobbi Hilda Aaséja sokkal, de sokkal érettebb, egyszerűbb, mértéktartóbb, mint a tizenhét év előtt látott előadáson. Annak a túlzásra való hajlandóságnak, amit akkor kifogásoltam benne, nyoma sem volt mostani, teljes illúziót keltő alakításában.”26 Ennyi év távlatából aligha lenne helyénvaló elvitatni a kiváló kritikus ítéletének jogosságát, de meg kell jegyeznünk, hogy Kárpáti szigorúan bírálta Németh Antal egész tevékenységét, és a Peer Gynt rendezését az egyik nagy félreértésének tartotta. Az is valószínű, hogy az 1958-as előadás színészileg kidolgozottabb és árnyaltabb volt a korábbinál. Ezt az előadást a kor legkiválóbb rendezője, Gellért Endre, Gobbi egykori évfolyamtársa és barátja állította színpadra, aki elsősorban kivételes színészvezetésével ért el kimagasló eredményeket. Két dolgot azonban tudnunk kell: azt, hogy az 1958-as előadásra nagy hatással volt Németh Antal rendezése, különösen annak szcenikai elgondolása, valamint azt, hogy Gellért idegenkedett a darabtól. Az 56 utáni „eszmei zűrzavar” sem kedvezett a kételkedés és az anarchizmus e nehezen megfejthető remekművének. A korabeli kritikák többsége és az utókor Gellért kudarcaként értékelte a produkciót. Ha ehhez még hozzátesszük Gobbi Hilda többször hangoztatott ellenvéleményét, aki sokkal őszintébbnek tartotta korábbi Aase-alakítását, amelyet édesanyja halála is motivált, akkor kétkedve kell fogadnunk Kárpáti Aurél sommás ítéletét 1941-es Aaséjáról.
A
Vénasszony szerepében Vajdai Vilmossal (Haver) – Csirkefej, Katona
József Színház, 1986 – Ismeretlen fényképész felvétele (forrás: OSZMI)
1942 februárjában Rostand A sasfiókjának címszerepében mutatkozik be. A hatalmas és rendkívül hatásos „nadrágszerep” szintén a fontos állomások egyike. A kritikai fogadtatás vegyes, maga Gobbi is kétségek között emlékezik rá, de hálával idézi Erdődy János szép írását: „…Fehér ruhás, karcsú alakja betöltötte a színpadot, és halk hangja az életet magába ölelő álom sejtelmességével szállott a nézőtér fölött. A wagrami síkon a megrendítő monodráma magányos szereplőjét lélegzetet visszafojtva kellett hallgatni, és halála megmutatta, hogy miképpen távozott a reichstadti herceg a földről…”27
Már közeledik Budapest ostroma, amikor 1944 februárjában bemutatják Jean Sarment28 szentimentális színjátékát, A 106. születésnapot, amelynek ugyancsak parádés főszerepét, a 106 éves Mamouret anyót játssza. Schöpflin Aladár ilyennek látja: „Gobbi Hilda nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem. Biztos kézzel fogja meg a szerep velejét: az ő öregasszonya csupa totyogó szenilitás, szellemileg is gyönge már, de a művésznő el tudja hitetni, hogy még mindig okos és bátor. […] Külön ki kell emelni a maszkját, ami a színpadi maszk mesterműve; öregasszonyos, totyogó mozdulatait, arcjátékát, a folytonos rágcsáló szájmozdulatokkal, azt a hiánytalanul éreztetett távolságot, amelyben környezetétől áll, az öreges szórakozottság apró, jellegzetes jeleit.”29 Íme az öregasszonyszerepek gazdag arzenálja, amely vissza-visszatér majd a későbbi évtizedek kabarétréfáiban, film-, színpadi és televíziós szerepeiben. Abban a skatulyában, amelybe a kézenfekvő megoldásokat kedvelő, kényelmes rendezők belegyömöszölték.
Ez az utolsó szerepe a háború bejezéséig. Hamarosan illegalitásba vonul. A Vörös Hadsereg 1945. január 18-án elfoglalja Budapestet. Tíz nappal később a Magyar Kommunista Párt Szabadság matinét rendez a Fővárosi Operettszínházban, amelyen Gobbi is fellép. Mivel a Nemzeti Színház tetőszerkezete megsérült az ostrom alatt, az első előadást, Csokonai Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című vígjátékát az Andrássy úti Kamaraszínházban tartják meg március 1-jén. Egy héttel később Pernelle-né a Tartuffe felújításán. Gobbi euforikus boldogsággal kezdi meg pályafutásának második korszakát.
Még az első, csonka évad végén Shaw Szent Johannáját játssza. Olyan benne, mintha az előző évek matinéinak mindenre elszánt versmondója állna előttünk. Kárpáti Aurél talán ezért elégedetlen: „Gobbi Hilda Szent Johannája minden megszállottságtól ment, lelkesen szavaló, csaknem diadalmas honleány volt. Inkább meggyőző szónok, mint bensőleg átfűtött, csodatevő szent. Pedig Shaw Johannájának a szuggesztív belső sugárzás éppúgy jellemzője, mint az agitáló okosság.”30 Nestroy pompás komédiájában, a Lumpáciusz VagabunduszbanFortuna, Móricz Zsigmond Sári bírójában a Bíróné. A következő évadban egy újabb Móricz- és egy újabb nadrágszerep következik: Nyilas Misi. Molnár Gál Péter gyerekkori emlékeit idézi fel a Légy jó mindhalálig előadásáról: „Az utolsó felvonás igazgatói tanácsa előtt egy hajdúsági fiú-Johanna fuldoklott, a minden oldalról bezárt konvenciók és paragrafusok, a felnőtt jeges értetlenség szorításában.”31 A Jegor Bulicsovban Zobunova, a javasasszony. Később még két Gorkij-dráma kerül sorra: a Vassza Zseleznova címszerepe és az Ellenségek Polinája. Sheridan A tragédia próbája című darabjában folyót játszik; nem akármilyet, a Temzét. Szövege nincs. Bugyborékol. Bugyborékolásában a folyó egész sorsát végigkövethetjük. Aztán jönnek a sematikus szovjet és magyar darabok papírízű szerepei, amelyekben fortélyosan el kell takarni a szerző hazugságait (Pavlenko: Boldogság – Varvara, Mihajlov–Szamoljov: Titkos háború – Szvetlova, Visnyevszkij: Feledhetetlen 1919 – Madame Butkevics, Szurov: Hajnal Moszkva felett – Georgina Szemjanova, Szimonov: Orosz kérdés – Meg Stanley,Háy Gyula: Az élet hídja – Ilus néni). Csak látszólag sorolható ide Trenyov32 színműve, a Ljubov Jarovaja, amelynek címszerepét bravúros képzelőerővel, hittel és szenvedéllyel képes megszabadítani a szocreál kongó ürességétől.
Az ötvenes évek elején jön divatba szovjet mintára a kettős szereposztás. 1951-ben Gobbi a Bánk bán Gertrudisát játssza Tőkés Annával felváltva. Kárpáti Aurél szerint „egyszerre hangsúlyozza a ravasz és óvatos kerítőnőt, és a hatalomvágytól megszállott, gőgös-kegyetlen asszonyt. Rideg, kemény, szívtelen, de minden uralkodói fenség nélkül való. Különösen bukása pillanatában, amikor halálra sebzetten fetreng, s naturalizmusba tévedő túlzással tekergőzik, hasztalanul igyekezvén »visszadolgozni« magát trónszékébe. Mindebből kevesebb több lett volna.”33 Négy évvel később ugyanezt hiányolja a III. Richárd Margit királynéjából: „…királynéjából hiányzik a – királyné. Mindaz a »királynéi« tartás, erő, méltóság, amit annyira megcsodáltunk Jászai Mari felejthetetlen alakításában. Ide-oda szaladgálásával jóformán csak a »nyelvelő kofa« tébolyodottságát hangsúlyozta.” Kárpáti alighanem egy korábbi időszak színjátszásának tradícióit kéri számon Gobbi királyné-alakításain, aki ezekben a szerepekben is a jellem összetettségét kutatta, akárcsak az 1952-es Hamlet Gertrudjában. „Ebben a vitathatatlanul gyengébben megoldott szerepében is bonyolultabb volt a szokásosnál – állapítja meg Molnár Gál Péter. – Egy szelíd anya jelent meg a színpadon, aki féltette beteg fiát, később megroggyant, és fenségesen szép maszkját pókhálók lepték el, de ez nem zavarta őt abban, hogy a Claudiusszal való jelenetekben dévaj és kéjvágyó legyen.”34
1953-ban megszületik a Pygmalion, a korszak tökéletesre csiszolt előadása és Gellért Endre rövid pályafutásának egyik kiemelkedő darabja. Gobbi Pearce-nét, Higgins házvezetőnőjét játssza (ezúttal Titkos Ilonával kettőzve). Káprázatos epizódszerep, tele millió ziccerlehetőséggel. De a rendező és a színész nagyon komolyan veszi ezt a frivolnak látszó mesterművet. Pearce-né természetesen szerelmes a gazdájába, hihetetlen önfegyelemmel viseli annak szórakozottságát és képtelen cselekedeteit. Elizát tudatalattijában a riválisának tekinti. Uralkodásra vágyik, meg arra, hogy saját kisebbrendűségét kompenzálva felülkerekedjen a környezetén. Megkeseredett ember, aki mégsem adja fel a reményt, hogy át tudja alakítani a világot a maga képére. Iskolateremtő Gobbi szerepformálása, életművének egyik gyöngyszeme.
