1989 nyarán összeállt a Hitelbank fizette Mai Nap Rt. és a Bokor László munkásőr-tévés vezette MOVI, és elindította a NAP-TV-t. A NAP-TV esetében is Pozsgay Imre segítette a különleges helyzetbe hozott csapatot, így sikerült kijátszani az életbe lépő frekvenciamoratóriumot. A tv főszerkesztője, vezetője Székely Ferenc, Bokor László helyettese lett, akit egy állambiztonsági irat szerint 1989 nyarán a III/III. el kívánt igazítani, hogyan is filmezze le az újratemetést. Székely korábban is propaganda-filmeket készített, partnere az ÁVH-s tisztből lett filmes, Radványi Dezső, valamint maga Bokor. Székely az első adásban Pozsgayt szerepeltette, és odahívta a tévéhez a volános garázsmesterből lett újságírót, Havas Henriket, akit egy hálózati riporter, a bonni tudósító Szalay Zsolt vitt a Rádióhoz. Havas társával, Forró Tamással, azaz “Szilágyi Ákos” titkos megbízottal került a Nap-TV-hez, korábban a Magyar Rádióban futatták őket. Az új tévénél elképesztő fizetést markoltak fel, így a pénz elfogyott, és Havas odahozta Gyárfás Tamást, aki egy amerikás-magyar maffiozó, Bodnár György pénzét fektette be. A sajtó lenyúlása – második rész. 

Előző cikkemet ott fejeztem be, hogy 1989 nyarán a Mai Nap Rt. a MOVI-val (Magyar Mozi- és Videófilmgyár) összeállva elindította a Nap TV-t. Azt már részletesen megírtam, hogy a Mai Nap Rt. mögött a Reform Rt. és Virág elvtárs, azaz Virág András állt, pénzüket pedig a Demján Sándor vezette Magyar Hitelbank finanszírozta. Most lássuk a másik partnert.

1987 – Megalakul a MOVI, vezetője a Hálózat embere, Bokor László

A MOVI a nyolcvanas években, egészen pontosan 1987-ben vált ki a filmgyárból, és önálló céggé alakult. A MOVI-ban működött a Híradó- és Dokumentumfilm Stúdió, a Népszerű Tudományos Filmstúdió, a Propagandafilm Stúdió és a Katonai Filmstúdió. Vezetője a Munkásőrség egyik arca, a termékeny propagandista és országgyűlési képviselő, Bokor László lett. „Pár héttel ezelőtt ismét >felparcellázták< a magyar filmgyártást – írta a Népszava 1987. júliusában. – A Könyves Kálmán körúti közművelődési stúdiók viszont, Magyar Mozi- és Videofilmgyár néven, új vállalatba tömörültek. Az alapítási határozattal egy időben kinevezték a MOVI új igazgató-főszerkesztőjét, Bokor Lászlót is.”

Bokor László Virág elvtárshoz hasonló kulcsszereplő. A fiatal Bokor a második világháború után belépett a Magyar Kommunista Pártba, és karrierje töretlenül ívelt felfelé, a forradalom és szabadságharc leverése után a Munkásőrség alapítóihoz tartozott. Számtalan propaganda-filmet rendezett, de több könyvét is kiadták. Csak ízelítőül: „Jelentés a határon túlról. Útinapló”, kiadta a „BM Határőrség Politikai Csoportfőnökség, 1986”. „Eltűnt Dél-Amerikában. Dokumentumregény”. Kiadta a „BM Határőrség Politikai Csoportfőnökség, 1987”. „Riadó a képernyőn”. Kiadta a „Zrínyi, Bp., 1987 (Titkos dosszié)”.

 

Bokor László, a munkásőr-filmes / Forrás: Munkásőrök Élete, 1985

Bár azóta már elfelejtettem a nevét, egyszer említettem őt egy korábbi cikkemben. Amikor közöltem az állambiztonság Press-rezidentúrájának önmagán túlmutató iratát (ebben határozta meg a hírszerzés, hogy hova, mikor, melyik tudósítóját küldi) Bokor neve az „ígéretek” között szerepelt: „Perspektivikus szempontból foglalkoztatásra, illetve beszervezésre való előkészitésre javasoljuk: […] Bokor László […] ujságiró-filmrendező […] Operativ nyilvántartásban nem szerepel. Figyelöztetjük” – írta a Press.

Bokor esetében egészen biztosan rábólinthattak a javaslatra, hiszen már 1970-ben kinevezték a bécsi nagykövetség sajtóirodájának vezetőjének. Borvendég Zsuzsanna könyvében Bokor már „Zsolt” titkos kapcsolatként szerepelt, aki 1974-ben Bécsben végzett állambiztonsági feladatokat. 

Dr. Bokor László alapító munkásőr felszólal a munkásőrparancsnokok III. országos tanácskozásának nyitónapján a Munkásőrség Országos Parancsnokságán (1986) / Fotó: MTI

1989 – elindul a NAP-TV, az alapító Székely Ferenc, Bokor helyettese

De térjünk vissza 1989-be. A legenda szerint a NAP-TV megalapítása (mint a többi) csak egy hirtelen jött ötlet volt. „Az 1989. évi nyárelő egyik szép napján Székely Ferenc, a Magyar Filmhíradó főszerkesztő-helyettese kedvenc foglalatosságához híven, elmélyülten sakkozott a Movi egyik szerkesztőségi szobájában, amikor nyílt az ajtó, és a belépő kolléga ezzel az ötlettel állt elő: >Csináljunk egy televíziót<. Székely a sakkozásból föl sem pillantva, csak úgy odavetőleg jegyezte meg, hogy ne zavarják ilyen sületlenségekkel, mert éppen nyerésben van…

Ám az ötlet bizarrságából eredő kezdeti bénultságból felocsúdva kiderült: a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének idevágó rendelkezése értelmében a terv kivitelezhető! Egy Pozsgay Imrének címzett, pártfogást kérő levél nyomán az események felgyorsultak.

Pozsgay felismerte, hogy a sűrűsödő időkben egy pluralista politikai alapokon álló, a hatalmi ágak arányos képviseletére törekvő független televízió jó hatással lehet a koalíciós folyamatok támogatására, a nemzeti megegyezés képviseletére, s persze, saját hatalmi törekvéseinek népszerűsítője és hatékony segítője is lehet. Következőleg megtette a szükséges lépőket és ily módon – percekkel a frekvenciamoratórium előtt a Nap-tévé a Movi égisze alatt működési engedélyt kapott.

A kft.-formációt két alapító tag – a Movi és a Mai Nap Rt. – hozta létre. A frekvenciamoratórium miatt szédületes tempóban kezdődtek meg az előkészületek. És amiben senki sem hitt: néhány hét alatt sikerült a Movi videostúdióját alkalmassá tenni az adások bonyolítására. A körülményekre jellemed, hogy a videostúdió építése még akkor is tartott, amikor az adások már folytak, de a nézők természetesen, ezt nem vették észre.”

Az egész történet messziről bűzlik, a hirtelen jött ötlettel és a percekkel megelőzött frekvenciamoratóriummal együtt. [Utóbbit 1989 júliusában vezették be az ellenzék követelésére, hogy a kormány ne osztogathassa szét támogatóinak és üzletfeleinek a frekvenciákat. Nem jött be.]

Ismerve a felállást, nem lenne meglepő, ha a Székely Ferenchez „betoppanó kolléga” éppen Virág elvtárs lett volna. Persze lehet, hogy Horváth István volt vagy valaki más. Vagy az egész történet csak mese.

A háttér viszont kísértetiesen hasonló: adott a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala korábbi elnökének, Bányász Rezsőnek a rendelkezése, egykori beosztottja, Virág elvtárs nyilván pontosan ismerte a részleteket, érkezett Pozsgay segítsége – és már indulhatott is a tévé. Ismét ugyanazok a nevek: Bányász, Virág, Demján, Horváth István (a Mai Nap Rt. vezetője) és persze Pozsgay.

1989. augusztus 18.

Dr. Székely Ferenc főszerkesztő (b), Zalányi Ferenc operatőr és Szabó Árpád rögzítésvezető az adás felvételén / Fotó: MTI

Pallagi Ferenc: A Nap TV csak úgy jött

Horváth István mai napos embere, Pallagi Ferenc főszerkesztő-helyettes természetesen ugyanúgy a véletlenszerűséget emelte ki később: „Annyival kell még módosítanom a dolgot, hogy mi egyetlen lappal kezdtünk, és igazából az alapítók nem is akartak semmi mást, csak egy jó lapot csinálni. Ám ez végül is egy kiadóvállalattá nőtte ki magát, azóta jó néhány lap a vonzáskörünkbe került. Érdekeltséget szereztünk mint alapítók a Nap TV-ben” – mesélte már 1990-ben. Igen, minden csak úgy megtörtént.