1955 a Nemzeti Színház és Gellért Endre látványos bukását hozza meg Gobbi főszereplésével. Gorkij Az anya című regényének színpadi változatáról van szó, amelyben Pelageja Nyilovnát játssza. A bukás okai összetettek. A regényadaptációk divatjának korában is ijesztőek ennek a dramatizálásnak a méretei: négy hosszadalmas és agyonbeszélt felvonásból áll, amelyekben monumentális freskók váltakoznak intim szobajelenetekkel. Panorámák a kisrealizmussal. Gobbinak is kevés lehetősége van az igazi színpadi pillanatok megragadására. Az egész belevész az aprólékosan kidolgozott, agyoncizellált részletekbe.
A kritikák egyértelműen remekműnek nevezik az 1958 őszén bemutatott A tizenhetedik baba nyara című színmű Emmájának megformálását. Raymond Lawler35 darabja a tragédia és a komédia libikókáján egyensúlyoz. A történetben egy tizenhét éve tartó szerelem álomvilága omlik össze. Gobbi alakítása több rokon vonást mutat a Pygmalion Pearce-néjével. Ugyanaz az eszköztár, ugyanaz az impozáns jó ízlés és precíz kidolgozás. Megjelenése megint komikus, de a gyakran emlegetett „túlzások” most is elmaradnak. Öregsége roppant elegáns. Úgy próbál fiatal maradni, hogy finom eszközökkel palástolja életkorát. Rendezett külseje elárulja, hogy különösen ügyel nőiségére, és elkeseredett belső harcot vív, hogy észrevegyék a férfiak. Rosszul áll neki a kacérság, mégis kacérkodik. A különös hangulatú drámába Gobbi Csehovot is becsempészi.
1959. július 4-én kapja kézhez a Nemzeti Színháztól az alábbi levelet:
„A Művelődésügyi Minisztérium 47.616/59 sz. alatti utasítása a színházak 1959. évi átalakítását rendelte el. Ezen átszervezés egyik célja, hogy a színház együttese minél szilárdabbá forrjon össze, és a széthúzó erők kiküszöböltessenek. Sajnálattal állapítom meg, hogy az utóbbi években tanúsított magatartása éppen a művészi egység kárára szolgál. Erre mutat az az ismételten hangoztatott kijelentése, hogy nem kíván a Nemzeti Színház kötelékében maradni. A Nemzeti Színház tekintélye, a kijelentések módja és nem utolsósorban az ön személyének súlya az ilyen magatartás elbírálásában fokozottabban esik latba. De erre mutat az is, hogy ön más kérdésekben is tudatosan szembehelyezkedett a színház művészeti vezetésével, és a jogos kritika mértékét meghaladóan, nyilvánvalóan nem építési szándékkal, egyéni akciókat kezdett, a színház nyugodt működését veszélyeztette.
Az átszervezési utasítás harmadik pontja szerint a művészeti munkakörben alkalmazott dolgozók munkaviszonyát átszervezés címén fontos okból fel lehet mondani. A fent felsoroltak kétségtelenül ilyen fontos oknak tekintendők. Mindezek mellett le kívánom szögezni azt is, hogy az ön szerepkörében a színház a szükségesnél több színésszel rendelkezik, más szerepkörökben pedig hiány van. Az említett utasítás ezt szintén felmondási oknak tekinti.
Az előbb közöltek alapján tehát az ön munkaviszonyát a Munka Törvénykönyve 29.§. 1. bek. b.) pontja alapján átszervezés címén felmondom. […]
Major Tamás igazgató36
A címzett éppen ekkor lép be nemzeti színházi tagsága 25. esztendejébe. A József Attila Színházhoz helyezik, amelyet a kulturális irányítás akkoriban valamiféle büntetőtáborként kezel.37 Gobbi nem hajlandó tudomásul venni, hogy száműzetésben van. A Nemzeti egyre fojtogatóbb légköréből kiszabadulva fellélegzik, jól érzi magát a József Attilában, és az ott eltöltött tizenkét évadról minden későbbi interjújában nagy szeretettel beszél. A változatos műsorú színházban és változó színvonalú előadásaiban jó szerepeket kap. Nemcsak közepes szovjet és magyar vígjátékokban játszik, de Amanda Wingfield lehet Tennessee Williams Üvegfigurákjában (1963), Chanclos grófnő Szomory Dezső II. József császárjában (1964), Aurelie a Párizs bolondja, Anouilh színműve magyarországi bemutatóján (1966), és három Osztrovszkij-dráma kerül színre a kedvéért (Hozománynélküli menyasszony, 1963, Utolsó áldozat, 1964, Farkasok és bárányok, 1966). És közben haknik tömkelegét vállalja, varietékben, vidéki kultúrházakban, alkalmi rendezvényeken lép fel. A Rádióban elindul a Szabó család véget nem érő sikerszériája. Ő lesz Magyarország Szabó nénije.
Egyes becslések szerint több mint száz filmben játszott, és ebben nincsenek benne a televíziós szerepei. Hatalmas és többnyire megbízhatatlan filmográfiái arról árulkodnak, hogy a filmgyártás elsősorban sablonos öregasszonyszerepekben foglalkoztatta, amelyek legfeljebb abban különböztek egymástól, hogy hol süket volt, hol kleptomániás, hol mindkettő. Néha azért a filmvásznon is jutott nemesebb feladathoz; ilyen volt az Amerikai cigaretta, Dömölky János filmjének női főszerepe, egy utcaseprőnő (1977), vagy a Circus Maximus öreg zsidóasszonya Radványi Géza rendezésében (1980).
Majort 1962-ben leváltják, de Gobbit a Nemzeti következő igazgatói is Angyalföldön felejtik. Csak Marton Endre hívja vissza 1971-ben. Az igazi fordulat, a megújulás azonban hét évvel később következik be pályáján, amikor egy politikai sakkjátszma következtében az új rendezőnemzedék két kiemelkedő képviselője, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor veszi át a színház művészeti irányítását. A válsághelyzetet a felemás átszervezés csak átmenetileg képes megoldani, de a társulat régi tagjai közül Gobbi és Major ismeri fel legvilágosabban, hogy új korszak kezdődhet a fenekestől felbolydult intézményben és saját színészi pályájukon.
Gobbi 1982-ben Székely Gábor rendezésében eljátssza Füst Milán Boldogtalanok című drámájában özvegy Húber Evermódnét, a főhős, Húber Vilmos hazudozó, kleptomániás anyját. A szerep első olvasásra akár folytatása lehetne a filmen és színpadon sorozatban játszott-gyártott, Gobbi-féle öregasszonyoknak. Az új vezetés azonban hadat üzen annak a hamis jelrendszernek, amelyben a szerepformálás jól bevált és rendszerint sikerhez vezető rutinja nem engedi, hogy valóban megtörténjen mindaz a színpadon, amit a színész megpróbál elhitetni a közönséggel. Az önálló szerepformálás elavult formái helyett az egész drámában és a partnerekkel együtt kell megtalálni a helyét a színésznek. Csak így tudnak létrejönni a hiteles akciók, a helyzetek, és kerülhetnek az író által megteremtett állapotba a szereplők. Ezzel az igénnyel születik meg a Boldogtalanokban Gobbi nagyszerű és hiteles jelenléte, együttélése a többi szereplővel.