Székely Ferenc, akit eligazított az állambiztonság

Most jöhet a Virág melletti másik kulcsszereplő, Székely Ferenc bemutatása. Pár hete ünnepeltük a rendszerváltás szimbolikus eseményét, Nagy Imréék 1989. június tizenhatodikai újratemetését, még akkor is, ha az „ünnep” kifejezést nagy leegyszerűsítés használni ebben az esetben. Cikkemben újra, és kicsit más szemszögből körbejártam a ceremóniát, amelyre nagy erőkkel készült az állampárt és az állambiztonság. A titkos iratokban a III/III. összes érintett osztálya megkapta a feladatát, az „5. osztály” feladatai között a következőket is felsorolták: „Eligazítja E-12. >SZT< tisztet, hogy a lehetőségeihez mérten adjon tájékoztatást az MTV-n belüli, a temetéssel kapcsolatos tevékenység (müsorkészítés, közvetítés, stb.) helyzetéről. […]

A temetési szertartáson videofelvételt készítő MOVI stábot, illetve dr. Székely Ferenc Filmhíradó főszerkesztő-helyettest eligazításban részesíti. A stáb az amerikai CNN TV részére megrendelésre videofelvételt fog készíteni.”

„Eligazításban részesíti” – az állambiztonsági tisztek eligazításban részesítik Székely Ferencet. Majd később, a biztosítási tervben így fogalmaztak a tennivalókkal kapcsolatban: „A MOVI Híradó stábja dr. Székely Ferenc főszerkesztő-helyettes vezetésével a Hősök terén és a temetőben filmet forgat. A stáb vezetőjét eligazítja.”

Állambiztonsági irat / Forrás: ÁBTL/Hamvas Intézet

A felütés után kíváncsiak lehetünk a filmes előéletére. Székely Ferenc az ELTE-n végzett jogászként, majd kijárta a MÚOSZ újságíró-iskoláját (amely az állambiztonság Press-rezidentúrája alá tartozott), hogy 1977 és 1989 között a Magyar Filmhíradó szerkesztője, majd főszerkesztő-helyettese legyen. „Dokumentumfilmeket rendezett, amelyek a Közel-Kelet, Afrika, Dél-Amerika, Ázsia térségeit mutatták be” – írták róla egy méltatásban. Ez már elsőre érdekesen cseng.

A hetvenes évek végén mutatták be Székely „Közel-kelet” című filmjét, de ekkoriban készítette a palesztin kérdéssel foglalkozó művét is („Élet a homokzsákok között”), amelyet a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnöksége jutalmazott különdíjjal egy későbbi filmfesztiválon.

Tudjuk, hogy a Magyar Népköztársaság kiemelt ellenséges hatalomként kezelte Izraelt, és a szovjet blokk többi csatlós országával együtt Izrael-ellenes és palesztin-párti propagandát folytatott, közben az arab terrorizmust is támogatva.  

Székely filmjei is ilyen célból készülhettek el, sajnos semmit sem találni róluk, még kritikákat sem. Mintha a kötelező említéseken kívül kihullottak volna az emlékezetből. Most már valószínűleg ő is örül ennek. 

Székely Ferenc Vietnamba indult

Szintén ekkoriban – hetvenes évek – ment Vietnamba forgatni. „A stáb megfordult a kínai-vietnami határon, járt Dong Dangban; találkozott kínai hadifoglyokkal, szemtanúja volt harci eseményeknek” – írták az Esti Hírlapban. Hálózat rovatom olvasóinak nem kell magyarázni, milyen bekötések kellettek ezekhez a munkákhoz.

Tudjuk, hogy az akkoriban szintén Vietnamban „mozgolódó” Aczél Endre főhadnagy a katonai szolgálat embere volt, de azt is csak Belovai István „átállása” miatt ismerjük, hiszen az MNVK/2 iratai gyakorlatilag ma is kutathatatlanok. Ha így nézzük, Székely következő munkája is sokatmondó. Ahogyan az is, hogy Aczél később oszlopos tagja lett a csapatának.

A rendező a fentieken kívül filmet készíthetett a „földrészeket átszelő nagy szállítási útvonalakról” is, „amelyeken a magyar Hungarocamion, a Mahart és a Malév járművei viszik áruikat”. Klasszikus hírszerző terep – a Malév a diktatúrában az MNVK/2-é volt, erről magam láttam egy hihetetlen érdekes dossziét –, a Mahartról Majtényi László kapcsán írtam meg, hogy katonai objektumként volt védve, de a Hungarocamion környékén sem fordulhatott meg akárki.

Közös film az ÁVH-s Radványi Dezsővel és a munkásőr Bokorral

A filmes „legizgalmasabb” munkája mégis „Az Odessa művelet” című dokumentumfilm, amely Frederick Forsyth népszerű regénye alapján bemutatta azt a titkos szervezetet, amely az SS-tiszteket Dél-Amerikába menekítette. Az Új Ember kritikája korántsem volt lelkes: „A néző érdekes, izgalmas tényeket várt, ehelyett azonban csak általánosságokban mozgó és már sokszor hallott leírásokat kapott, eredeti – nem egyszer valóban döbbenetes – filmfelvételekkel (amelyeknek azonban alig vagy csak lazán volt közük az elmondottakhoz).”

Persze Székelyék célja egyértelmű volt: „A film magyarázó szövege pedig unos-untalan sematikus megállapításokba tévedt, különösen, amikor a Vatikán állítólagos szerepét emlegette az >Odessa- művelet<-ként ismert akcióban. […]

Eszembe jut, hogy az 50-es évek elején a főiskolán még azt tanították nekünk, hogy: >a Vatikán a világ egyik kémközpontja<. Ez a film most – több, mint harminc évvel később – ebből az idejétmúlt (és történelmi tényekkel sokszorosan, kötetekre menően megcáfolt) >tananyagból< merít.

De hát kinek használ ez? És vajon nem inkább annak az ügynek árt, amit szolgálni akar?”

De a lényeg nem ez, hanem a filmben „rendező-riporter” Székely Ferenc társai, hiszen Radványi Dezsővel és Bokor Lászlóval jegyezték ezt a filmet.

Radványi ÁVH-s tisztből lett tévés, 1959-ben váltott „a polgári életbe történő áthelyezéssel” leszerelve, és onnantól már „filmesként” szolgálta a Hálózatot. Bokort pedig már nem kell bemutatni. 

Az ő partnerük volt az 1989-es újratemetés előtt az iratok szerint „eligazított” Székely, aki maga vezette a kényes ceremónia filmezését – nyilván a kegyeletteljes szertartás, a békés átmenet jegyében. Teljesen logikus, hogy a Mai Nap Rt. – vezetője Horváth István –, háttérben a Hitelbank pénzével és az „anyacéget”, a Reform Rt.-t irányító Virág Andrással éppen Székelyt választotta.

Göncz Árpád kezet fog Székely Ferenccel, az MTV alelnökével / MTI Fotó: Kegyes András

1989. augusztus 19. – Pozsgay az első vendég a Nap-TV-ben

„Szombattól sugároz a Nap-Tv” – írták a lapok 1989. augusztus 16-án az MTI közleménye alapján. – Augusztus 19-én reggel jelentkezik először a képernyőn a Nap-Tv, a MOVI és a Mai Nap Rt. által alapított kft. független tévéadója. Az új televíziós hírmagazin reggel fél ötkor kezdődő bemutatója után a jövőben hetente kétszer, szerda és szombat reggel fél 6-tól fél 9-ig informálódhat e műsorból a néző a legfrissebb hírekről, a naphoz kapcsolódó közlekedési, időjárási és kulturális tudnivalókról.

Székely Ferenc, a kft. képviselője, a filmhíradó szerkesztője elmondta, hogy az adás technikai hátterét a MOVI műszaki eszközei és szakembergárdája adja: a stúdiót is a Könyves Kálmán körúti filmgyári műteremben alakították ki.

Az adást a TV 1 hullámhosszain sugározzák, egy, a műsorszórási moratóriumot megelőzően, az MTV szakvéleménye alapján kiadott, június 30-tól december 31-ig szóló engedély alapján. A hírmagazin egyébként anyagilag is független a Televíziótól: az alapítók tőkéjére építve az adást saját bevételeikből kell fenntartaniuk, kereskedelmi tevékenységük, illetve a szponzorok révén. A Nap-Tv politikailag is független kíván maradni, lehetőséget ad a különböző politikai erők megnyilvánulásaihoz, különböző nézetek nyilvános ütköztetéséhez.”