Amikor 1982-ben megalakul az önálló Katona József Színház, Gobbi Majorral együtt csatlakozik Székely és Zsámbéki társulatához. Mindketten itt élik meg színészi pályájuk nagy kódáját egy-egy nekik írt, pompás szereppel. Párhuzamosan haladó életútjuk az egymás iránt táplált keserű harag elcsitultával abban a műhelyben zárul le, amelyet a náluk két nemzedékkel fiatalabb lázadók hoztak létre, akik hasonló küzdelmeket vívtak, mint annak idején ők a Népligetben, a Független Színpadon vagy a Városi Színházban. Gobbi utolsó nagy színpadi újjászületése Zsámbéki Gábor rendezésében, Spiró György Csirkefejének Vénasszonyában összefoglalása mindannak, amit a pályája során összegyűjtött. Benne van Aase anyó, Mirigy, Karnyóné minden szenvedése és a színész bölcs humánuma. Már nem kell hozzá orrgitt, paróka, nem kell maszk mögé bújni, teljes fizikai valóságában magára vállalhatja és megélheti ennek a tragikomikus öregasszonynak a sorsát.
Egész életét végigkísérte a gyűjtőszenvedély. Gyűjtötte az ereklyéket, egy-egy emléktárgyat fétisként tisztelt. Volt egy nyaklánca, azon egy kereszt, egy Dávid-csillag, egy ötágú vörös csillag, egy félhold meg egy parányi Buddha-szobor. Ha megkérdezték, mik ezek a csecsebecsék, azt mondta, ez itt az egész emberiség.
1988. július 13-án hunyt el. Kívánsága szerint hamvait egy vasládába helyezték, fűmagot szórtak hozzá, és odatettek egy-egy tégladarabot a lerombolt Nemzeti Színház épületéből meg a visegrádi nyaralójából. Meg ott van vele Imperiál patkója is.
Somlay Artúr verset írt hozzá, mikor közös álmukat, az öreg színészek két otthonát, a Jászai Mari és az Ódry Árpád Színészotthont megteremtette:
Na! Hallgassatok ide.
Egy nőről, –
nem,
egy emberről
akarok beszélni,
akit én úgy hívok,
mióta megismertem, hogy:
cselekvő szeretet;
Értitek?!
Ez az a nő, aki
mióta ismerem,
csak tett.
Hogymondjam?
Szeretem.
Becsülöm.
És szeretném megölelni.
De nem hiszem,
hogy éppen ez kellene neki…
Tesz, mert tesz.
És ez
és csak ez
kell neki!
egyzetek
1 Pisti a vérzivatarban, 1969, bem. Vígszínház, 1979. R. Várkonyi Zoltán. Gobbi – vendégként – Rizi szerepét játszotta.
2 Pedig egy időben az a hír járta, hogy Tito Gobbi (1915‒1984), a kiváló olasz baritonista és Gobbi Hilda távoli rokonok. Az ősök valóban közösek lehettek, Tito Gobbi önéletrajza szerint (Életem, Zeneműkiadó, Bp., 1980) az ő családja is nagyon régi, és mantovai eredetű.
3 (1876‒1953) színésznő, vidéken kezdte pályáját, majd a Vígszínház szerződtette. 1914-től a Nemzeti Színház tagja, 1924-től 1941-ig a Színiakadémián a drámai tanszék tanára. Főleg klasszikus szerepekben aratott sikereket. 1935-ben visszavonult.
4 A százéves színésziskola, Magvető Kiadó, Bp., 1964. 353. o.
5 Ekkor még Beregi Lajos néven.
6 A velencei dózse felesége.
7 Idézi Gobbi Hilda című portréjában Molnár Gál Péter. In: Olvasópróba, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1968. 13. o.
8 I. m. 13. o.
9 Jedermann. Hugo von Hofmannsthal (1874‒1929) újraköltése az Everyman című középkori moralitás nyomán.
10 I. m. 14. o.
11 (1909‒1947) a harmincas–negyvenes évek szép és ígéretes fiatal hősnője. 1932 és 1946 között volt a Nemzeti Színház tagja, majd a Művész Színházhoz szerződött. Játszotta Opheliát, Cordeliát, és ő volt a Zöldruhás nő Németh Antal Peer Gyntjében. Korai halála megakadályozta pályája kiteljesedését.
12 Andai Ernő és Bálint Lajos darabja 1935 januárjában került bemutatásra. A megható történet színpadi feldolgozása egy francia festőművésznő naplója nyomán készült, és Bajor Gizi főszereplésével a korszak nagy sikere volt; harmincnyolc előadást ért meg.
13 (1876‒1936) fellépett szinte valamennyi fővárosi színházban, 1926-tól haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. Játszotta Aase anyót, a Kísértetek Alvingnéját, A kék madár Nagyanyóját. Hosszú ideig tanított Rákosi Szidi színiiskolájában.
14 Németh Antal óvatos: első szereposztásban Szabó Margitra (1904‒1980) osztja a szerepet, aki Gobbinál rutinosabb színésznő, 1927-től tagja a színháznak, korábban Éva és Melinda, Márkus László igazgatása alatt pedig az Éjt játszotta Vörösmarty mesedrámájában. Mirigy akkor Márkus Emilia volt.
15 Koltai Tamás: Major Tamás. A Mester monológja, Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Bp., 1986.78. o.
16 Csongor és Tünde, Színház és Filmművészet, 1952. In: Kárpáti Aurél: Színház, Gondolat Kiadó, Bp., 1959. 237. o.
17 Nagy Péter: Mi baj a klasszikus előadásainkkal? In: Két évad, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1966. 38. o.
18 Akadémiai Kiadó, Bp., 1994. Főszerk. Székely György.
19 A Gőzfürdő előadásán kifüggesztett egyik jelmondat (1930). Radó György fordítása. In: Majakovszkij válogatott művei, IV. kötet, Európa Könyvkiadó, Bp., 1957. 381. o.
20 (1890‒1972) író, újságíró. A harmincas és a negyvenes években több drámáját játszotta sikerrel a Nemzeti Színház.
21 (1900‒1979) író, színész, rendező. Regények és elbeszélések mellett színdarabokat és operettlibrettókat írt. Ő az egyik szerzője a korábban említett Baskircsev Máriának is.
22 Koltai Tamás i. m. 28. o.: „Ezek rettenetesen nívótlan előadások voltak. Én mint fiatalember tulajdonképpen nagyon sokat szégyenkeztem ott.“
23 1941-től Magyar Művelődés Háza, a mai Erkel Színház.
24 Gyárfás Miklós: Karnyóné. In: Színész-könyv, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1958. 108. o.
25 Koltai Tamás i. m. 39. o.
26 Élet és Irodalom, 1958. In: Kárpáti Aurél: Színház, Bp., 1959. 178‒179. o.
27 Gobbi Hilda: Közben, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1984. 55. o.
28 (1897‒1976) francia színész és színműíró. A húszas‒harmincas években több darabját játszották magyar színpadon.
29 Figyelő, 1944. II.
30 Új Idők, 1945. In: Kárpáti Aurél: Színház, 198. o.
31 Gobbi Hilda. In: Olvasópróba, 50. o.
32 (1876‒1945) a szovjet drámatörténet szerint a „szocialista realizmus“ egyik megalapítója. A Ljubov Jarovaja moszkvai bemutatóját (Kis Színház, 1925) a szovjet színház fordulópontjaként ünnepelték.
33 Színház és Filmművészet, 1951. In: Kárpáti Aurél: Színház, 231. o.
34 Gobbi Hilda. In: Olvasópróba, 48. o.
35 (1921–) ausztrál drámaíró, rendező, színész. Legnagyobb nemzetközi sikerét A tizenhetedik baba nyarával (The Summer of the Seventeenth Doll, 1955) aratta, 1959-ben amerikai film is készült belőle.
36 Közben, 82–83.o.
37 Egy évvel korábban ide helyezték 1956-os tevékenysége miatt Sinkovits Imrét, és 1964-ben itt kaphatott szerződést Darvas Iván, miután kiszabadult a börtönből, öt évig segédmunkás volt, majd egy évadot a Miskolci Nemzeti Színháznál töltött.
Gobbi Hilda Orsó utcai otthonában 1965 körül – Kotnyek Antal felvétele (forrás: OSZMI)Szerencsés csillagzat alatt született. Kivételes tehetsége korán kiderült, hozzáértő rendezők segítségével bontakozhatott ki nagyszerű pályája. Nem kellett tartania a színésznők végzetétől, az öregedéstől, a szerepkörváltástól, hiszen pályakezdőként is parádés öregasszony-alakításaival aratta legnagyobb sikereit. A negyvenes évek első felében kezdett politizálni, és harminckét évesen megérhette, hogy megbukott az a társadalmi rendszer, amely ellen küzdött, a hatalmat pedig az ő harcostársai vették át.
Balszerencsés csillagzat alatt született. Színészi alkata kibújt minden szabály alól. A pályáról kis híján eltanácsolták. Arról a társadalomról, amelyért harcolt, kiderült, hogy ugyancsak embertelen. Magánéletéről nem volt szabad beszélni. A „szocialista erkölcs” elítélte a másságot. Legjobb barátja elárulta. Kitette a szűrét abból a színházból, amelyhez életre szóló, rajongó szerelem fűzte. Aztán hat évvel később egy esztelen intézkedés nyomán ugyanezt a színházat földig rombolták.