A Népszava augusztus 18-ai cikkéből az is kiderült, hogy ki volt az első vendég: „Pozsgay Imre állminiszterrel sugároz interjút a Nap TV, az új független tvadó, szombaton reggel fél 6- kor kezdődő bemutatkozó műsora. Az államminiszter egyebek között a tájékoztatási verseny politikád fontosságáról és játékszabályairól; a sajtószabadság elvi és gyakorlati garanciáiról fejti ki nézeteit, de reflektál a köztársasági elnöki intézmény körüli vitára is.”.

Sokat elárul ez a kezdés: miután elindult a Reform, ott is Pozsgay jelent meg először, itt – ahol láttuk, hogy besegített – is megkapta a maga jutalmát.

Egy igazi hős, Pozsgay Imre, a rendszerváltás szuperhőse / Illusztráció: Én

Néhány szó a Nap-kelte helyszínéről. A stúdiót a filmgyári műteremből alakították át. Arról a MOVI-ról beszélünk, amit a munkásőr-hálózati ember, Bokor László vezetett, amelynek épületében a Propagandafilm Stúdió és a Katonai Filmstúdió működött. Gondolom, még véletlenül sem figyelte és poloskázta be az egész stúdiót az állambiztonság. Ahogyan a Reform szerkesztőségét, ahová Vásárhelyi Miklósékat hívták vagy a szamizdatos körhöz tartozó Philipp Tibor szüleinek lakását, ahol alkalmanként kétszázan is összegyűltek, annak ellenére, hogy Philipp apja és anyja is ÁVH-s, majd állambiztonsági tiszt volt… Nincs annál jobb és kényelmesebb, mintha házhoz jönnek az ellenzékiek.

1989 nyara – megérkezik „Szilágyi Ákos” titkos megbízott és Havas Henrik

Székely két kulcsfigurát hívott a Nap TV-hez dolgozni, „Szilágyi Ákos” titkos megbízottat, azaz Forró Tamást és Havas Henriket. A legenda szerint a rádiós nagymenők hetekig fizetést sem kaptak: „Az induláskor senki nem beszélt pénzről. Havas Henrik öniróniája mutatja, hogy mennyire nem volt ez téma: >Kevesen hiszik el nekünk, de mi Forróval már három hete csináltuk, amikor először megkérdeztük, hogy fizet-e valaki.< Akkor még volt miből fizetni, de három hónappal később elfogyott a két tulajdonos – a MOVI és a Mai Nap – által összedobott alaptőke, bevétel meg semmi. Olyan valakire volt szükség, aki képes az egészet üzletivé tenni, de nem akarja megváltoztatni a műsor filozófiáját. Ekkor jött Gyárfás Tamás.”

Ne szaladjunk ennyire előre.

Ismert, hogy társával ellentétben (akinek titkos történetét feldolgoztam) Havas Henrik állambiztonsági szerepe nem bizonyítható, de egész felfutása, kiválasztása, előkerülése, megfuttatása tipikus. Erről már korábban is írtam abban a cikkemben, amely olyannyira felhúzta az idős, imázsára még mindig kényes riportert, hogy hálózatos cikkeim során egyetlenként (!) beperelt, majd miután nem úgy sikerült, ahogyan tervezte, még meg is fenyegetett. Itt kell azt is megjegyezni, hogy Forró budapesti ténykedése sem ismert, szolnoki titkos tevékenysége is csak azért derült ki, mert abban a megyében valamiért komolyan vették a dossziék átadását… A meghatározó rendszerváltó újságírók és média-munkások hálózati szerepéről nem véletlenül nem találunk szinte semmit sem a levéltárban, az erre az időszakra vonatkozó iratok szinte mind teljesen eltűntek. 

1989 ősze – Havasék huszonötezer forintot kaptak naponta

Havas szinte minden visszaemlékezésében önmagával, a pénzével, megszerzett vagyonával kérkedik, egy ilyen jellem esetében szinte elképzelhetetlen, hogy ingyen dolgozzon. Nem is tette, legfeljebb várt egy kicsit. Kissé máshogy emlékezett egy másik interjúban:

„Akkoriban az Első kézből című műsorunkkal felkapott és sikeres rádióriporterek voltunk – mondta 1999-ben a Népszabadságnak. – A szétesésnek abban az időszakában teljesen szabadon lehetett garázdálkodni, kemény témáink voltak, s abban is első volt ez a műsor, hogy Forrónak sikerült hozzá szponzort és reklámot szereznie.

Aztán a Nap TV indulása előtt két nappal Székely közölte, mehetünk műsort vezetni.

Farmernadrág, póló, olyan vasalatlan volt az egész. Kelet-Európában ez volt az első magántelevízió, gyakorlatilag azt csináltunk, amit akartunk. S ez valahogy mindenkit megigézett. Jellemző módon, már másfél hónapja dolgoztunk, amikor Forró rádöbbent, nem is tudjuk, mennyiért.

Sikerült iszonyú nagy pénzt bevasalni rajtuk, naponta 25 ezer forintot kaptunk fejenként. Aztán néhány hét múlva kiderült, elfogyott a műsorra szánt pénz. És ekkor jöttem én az ötletemmel, hogy nézzük meg a Gyárfást.”

Ismét Gyárfás, de térjünk vissza a pénzre: bár lehet Havas tódított, ez a huszonötezer forint elképesztően komoly juttatás, hiszen a Mai Nap-nál harmincháromezer volt a főszerkesztő (!) alapfizetése, de havonta, és már az is kiemelkedően nagy összegnek számított. Ha innen nézzük, nem csoda, hogy hamar elfogyott az alaptőke.

Havas eredete: egy hálózati tudósító vette maga mellé

Most Havas Henrik indulását szeretném egy kicsit körüljárni, hiszen – ahogyan a jogász Székely – ő is kívülről érkezett, és hozzá hasonlóan elvégezte a jogi kart – levelező szakon. Havas autószerelőként indult, garázsmester, majd művezető is volt a Volánnál. A Jel-Képnek adott 1989-es interjúban így emlékezett: „Nagyon jó autószerelő voltál” – mondta „kérdésként” B. Király Györgyi. Erre Havas: „Még annál is jobb: mester-szakmunkás autóvillamossági műszerész. A szakma csúcsa, amit a Volánnál elértem.

Fiatalon, huszonkét évesen neveztek ki művezetőnek, aztán Szalay Zsolt felvett hírszerkesztőnek, pedig akkor még nem volt diplomám. – Hogy talált rád a rádió jelenlegi bonni tudósítója? – Részt vettem egy tehetségkutató pályázaton, s a rádió egyik személyzetise olvasta az írásomat, és fejébe vette, hogy ebből a fiúból rádióst csinál.”

Íme a legenda – legyünk nagyvonalúak, akár igaz is lehetne, de ki is fedezte fel?

Szalay Zsolt – az akkori bonni tudósító. Korábbi cikkeimben írtam már jó pár egykori bonni tudósítóról, akik egytől-egyig (bizonyíthatóan) a BM-nek vagy a katonai szolgálatnak (MNVK/2.) dolgoztak. Pár név: Kanyó András (aki állambiztonsági tisztből lett a rendszerváltás idejére a Magyarország főszerkesztője), Polgár Dénes, Dobsa János, Bochkor Jenő vagy éppen Hajdú János. A diktatúra és a Hálózat működését ismerve én Szalay Zsoltot is egyértelműen ebbe a társaságba sorolom.

Ahogyan az sem véletlen, hogy a Horn-kormány hatalomra jutása idején, 1994 nyarán Szalay a külügy sajtó- és nemzetközi tájékoztatási főosztályának vezetője lett, majd ezt szinte rögtön nagyköveti állásra cserélje (Zágráb), hogy a következő szocialista hatalom-átvétel idején ismét megjutalmazzák (Ankara). A Magyar Nemzet már 2008-ban számolt be a következő botrányról: „Csaknem harmincmillió forintot költött a Külügyminisztérium idén az általa működtetett honlap üzemeltetésére. A jelentős kommunikációs források ellenére a szaktárca honlapján szereplő nagykövetségi aloldalak közül kilenc – többek között a varsói magyar konzulátus felülete – évek óta nem frissült.