Gertrudis
szerepében – Bánk bán, Nemzeti Színház, 1951, (lent); Aase szerepében
Törőcsik Marival – Peer Gynt, Nemzeti Színház, 1958 (fent) – Wellesz
Ella felvételei (forrás: OSZMI)Önéletrajzi könyvének mottójául egy Örkény-idézetet választott, abból a drámából, amelyet a pártállam csak a megírása után tíz évvel engedett bemutatni: „E kor nekünk szülőnk és megölőnk. Tőle kaptuk, mint útravalót, hogy lehessünk hősök és gyilkosok, megbélyegzők és megbélyegzettek, keveset tevők, nagyokat álmodók, másokat mentők, magukat pusztítók, egy időben, egy helyütt és egy személyben: ki merre fordul, aszerint.”1
Jó házból való keresztény úrilánynak született Budapesten, 1913. június 6-án, apai ágon olasz, anyai ágon osztrák–lengyel eredetű családban, amelyben a felmenők közt még egy igazi grófnő is akadt. Apai dédapja, Luigi Gobbi mantovai születésű hegedűművész és karmester. Nagyapja, Gobbi Alajos már Pesten született, 1863 és 1888 között a Nemzeti Színház, majd az Operaház zenekarának első hegedűse, Erkel barátja, a Nemzeti Zenede tanára, később társigazgatója. A család többi tagja is muzsikus, de a zenei hajlamokból az unoka semmit sem örökölt. Bár gyerekkorában sokat gyötörték hegedűleckékkel, saját bevallása szerint világéletében botfülű volt2.
Apja, Gobbi Ede nem folytatja az elődök hivatását, előbb banktisztviselő, majd hivatásos katonatiszt. Amikor feleségül kéri az alig tizenhat éves Scheckengruber Margitot, egy jól menő papír- és selyemtapétagyár igazgatójának leányát, felhagy a katonai pályával, és átveszi a gyár vezetését. Jólétben élnek egy szép budai villában, ahol fehér kesztyűs inas szolgál fel az étkezéseknél. Gobbi Hilda a Csalogány utcai tanítóképző gyakorló iskolájában járja ki az elemi négy osztályát, majd beíratják a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba. Kamaszkorában egy súlyos kétoldali tüdő- és mellhártyagyulladás után az orvosok azt mondják, levegőváltozásra van szüksége. Elküldik Putnokra, a Magyar Királyi Gazdasági Felső Leánynevelő Intézetbe. Putnokon kemény munka vár rá. Reggel hatkor van ébresztő. Nehezen viseli a hirtelen rászakadt szigort, csak az jelent vigaszt, hogy színjátszó csoport működik az intézetben, ahova őt is felveszik. Persze a darabok férfiszerepeit is lányok játsszák. Így életének első szerepei: Balkay Móric Kisfaludy Károly Három egyszerre címűegyfelvonásosvígjátékában ésHorkay Feri A Gyurkovics leányokban, Herczeg Ferenc darabjában.
Közben a gyár – az igazgató léha természetének köszönhetően – tönkremegy. A család elszegényedik. Gobbi Ede visszatér a katonai pályára, majd hamarosan elhagyja a családját. Amikor lánya hazajön Putnokról, jóformán éheznek. A kamaszlány hosszas álláskeresés után elhelyezkedik a Pázmány Péter Egyetem botanikus kertjében. Intézeti műkedvelő sikerén felbuzdulva úgy határoz, hogy megpróbálkozik a színészettel. Otthon nem mer szólni, arról meg nemigen van fogalma, hova kell fordulni. A Nemzeti Színház titkárságán megkérdezi, hol lehet jelentkezni színésznek. A titkár azt tanácsolja, hogy próbálkozzon a Színművészeti Akadémián.
Drukkol, nehogy énekelnie is kelljen a felvételin, mert akkor kiderül, hogy pocsék a hallása. Elmondja Júlia méregmonológját. Türelmesen végighallgatják, kiküldik, majd hosszan tanácskoznak. Ódry visszahívja, megkérdezi, tud-e valamilyen verset. Igen. Ady Endre: Sóhajtás a hajnalban. „…Mennyi szándék tör / És mind a másé, / Mennyi minden van, / Mennyi szép minden, / Mennyi szent minden, / És mind a másé.” Felveszik. Hettyey Aranka3 osztályába kerül. Évfolyamtársai között van Fónay Márta, Móricz Lili, Perczel Zita, Szörényi Éva, Básti Lajos, Gellért Endre, Horváth Ferenc.
Az 1934/35-ös tanév végzős növendékei tizennégy vizsgaelőadáson lépnek fel4. Gobbi legjelentősebb nyilvános bemutatkozása a Phaedra címszerepe. (Theseus: Básti Lajos5, Hippolytos: Gellért Endre.) De már megkapja első öregasszonyszerepeit is: Oscar Wilde színjátékában, Az eszményi férjben Lady Markbyt, Hauptmann Hannale mennybemenetele című művében egy öreg koldusasszonyt. D´Annunzio Őszi alkony álma ésZilahy Lajos Házasságszédelgő című egyfelvonásosaiban nyújtott alakításairól így számol be az egyik kritika: „Különösen Gobbi Hilda tűnt ki növendéktársai közül, aki az Őszi alkony álmának fáradt dogaressáját6 és a Házasságszédelgő mulatságos óvodásnéját egyaránt kiválóan alakította. Szép beszédű, tehetséges színésznő.”7 Egy másik Zilahy-darabban, a Süt a napban is idősebb szerepet kap. Erről ez olvasható: „Szép önmérséklettel a darab öregedő és megállapodott alakjának illúzióját tudta kelteni.”8
A korai beskatulyázásból persze nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, hiszen egy vizsgaelőadáson valamennyi közreműködő fiatal, és az öreg szerepeket is nekik kell eljátszani. Talán mégsem csupán utólagos okoskodás, ha azt mondjuk, hogy a huszonkét éves Gobbi sikerei a saját életkoránál jóval idősebb szerepekben előrevetítik pályájának további alakulását.
Az 1935-ben végzett évfolyamból ketten kerülnek a Nemzeti Színházhoz. A Gobbinál négy évvel fiatalabb Szörényi Évát még Voinovich Géza szerződtette ösztöndíjasként. Gobbi tehát az egyetlen, akit a frissen kinevezett Németh Antal az Akadémiáról hív a magánszínházak, főként a Vígszínház sztárjaiból összegyűjtött, nagy vihart kavaró új társulathoz. Állítólag nem is az Akadémián látta, hanem egy állatkerti előadáson, a Pünkösti Andor rendezésében színre vitt Akárkiben9, amelyről egy (s.m.) jelű kritika ezt írta: „A női szereplők közül Gobbi Hilda tetszett a legjobban. Nem az, ahogyan mondta, hanem a – mozdulatai. A könyörgést, haragot, alázatot, megrettenést és félelmet egy-egy mozdulatával tökéletesen plasztikussá, emberivé és élővé tudta formálni.”10
Persze kisebb feladatokban már az akadémiai évek alatt is látható volt. Egyszer egy jelentős szerepbe is beugrott a megbetegedett Rápolthy Anna11 helyett, Breslau kisasszonyt játszotta a Baskircsev Máriában12. A kaland azért érdemel említést, mert ez volt az egyetlen naivaszerep a pályáján.
Az első, 1935/36-os szezonban – ösztöndíjasként – eljátssza a Liliomfi Camilláját. A következő évad elején – már igazi szerződéssel a zsebében – Török Sándor A komédiás című darabjában Rébékné, majd ugyanebben az előadásban sor kerül egy újabb öregasszonyszerepre: a megbetegedett T. Halmy Margittól13 átveszi a Nagyanyót. Talán ez a véletlen is közrejátszik, hogy a jubileumi évadban – egyelőre másodszereposztásban – eljátszhatja Mirigyet14.