A szerkesztésért felelős Szalay Zsolt volt ankarai nagykövet – Forró Evelyn, a Horn-kormány sajtószóvivőjének férje – elismerte a frissítések hiányát.”

Az a Forró Evelyn volt a felesége, aki a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem után szintén kijárta a MÚOSZ iskoláját, hogy doktoriját már a következő hiperérzékeny témában szerezze meg:

„Egyiptom és Izrael gazdaságpolitikájának változása az 1973-as októberi háború után”.

Jól cseng ez is, mint ahogyan az is, hogy „tizenöt évnyi” rádiós hírszerkesztés után a rendszerváltás hajnalán hirtelen álomállást kapott, és Prágába mehetett tudósítónak. Nem kell magyaráznom, hogy a csehszlovákoktól tudósítani milyen bizalmi állást jelentett…

„Forró Evelyn, a Magyar Rádió prágai tudósítója 1987 ősze óta szinte naponta lopta be tudatunkba a körülöttünk zajló legfrissebb, s korántsem mindig ismert — vagy a hazai tájékoztatásban gyakran elhallgatott — történéseket” – írták róla egy 1990-es méltatásban. Nyugodtan a hálózathoz sorolom őt is, tágabb értelemben értve.

És akkor Havas megnyerte a KISZ KB pályázatát

De most lépjünk vissza Havashoz: a későbbi médiacár saját könyvében arról írt, hogy az újságírásra egy bizonyos Faragó Ottó nevű munkatársától, a későbbi „bűnűgyi újságírótól” kapta az ihletet, aki könyve szerint a Volán csapatában futballozott, de megsérült, így átkerült a Volán lapjához. „Egy alkalommal mesélte, hogy a KISZ KB és a Magyar Ifjúság pályázatot hirdetett. Azt mondta, ő küld írást, hátha elindul a karrierje.” Természetesen az autószerelő Havas is jelentkezett, és írása olyan fantasztikus volt, hogy azt több szerkesztőségnek továbbították.

Végül a Rádióhoz került, ahol „Dés László mamája”, aki „a rádió személyzeti osztályán dolgozott” segítette. Elküldték az „Ifjúsági Munkastúdió” nevű tanfolyamra, majd 1979-ben a Rádió hírszerkesztőségébe került.

„Szalay Zsolt volt a rovatvezető, máig nem kérdeztem meg tőle, hogy intézte el.”

Lenne ötletünk. Havas visszaemlékezésében feltűnik az említett Dés Magdolna, aki férjével együtt egészen komoly szerepet játszott a diktatúrában. A 168 óra 2015-ben megjelent cikke legismertebb gyerekükről, a remek dzsesszzenész Dés Lászlóról és fiáról szólt, az írásban Sándor Zsuzsa andalító sorokban mutatta be a két (nagy)szülőt: „Apját 1955-ben kinevezték az egyik hazai nehézipari vállalat vezérigazgatójának.

A forradalom leverése után felvette a céghez azokat a kollégáit, akiket ötvenhatos szerepvállalásuk miatt máshonnan kirúgtak. Dés papa a sematikus ideológiáknál fontosabbnak tartotta a gazdaság fellendítését, ezért ’6l-ben kizárták a pártból.

Felesége, Magda a MADISZ-nál dolgozott, később rábízták a Magyar Rádió Ifjúsági Stúdiójának vezetését, valamint a riporterképzés megszervezését.”

Apró kis feladatok. Így kell cizelláltan megfogalmazni azt, hogy az apuka az országot tönkre vágó diktatúra egyik gyárvezetője volt, az anyuka pedig megtanította a fiataloknak, milyen is a jól dolgozó, a rezsimet jól szolgáló riporter. 

Újságíróként már régen megtanultam, hogy mindig az elhallgatott információ a legérdekesebb, ebben az esetben például az: mi volt az az „egyik” nehézipari vállalat, ahol Dés Mihály dolgozott, és amit nem neveztek meg.