Mirigy sok szempontból sorsdöntő állomás. A próbák alatt születik meg barátsága Majorral és Várkonyival. Major Tamás így emlékezik erre az időszakra: „Nekünk óriási, nagyszerű ajándék volt Vörösmarty Csongor és Tündéjének az előadása, amelyben Ungvárival és Várkonyival mi játszottuk az ördögfiókákat, és Gobbi volt Mirigy. Ez, azt mondhatnám, nagyon fontos időpont volt az életünkben. […] Éjt nappallá téve gyakoroltuk a szerepünket. Soha, de soha nem felejtem el, hogy Zolival meg Ungvári Lacival mihelyt kiléptünk a színpadról, már mentünk fel keresni egy helyet a házi színpadon vagy a folyosón, ahol aztán valóságos akrobata mutatványokat csináltunk. Úgy is jöttünk a színpadra, összekapaszkodva, gurulva, azt hiszem ördögkeréknek hívják. Valami elképesztő hatása volt, ilyesmihez nem szoktak a Nemzeti Színházban. Gobbi ebben teljesen társul szegődött. Rettenetesen örült neki, hogy velünk dolgozhat, és dolgozott is velünk külön. Mi aztán megfogtuk, dobáltuk, fantasztikus, miket csináltunk, ő meg hagyta, sőt követelte, szóval nem félt. Fejre állítottuk, az égvilágon mindent csináltunk vele, és ő ujjongva örült ennek, miközben félelmetesen jó volt magában Mirigy szerepében.”15
Külön elemzést érdemelnének Gobbi Mirigy-alakításának metamorfózisai a különféle felújításokon (1937, 1938, 1941, 1942, 1946, 1952). Kárpáti Aurél a tőle megszokott tömörséggel ezt írta az 1952-es előadásról szóló kritikájában: „Gobbi Hilda remek Mirigy, igazi boszorkány, utolsó vonásig hiteles alakja a népmesének. Ő általában legtöbb szerepében túlozni szokott, itt azonban minden túlzás helyénvaló. Olyan kaján és l´art pour l´art gonosz, hogy a felnőttek is félhetnek tőle.”16 Egy másik kritika szerint viszont „valószínűleg azért, hogy a színház egyik vezető színészének, Gobbi Hildának »méltó« lehetőségeket biztosítson, az egész előadás hangsúlyát áthelyezi Mirigyre, mindenféle eszközzel ráirányítja a figyelmet. […] Ennek következménye, hogy az azt alakító színész egyre több öncélú eszközt kénytelen felhasználni.”17 Maszkjának újabb és újabb variációit nyomon követhetjük a fényképeken. 1937-ben még mértéktartó a külleme: hosszú karvalyorra van, és kopasz a feje búbja. Csapzott, összeragadt hajcsomói és szürke foltos arca, egész lénye elsősorban szánalmat ébreszt a nézőben. 1952-ben már eltorzult és visszataszító: pingponglabdából kidülledt műszemet készít, időtlen, mély ráncai és bibircsókjai, egész szörnyű vénsége már nem annyira szánalmas, inkább hátborzongató.
A maszk szinte mindig fontos szerepet játszik Gobbi színészetében. Eleinte fiatalságát, később egész emberi lényét rejti el vele. Rejtőzködő színész. Nem az a fajta, aki magához igazítja a szerepeit, hanem aki belebújik. A túlzás egyik eszköze ez, amit Kárpáti Aurél némi rosszallással említ a fenti idézetben. Gobbi harsány színész. A Magyar Színházművészeti Lexikon18 azt írja róla, hogy „eszköztelen”. Ennél nagyobb szamárságot nem írhattak volna. Az eszköztelen színész amúgy is fából vaskarika, de Gobbi esetében sokszorosan az. Túlzásai hitvallásából fakadnak. Az „orrgitt-egylet” tagjai (Gobbi, Major, Ungvári, Apáthi Imre, Várkonyi) bizarr, rikító maszkokat készítenek, karikíroznak. Különbözni akarnak az előttük járó nemzedéktől. Fellázadnak a szürkeség, a hétköznapiság, az „eszköztelenség” ellen. Mintha Majakovszkij szavaihoz csatlakoznának: „Nem tükröző tükör a színház, de nagyítóüveg.”19
Az 1936/37-es szezonban játszik még Bibó Lajos20 Üveghintó című darabjában és Babay József Csodatükör című mesejátékában. A következő évad szerepei: Tulipánné Csiky Gergely Proletárokjában, Amáli Nyírő József drámájában, a Jézusfaragó emberben, Márta Bibó újabb művében, az Eszterben, Fanny AndaiErnő21 Harangvirágjában, Csapóné Tóth Ede népszínművében, A falu rosszában. Fontos bemutató az újra megnyíló Kamaraszínházban Székely Júlia Nóra leányai című darabja, amelyet öt előadás után betiltanak; a szélsőjobboldali Turul szervezet kifogásolja a szerző zsidó származását. Már a premieren bűzbombákat robbantanak a kormányzó jelenlétében. Az Ibsen Nóráját továbbgondoló színműben Gobbi a három női főszerep egyikét, dr. Rank Hilda gyermekorvost játssza, akit akarata ellenére kineveznek egy kórház élére. Tönkremegy a magánélete, vőlegénye szakít vele, és ezután minden energiáját a hivatásának szenteli. Egyike a kevés alkalmaknak, amikor Gobbi maszk nélkül, „civilben” jelenik meg a színpadon.
Közben a nemzeti színházi feladatok mellett egy másik fórumon is lehetősége nyílik a szereplésre. Major Tamás édesanyja, Majorné Papp Mariska hosszabb ideje szervez ifjúsági előadásokat műkedvelőkkel a Városi Színházban. 1938-ban a Nemzeti fiatal színészei is bekapcsolódnak a munkába. Előbb a Keszely, később a Kulacs vendéglőben összejáró társaság a „közvélemény asztalánál” elhatározza, hogy nem éri be az anyaszínház kínálta lehetőségekkel, és szerepléseket vállal Papp Mariska ifjúsági előadásain. Major (aki 11 éves korától részt vett anyja kardcsörtető és saját vallomása szerint rendkívül alacsony színvonalú előadásain22) rendezni kezdett, és 1938-tól ő lett a megújult vállalkozás szellemi irányítója. A bemutatók egy részét később átvette a Nemzeti Színház. Gobbi többek közt a következő darabokban játszott a Városi Színház23 előadásain: 1938-ban Molière: Kényeskedők (Kati), Scapin furfangjai (Zerbinette), 1939-ben Jókai‒Hevesi: Szegény gazdagok (A kendősasszony), Vörösmarty: A fátyol titkai (Katica), 1940-ben Molière: Tudós nők (Belise), Hauptmann: A bunda (Wolfné), 1941-ben Herczeg Ferenc: A híd (Leontine), Kisfaludy Károly: Csalódások (Luca kisasszony), 1942-ben Molière: Fösvény (Fruzsina), 1943-ban Herczeg Ferenc: Árva László király (Kata), Zilahy Lajos: Zenebohócok (Borbála). És ami a vállalkozás legfontosabb hozadéka: itt születik meg 1942-ben Karnyóné, Gobbi pályájának – Mirigy és a Peer Gynt Aase anyója mellett – legjelentősebb, korszakokon átívelő teljesítménye.
„Karnyónét, a szerelemsóvár boltosnét, a csúf, szomorú özvegyet, akit Lipitlotty úr álnokul tettetett szívhódításával gonoszul becsap, Gobbi Hilda játssza. Játéka szívhezszóló, Csokonai költészetének átélt megértéséről, a vénséget gúnyolva sirató versek, asszonycsúfoló írások ismeretéről tanúskodik. Gobbi alakításának alaphangja a szerelmetes panasz, az epedő jaj, a bánat bánatos paródiája. Nem nevezhető ez tragikomikumnak a szó molière-i értelmében, bár olyasvalami. Inkább a szerelemérzés komédiájára hasonlatos, mert a gúny is szomorú benne. Olyanformán tragikus, hogy a komikum sem földi módon tréfás benne, hanem tündérien.
Gobbi szinte teljesen átmintázta külsejét, testalkatát Karnyóné szerepéhez. Valóságos szobrászati munkát végzett. […] A testi jelekkel valami magakellető torz bájt kívánt szolgálni. A görbe lábú, lapos farú, szemérmesen mosolygó, hatalmas keblei alatt gyöngéden pihegő Karnyóné szánandóan komikus hatást ér el már a boltba való belépésekor, s ez a hatás annyira növekszik, hogy amikor Gobbi a megcsalatkozás nagy monológját adja, már könnyes a szemünk a szívbemarkoló humortól.”24 Gyárfás Miklós pontos leírása nemcsak erre a kivételes szerepformálásra érvényes, de Gobbi egész komédiás lényére jellemző vonásokat fogalmaz meg.
Hasonló szándékkal hozzák létre Molière Dandin Györgyének szemtelen, vásári komédiává alakított változatát, a Duda Gyurit is, amelyben Gobbi Úritöknét játssza. Az 1942. augusztus 8-án, a Népligeti Színkörben bemutatott, nagy visszhangot kiváltó és utóbb jelentős politikai tettnek minősülő előadást másnapra betiltják a hatóságok, azzal az ürüggyel, hogy a Színkörnek nincs engedélye egész estét betöltő színházi előadások tartására. „A Duda Gyuri kifejezetten politikai akciónak indult. Vagy félig annak – emlékezik Major Tamás. – Haragunkban adtuk elő. […] Mindig dacból játszottunk Molière-t, tudniillik azt mondták, hogy Molière nem lehet sikeres.”25
És a baráti társaság háború alatti tevékenységének fontos része az irodalmi matinék szervezése. Ezek eleinte Hont Ferenc, később elsősorban Gobbi kezdeményezésére jönnek létre, és komoly veszélyt jelentenek a résztvevők számára. Amikor Atyámfia, farkas címmel megindít egy sorozatot a Zeneakadémián, a szélsőjobboldali sajtó durva kirohanásokkal reagál, és hazaárulással vádolja az egyre nyíltabban politizáló csoportot.
Közben persze Gobbi a Nemzeti Színházban is egyre jelentősebb szerepekhez jut. A Romeo és Júliában a Dajkát játssza (1940), egy évvel később Aase Németh Antal sokat vitatott Peer Gynt-rendezésében. A szerepet 1958-ban újra eljátssza, amelyről Kárpáti Aurél így ír: „Gobbi Hilda Aaséja sokkal, de sokkal érettebb, egyszerűbb, mértéktartóbb, mint a tizenhét év előtt látott előadáson. Annak a túlzásra való hajlandóságnak, amit akkor kifogásoltam benne, nyoma sem volt mostani, teljes illúziót keltő alakításában.”26 Ennyi év távlatából aligha lenne helyénvaló elvitatni a kiváló kritikus ítéletének jogosságát, de meg kell jegyeznünk, hogy Kárpáti szigorúan bírálta Németh Antal egész tevékenységét, és a Peer Gynt rendezését az egyik nagy félreértésének tartotta. Az is valószínű, hogy az 1958-as előadás színészileg kidolgozottabb és árnyaltabb volt a korábbinál. Ezt az előadást a kor legkiválóbb rendezője, Gellért Endre, Gobbi egykori évfolyamtársa és barátja állította színpadra, aki elsősorban kivételes színészvezetésével ért el kimagasló eredményeket. Két dolgot azonban tudnunk kell: azt, hogy az 1958-as előadásra nagy hatással volt Németh Antal rendezése, különösen annak szcenikai elgondolása, valamint azt, hogy Gellért idegenkedett a darabtól. Az 56 utáni „eszmei zűrzavar” sem kedvezett a kételkedés és az anarchizmus e nehezen megfejthető remekművének. A korabeli kritikák többsége és az utókor Gellért kudarcaként értékelte a produkciót. Ha ehhez még hozzátesszük Gobbi Hilda többször hangoztatott ellenvéleményét, aki sokkal őszintébbnek tartotta korábbi Aase-alakítását, amelyet édesanyja halála is motivált, akkor kétkedve kell fogadnunk Kárpáti Aurél sommás ítéletét 1941-es Aaséjáról.
A
Vénasszony szerepében Vajdai Vilmossal (Haver) – Csirkefej, Katona
József Színház, 1986 – Ismeretlen fényképész felvétele (forrás: OSZMI)1942 februárjában Rostand A sasfiókjának címszerepében mutatkozik be. A hatalmas és rendkívül hatásos „nadrágszerep” szintén a fontos állomások egyike. A kritikai fogadtatás vegyes, maga Gobbi is kétségek között emlékezik rá, de hálával idézi Erdődy János szép írását: „…Fehér ruhás, karcsú alakja betöltötte a színpadot, és halk hangja az életet magába ölelő álom sejtelmességével szállott a nézőtér fölött. A wagrami síkon a megrendítő monodráma magányos szereplőjét lélegzetet visszafojtva kellett hallgatni, és halála megmutatta, hogy miképpen távozott a reichstadti herceg a földről…”27
Már közeledik Budapest ostroma, amikor 1944 februárjában bemutatják Jean Sarment28 szentimentális színjátékát, A 106. születésnapot, amelynek ugyancsak parádés főszerepét, a 106 éves Mamouret anyót játssza. Schöpflin Aladár ilyennek látja: „Gobbi Hilda nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem. Biztos kézzel fogja meg a szerep velejét: az ő öregasszonya csupa totyogó szenilitás, szellemileg is gyönge már, de a művésznő el tudja hitetni, hogy még mindig okos és bátor. […] Külön ki kell emelni a maszkját, ami a színpadi maszk mesterműve; öregasszonyos, totyogó mozdulatait, arcjátékát, a folytonos rágcsáló szájmozdulatokkal, azt a hiánytalanul éreztetett távolságot, amelyben környezetétől áll, az öreges szórakozottság apró, jellegzetes jeleit.”29 Íme az öregasszonyszerepek gazdag arzenálja, amely vissza-visszatér majd a későbbi évtizedek kabarétréfáiban, film-, színpadi és televíziós szerepeiben. Abban a skatulyában, amelybe a kézenfekvő megoldásokat kedvelő, kényelmes rendezők belegyömöszölték.
Ez az utolsó szerepe a háború bejezéséig. Hamarosan illegalitásba vonul. A Vörös Hadsereg 1945. január 18-án elfoglalja Budapestet. Tíz nappal később a Magyar Kommunista Párt Szabadság matinét rendez a Fővárosi Operettszínházban, amelyen Gobbi is fellép. Mivel a Nemzeti Színház tetőszerkezete megsérült az ostrom alatt, az első előadást, Csokonai Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című vígjátékát az Andrássy úti Kamaraszínházban tartják meg március 1-jén. Egy héttel később Pernelle-né a Tartuffe felújításán. Gobbi euforikus boldogsággal kezdi meg pályafutásának második korszakát.
Még az első, csonka évad végén Shaw Szent Johannáját játssza. Olyan benne, mintha az előző évek matinéinak mindenre elszánt versmondója állna előttünk. Kárpáti Aurél talán ezért elégedetlen: „Gobbi Hilda Szent Johannája minden megszállottságtól ment, lelkesen szavaló, csaknem diadalmas honleány volt. Inkább meggyőző szónok, mint bensőleg átfűtött, csodatevő szent. Pedig Shaw Johannájának a szuggesztív belső sugárzás éppúgy jellemzője, mint az agitáló okosság.”30 Nestroy pompás komédiájában, a Lumpáciusz VagabunduszbanFortuna, Móricz Zsigmond Sári bírójában a Bíróné. A következő évadban egy újabb Móricz- és egy újabb nadrágszerep következik: Nyilas Misi. Molnár Gál Péter gyerekkori emlékeit idézi fel a Légy jó mindhalálig előadásáról: „Az utolsó felvonás igazgatói tanácsa előtt egy hajdúsági fiú-Johanna fuldoklott, a minden oldalról bezárt konvenciók és paragrafusok, a felnőtt jeges értetlenség szorításában.”31 A Jegor Bulicsovban Zobunova, a javasasszony. Később még két Gorkij-dráma kerül sorra: a Vassza Zseleznova címszerepe és az Ellenségek Polinája. Sheridan A tragédia próbája című darabjában folyót játszik; nem akármilyet, a Temzét. Szövege nincs. Bugyborékol. Bugyborékolásában a folyó egész sorsát végigkövethetjük. Aztán jönnek a sematikus szovjet és magyar darabok papírízű szerepei, amelyekben fortélyosan el kell takarni a szerző hazugságait (Pavlenko: Boldogság – Varvara, Mihajlov–Szamoljov: Titkos háború – Szvetlova, Visnyevszkij: Feledhetetlen 1919 – Madame Butkevics, Szurov: Hajnal Moszkva felett – Georgina Szemjanova, Szimonov: Orosz kérdés – Meg Stanley,Háy Gyula: Az élet hídja – Ilus néni). Csak látszólag sorolható ide Trenyov32 színműve, a Ljubov Jarovaja, amelynek címszerepét bravúros képzelőerővel, hittel és szenvedéllyel képes megszabadítani a szocreál kongó ürességétől.