A papa a Komplexet vezette, a mama az ifjú propagandistákat nevelte

A Komplex Külkereskedelmi Vállalat… Dés Mihályt 1957-ben és 1961-ben is kitüntették, mint a Komplex vezérigazgatóját, majd 1962-ben leváltották, miután ő is ott volt azok között, akiket kizártak a Pártból. Egy korabeli cikk az akkori Pártéletre hivatkozva ezt írta: „Hat embert >frakciózás< miatt zártak ki, mint akik Rákosi-klikket alkottak és rágalmazó híreket terjesztettek a többi >testvéri kommunista párt vezetőinél.< – Bár időpont nincs megírva, a nevekből kitűnik, hogy jelenlegi tevékenységről van szó. Legjelentősebb Dr. Bárd Károly, aki a Nemzetközi Atomenergia Bizottságban Magyarország fő képviselője volt akkor, amikor Molotov volt a szovjet főmegbízott. Bárd feltehetően Molotovval szűrhette össze a levet és kapcsolatban állhatott a száműzött Rákosival. […] Dés Mihályt 1951-ben mint a Magyar Vízgazdálkodási Tanács csoportfőnökét emlegették.”

A Pártéletben szűkszavűan ezt írták: „Ugyancsak jóváhagyta a KEB határozatát, amellyel pártellenes frakciózásért, az MSZMP politikájával szembenálló nézetek terjesztéséért, az MSZMP és a testvérpártok számos vezetőjének rágalmazásáért Soltész Károlyt, Dés Mihályt, Gáti Tibort, Béres Istvánt, dr. Bárd Károlyt, Bíró Viktort kizárta az MSZMP soraiból.”

Dr. Bárd Károlyról a rendszerváltás után derült ki, hogy ÁVH-s tiszt volt, Gáti Tibort azért rakták ki, mert Rákosi Mátyással levelezett, Soltész Károly Gerő Ernő titkára volt, szóval így vagy úgy, szép társaságba került Dés Mihály. Bár egy pár éves cikk szerint ez is koncepciós ügy volt, és a Rákosival levelező Gáti nem ismerte a többieket, az biztos, hogy Dés Mihályt nem a forradalmi lelkülete miatt zárták ki, hanem mert Rákosiék mellé sorolták. Innen nézve szinte természetes, hogy leghíresebb fiúk, Dés László éppen Vásárhelyi Máriát, Vásárhelyi Miklós lányát vette el, ahogyan az is, hogy a boldog időkben apolitikusként ismert zenész az utóbbi időben volt feleségéhez hasonlóan kőkeményen politizál. 

Ez a kitérő csak azért érdekes, hogy rámutassak, hogyan működnek a hazugságok és elhallgatások, és hogy kik fedezték fel és pátyolgatták Havast pályája elején: Dés Magda és Szalay Zsolt.

Nyolc évig hírszerkesztő, majd hirtelen sztárriporter

Havas úgy emlékezett, hogy nyolc évig volt hírszerkesztő, aztán a nyolcvanas évek közepén összeállt Forró Tamással, és 1986-tól már folyamatosan róluk írt a magyar sajtó. A diktatúra és a propaganda természetéből adódóan nyilván utasításra is.

Korábbi cikkbemben már írtam arról, hogy olyan helyszínekre küldték, olyan témákat engedtek neki, ami csak a kiválasztott riporterekkel eshetett meg.

Bár hihetetlenül tehetséges embernek tartotta és tartja magát, kicsit furcsa, hogy bár amúgy is későn kezdte, és már akkor is rámenős, arrogáns jellem volt, jó negyvenéves koráig nem kapott komoly feladatot. Egy olyan karakter, aki végig nyomult, ügyeskedett. Ő maga sorolja büszkén a könyvében, hogyan mutyizott korábbi állásaiban, hogy később hosszú évekig meghúzódjon egy irodában? Teljesen karakteridegen. Mi történhetett? Szerintem hirtelen kiemelték a rendszerváltás hajnalán. Ahogyan Forró Evelynt is olyan sokáig jegelték, hogy aztán – nagyjából Havassal egy időben – kapásból prágai tudósító legyen, s később majd a Nap-TV-nél összefussanak. Mert ez egy kör, egy hálózat.

Ha így nézzük, és egymás mellé rakjuk a mozaik-darabkákat, akkor azon sem kell sokat gondolkodnunk, hogy miért Havas hozta a Nap-TV-hez Gyárfást, aki szépen-lassan lenyelte az egészet. Gyárfás, aki a börtönviselt amerikás-magyar maffiózó, Bodnár György pénzét vitte a Nap-TV-be, hiszen ő vezette annak Kft-jét. Gyárfás, aki most már egyre közelebb kerül a rácsokhoz. 

Az ő felbukkanásával folytatom.

Forrás:Mező Gábor