Az ötvenes évek elején jön divatba szovjet mintára a kettős szereposztás. 1951-ben Gobbi a Bánk bán Gertrudisát játssza Tőkés Annával felváltva. Kárpáti Aurél szerint „egyszerre hangsúlyozza a ravasz és óvatos kerítőnőt, és a hatalomvágytól megszállott, gőgös-kegyetlen asszonyt. Rideg, kemény, szívtelen, de minden uralkodói fenség nélkül való. Különösen bukása pillanatában, amikor halálra sebzetten fetreng, s naturalizmusba tévedő túlzással tekergőzik, hasztalanul igyekezvén »visszadolgozni« magát trónszékébe. Mindebből kevesebb több lett volna.”33 Négy évvel később ugyanezt hiányolja a III. Richárd Margit királynéjából: „…királynéjából hiányzik a – királyné. Mindaz a »királynéi« tartás, erő, méltóság, amit annyira megcsodáltunk Jászai Mari felejthetetlen alakításában. Ide-oda szaladgálásával jóformán csak a »nyelvelő kofa« tébolyodottságát hangsúlyozta.” Kárpáti alighanem egy korábbi időszak színjátszásának tradícióit kéri számon Gobbi királyné-alakításain, aki ezekben a szerepekben is a jellem összetettségét kutatta, akárcsak az 1952-es Hamlet Gertrudjában. „Ebben a vitathatatlanul gyengébben megoldott szerepében is bonyolultabb volt a szokásosnál – állapítja meg Molnár Gál Péter. – Egy szelíd anya jelent meg a színpadon, aki féltette beteg fiát, később megroggyant, és fenségesen szép maszkját pókhálók lepték el, de ez nem zavarta őt abban, hogy a Claudiusszal való jelenetekben dévaj és kéjvágyó legyen.”34
1953-ban megszületik a Pygmalion, a korszak tökéletesre csiszolt előadása és Gellért Endre rövid pályafutásának egyik kiemelkedő darabja. Gobbi Pearce-nét, Higgins házvezetőnőjét játssza (ezúttal Titkos Ilonával kettőzve). Káprázatos epizódszerep, tele millió ziccerlehetőséggel. De a rendező és a színész nagyon komolyan veszi ezt a frivolnak látszó mesterművet. Pearce-né természetesen szerelmes a gazdájába, hihetetlen önfegyelemmel viseli annak szórakozottságát és képtelen cselekedeteit. Elizát tudatalattijában a riválisának tekinti. Uralkodásra vágyik, meg arra, hogy saját kisebbrendűségét kompenzálva felülkerekedjen a környezetén. Megkeseredett ember, aki mégsem adja fel a reményt, hogy át tudja alakítani a világot a maga képére. Iskolateremtő Gobbi szerepformálása, életművének egyik gyöngyszeme.
1955 a Nemzeti Színház és Gellért Endre látványos bukását hozza meg Gobbi főszereplésével. Gorkij Az anya című regényének színpadi változatáról van szó, amelyben Pelageja Nyilovnát játssza. A bukás okai összetettek. A regényadaptációk divatjának korában is ijesztőek ennek a dramatizálásnak a méretei: négy hosszadalmas és agyonbeszélt felvonásból áll, amelyekben monumentális freskók váltakoznak intim szobajelenetekkel. Panorámák a kisrealizmussal. Gobbinak is kevés lehetősége van az igazi színpadi pillanatok megragadására. Az egész belevész az aprólékosan kidolgozott, agyoncizellált részletekbe.
A kritikák egyértelműen remekműnek nevezik az 1958 őszén bemutatott A tizenhetedik baba nyara című színmű Emmájának megformálását. Raymond Lawler35 darabja a tragédia és a komédia libikókáján egyensúlyoz. A történetben egy tizenhét éve tartó szerelem álomvilága omlik össze. Gobbi alakítása több rokon vonást mutat a Pygmalion Pearce-néjével. Ugyanaz az eszköztár, ugyanaz az impozáns jó ízlés és precíz kidolgozás. Megjelenése megint komikus, de a gyakran emlegetett „túlzások” most is elmaradnak. Öregsége roppant elegáns. Úgy próbál fiatal maradni, hogy finom eszközökkel palástolja életkorát. Rendezett külseje elárulja, hogy különösen ügyel nőiségére, és elkeseredett belső harcot vív, hogy észrevegyék a férfiak. Rosszul áll neki a kacérság, mégis kacérkodik. A különös hangulatú drámába Gobbi Csehovot is becsempészi.
1959. július 4-én kapja kézhez a Nemzeti Színháztól az alábbi levelet:
„A Művelődésügyi Minisztérium 47.616/59 sz. alatti utasítása a színházak 1959. évi átalakítását rendelte el. Ezen átszervezés egyik célja, hogy a színház együttese minél szilárdabbá forrjon össze, és a széthúzó erők kiküszöböltessenek. Sajnálattal állapítom meg, hogy az utóbbi években tanúsított magatartása éppen a művészi egység kárára szolgál. Erre mutat az az ismételten hangoztatott kijelentése, hogy nem kíván a Nemzeti Színház kötelékében maradni. A Nemzeti Színház tekintélye, a kijelentések módja és nem utolsósorban az ön személyének súlya az ilyen magatartás elbírálásában fokozottabban esik latba. De erre mutat az is, hogy ön más kérdésekben is tudatosan szembehelyezkedett a színház művészeti vezetésével, és a jogos kritika mértékét meghaladóan, nyilvánvalóan nem építési szándékkal, egyéni akciókat kezdett, a színház nyugodt működését veszélyeztette.
Az átszervezési utasítás harmadik pontja szerint a művészeti munkakörben alkalmazott dolgozók munkaviszonyát átszervezés címén fontos okból fel lehet mondani. A fent felsoroltak kétségtelenül ilyen fontos oknak tekintendők. Mindezek mellett le kívánom szögezni azt is, hogy az ön szerepkörében a színház a szükségesnél több színésszel rendelkezik, más szerepkörökben pedig hiány van. Az említett utasítás ezt szintén felmondási oknak tekinti.
Az előbb közöltek alapján tehát az ön munkaviszonyát a Munka Törvénykönyve 29.§. 1. bek. b.) pontja alapján átszervezés címén felmondom. […]
Major Tamás igazgató36
A címzett éppen ekkor lép be nemzeti színházi tagsága 25. esztendejébe. A József Attila Színházhoz helyezik, amelyet a kulturális irányítás akkoriban valamiféle büntetőtáborként kezel.37 Gobbi nem hajlandó tudomásul venni, hogy száműzetésben van. A Nemzeti egyre fojtogatóbb légköréből kiszabadulva fellélegzik, jól érzi magát a József Attilában, és az ott eltöltött tizenkét évadról minden későbbi interjújában nagy szeretettel beszél. A változatos műsorú színházban és változó színvonalú előadásaiban jó szerepeket kap. Nemcsak közepes szovjet és magyar vígjátékokban játszik, de Amanda Wingfield lehet Tennessee Williams Üvegfigurákjában (1963), Chanclos grófnő Szomory Dezső II. József császárjában (1964), Aurelie a Párizs bolondja, Anouilh színműve magyarországi bemutatóján (1966), és három Osztrovszkij-dráma kerül színre a kedvéért (Hozománynélküli menyasszony, 1963, Utolsó áldozat, 1964, Farkasok és bárányok, 1966). És közben haknik tömkelegét vállalja, varietékben, vidéki kultúrházakban, alkalmi rendezvényeken lép fel. A Rádióban elindul a Szabó család véget nem érő sikerszériája. Ő lesz Magyarország Szabó nénije.
Egyes becslések szerint több mint száz filmben játszott, és ebben nincsenek benne a televíziós szerepei. Hatalmas és többnyire megbízhatatlan filmográfiái arról árulkodnak, hogy a filmgyártás elsősorban sablonos öregasszonyszerepekben foglalkoztatta, amelyek legfeljebb abban különböztek egymástól, hogy hol süket volt, hol kleptomániás, hol mindkettő. Néha azért a filmvásznon is jutott nemesebb feladathoz; ilyen volt az Amerikai cigaretta, Dömölky János filmjének női főszerepe, egy utcaseprőnő (1977), vagy a Circus Maximus öreg zsidóasszonya Radványi Géza rendezésében (1980).
Majort 1962-ben leváltják, de Gobbit a Nemzeti következő igazgatói is Angyalföldön felejtik. Csak Marton Endre hívja vissza 1971-ben. Az igazi fordulat, a megújulás azonban hét évvel később következik be pályáján, amikor egy politikai sakkjátszma következtében az új rendezőnemzedék két kiemelkedő képviselője, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor veszi át a színház művészeti irányítását. A válsághelyzetet a felemás átszervezés csak átmenetileg képes megoldani, de a társulat régi tagjai közül Gobbi és Major ismeri fel legvilágosabban, hogy új korszak kezdődhet a fenekestől felbolydult intézményben és saját színészi pályájukon.
Gobbi 1982-ben Székely Gábor rendezésében eljátssza Füst Milán Boldogtalanok című drámájában özvegy Húber Evermódnét, a főhős, Húber Vilmos hazudozó, kleptomániás anyját. A szerep első olvasásra akár folytatása lehetne a filmen és színpadon sorozatban játszott-gyártott, Gobbi-féle öregasszonyoknak. Az új vezetés azonban hadat üzen annak a hamis jelrendszernek, amelyben a szerepformálás jól bevált és rendszerint sikerhez vezető rutinja nem engedi, hogy valóban megtörténjen mindaz a színpadon, amit a színész megpróbál elhitetni a közönséggel. Az önálló szerepformálás elavult formái helyett az egész drámában és a partnerekkel együtt kell megtalálni a helyét a színésznek. Csak így tudnak létrejönni a hiteles akciók, a helyzetek, és kerülhetnek az író által megteremtett állapotba a szereplők. Ezzel az igénnyel születik meg a Boldogtalanokban Gobbi nagyszerű és hiteles jelenléte, együttélése a többi szereplővel.
Amikor 1982-ben megalakul az önálló Katona József Színház, Gobbi Majorral együtt csatlakozik Székely és Zsámbéki társulatához. Mindketten itt élik meg színészi pályájuk nagy kódáját egy-egy nekik írt, pompás szereppel. Párhuzamosan haladó életútjuk az egymás iránt táplált keserű harag elcsitultával abban a műhelyben zárul le, amelyet a náluk két nemzedékkel fiatalabb lázadók hoztak létre, akik hasonló küzdelmeket vívtak, mint annak idején ők a Népligetben, a Független Színpadon vagy a Városi Színházban. Gobbi utolsó nagy színpadi újjászületése Zsámbéki Gábor rendezésében, Spiró György Csirkefejének Vénasszonyában összefoglalása mindannak, amit a pályája során összegyűjtött. Benne van Aase anyó, Mirigy, Karnyóné minden szenvedése és a színész bölcs humánuma. Már nem kell hozzá orrgitt, paróka, nem kell maszk mögé bújni, teljes fizikai valóságában magára vállalhatja és megélheti ennek a tragikomikus öregasszonynak a sorsát.
Egész életét végigkísérte a gyűjtőszenvedély. Gyűjtötte az ereklyéket, egy-egy emléktárgyat fétisként tisztelt. Volt egy nyaklánca, azon egy kereszt, egy Dávid-csillag, egy ötágú vörös csillag, egy félhold meg egy parányi Buddha-szobor. Ha megkérdezték, mik ezek a csecsebecsék, azt mondta, ez itt az egész emberiség.
1988. július 13-án hunyt el. Kívánsága szerint hamvait egy vasládába helyezték, fűmagot szórtak hozzá, és odatettek egy-egy tégladarabot a lerombolt Nemzeti Színház épületéből meg a visegrádi nyaralójából. Meg ott van vele Imperiál patkója is.
Somlay Artúr verset írt hozzá, mikor közös álmukat, az öreg színészek két otthonát, a Jászai Mari és az Ódry Árpád Színészotthont megteremtette:
Na! Hallgassatok ide.
Egy nőről, –
nem,
egy emberről
akarok beszélni,
akit én úgy hívok,
mióta megismertem, hogy:
cselekvő szeretet;
Értitek?!
Ez az a nő, aki
mióta ismerem,
csak tett.
Hogymondjam?
Szeretem.
Becsülöm.
És szeretném megölelni.
De nem hiszem,
hogy éppen ez kellene neki…
Tesz, mert tesz.
És ez
és csak ez
kell neki!
BALOGH GÉZA
egyzetek
1 Pisti a vérzivatarban, 1969, bem. Vígszínház, 1979. R. Várkonyi Zoltán. Gobbi – vendégként – Rizi szerepét játszotta.
2 Pedig egy időben az a hír járta, hogy Tito Gobbi (1915‒1984), a kiváló olasz baritonista és Gobbi Hilda távoli rokonok. Az ősök valóban közösek lehettek, Tito Gobbi önéletrajza szerint (Életem, Zeneműkiadó, Bp., 1980) az ő családja is nagyon régi, és mantovai eredetű.
3 (1876‒1953) színésznő, vidéken kezdte pályáját, majd a Vígszínház szerződtette. 1914-től a Nemzeti Színház tagja, 1924-től 1941-ig a Színiakadémián a drámai tanszék tanára. Főleg klasszikus szerepekben aratott sikereket. 1935-ben visszavonult.
4 A százéves színésziskola, Magvető Kiadó, Bp., 1964. 353. o.
5 Ekkor még Beregi Lajos néven.
6 A velencei dózse felesége.
7 Idézi Gobbi Hilda című portréjában Molnár Gál Péter. In: Olvasópróba, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1968. 13. o.
8 I. m. 13. o.
9 Jedermann. Hugo von Hofmannsthal (1874‒1929) újraköltése az Everyman című középkori moralitás nyomán.
10 I. m. 14. o.
11 (1909‒1947) a harmincas–negyvenes évek szép és ígéretes fiatal hősnője. 1932 és 1946 között volt a Nemzeti Színház tagja, majd a Művész Színházhoz szerződött. Játszotta Opheliát, Cordeliát, és ő volt a Zöldruhás nő Németh Antal Peer Gyntjében. Korai halála megakadályozta pályája kiteljesedését.
12 Andai Ernő és Bálint Lajos darabja 1935 januárjában került bemutatásra. A megható történet színpadi feldolgozása egy francia festőművésznő naplója nyomán készült, és Bajor Gizi főszereplésével a korszak nagy sikere volt; harmincnyolc előadást ért meg.
13 (1876‒1936) fellépett szinte valamennyi fővárosi színházban, 1926-tól haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. Játszotta Aase anyót, a Kísértetek Alvingnéját, A kék madár Nagyanyóját. Hosszú ideig tanított Rákosi Szidi színiiskolájában.
14 Németh Antal óvatos: első szereposztásban Szabó Margitra (1904‒1980) osztja a szerepet, aki Gobbinál rutinosabb színésznő, 1927-től tagja a színháznak, korábban Éva és Melinda, Márkus László igazgatása alatt pedig az Éjt játszotta Vörösmarty mesedrámájában. Mirigy akkor Márkus Emilia volt.
15 Koltai Tamás: Major Tamás. A Mester monológja, Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Bp., 1986.78. o.
16 Csongor és Tünde, Színház és Filmművészet, 1952. In: Kárpáti Aurél: Színház, Gondolat Kiadó, Bp., 1959. 237. o.
17 Nagy Péter: Mi baj a klasszikus előadásainkkal? In: Két évad, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1966. 38. o.
18 Akadémiai Kiadó, Bp., 1994. Főszerk. Székely György.
19 A Gőzfürdő előadásán kifüggesztett egyik jelmondat (1930). Radó György fordítása. In: Majakovszkij válogatott művei, IV. kötet, Európa Könyvkiadó, Bp., 1957. 381. o.
20 (1890‒1972) író, újságíró. A harmincas és a negyvenes években több drámáját játszotta sikerrel a Nemzeti Színház.
21 (1900‒1979) író, színész, rendező. Regények és elbeszélések mellett színdarabokat és operettlibrettókat írt. Ő az egyik szerzője a korábban említett Baskircsev Máriának is.
22 Koltai Tamás i. m. 28. o.: „Ezek rettenetesen nívótlan előadások voltak. Én mint fiatalember tulajdonképpen nagyon sokat szégyenkeztem ott.“
23 1941-től Magyar Művelődés Háza, a mai Erkel Színház.
24 Gyárfás Miklós: Karnyóné. In: Színész-könyv, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1958. 108. o.
25 Koltai Tamás i. m. 39. o.
26 Élet és Irodalom, 1958. In: Kárpáti Aurél: Színház, Bp., 1959. 178‒179. o.
27 Gobbi Hilda: Közben, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1984. 55. o.
28 (1897‒1976) francia színész és színműíró. A húszas‒harmincas években több darabját játszották magyar színpadon.
29 Figyelő, 1944. II.
30 Új Idők, 1945. In: Kárpáti Aurél: Színház, 198. o.
31 Gobbi Hilda. In: Olvasópróba, 50. o.
32 (1876‒1945) a szovjet drámatörténet szerint a „szocialista realizmus“ egyik megalapítója. A Ljubov Jarovaja moszkvai bemutatóját (Kis Színház, 1925) a szovjet színház fordulópontjaként ünnepelték.
33 Színház és Filmművészet, 1951. In: Kárpáti Aurél: Színház, 231. o.
34 Gobbi Hilda. In: Olvasópróba, 48. o.
35 (1921–) ausztrál drámaíró, rendező, színész. Legnagyobb nemzetközi sikerét A tizenhetedik baba nyarával (The Summer of the Seventeenth Doll, 1955) aratta, 1959-ben amerikai film is készült belőle.
36 Közben, 82–83.o.
37 Egy évvel korábban ide helyezték 1956-os tevékenysége miatt Sinkovits Imrét, és 1964-ben itt kaphatott szerződést Darvas Iván, miután kiszabadult a börtönből, öt évig segédmunkás volt, majd egy évadot a Miskolci Nemzeti Színháznál töltött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése