25 éve halt meg ágyban, párnák közt a magyar kommunista fenevad
25 évvel ezelőtt otthonában, ágyban és párnák között halt meg a magyarországi kommunista diktatúra egyik legveszedelmesebb ragadozója, Péter Gábor. Bacsó Péter A tanú című filmjében róla mintázta Virág elvtárs karakterét.Péter 1906. május 14-én született Eisenberger Benjámin néven. Ő volt az ÁVO, majd az ÁVH vezetője 1945 és 1952 között. Később kegyvesztetté vált, börtönbe is csukták, de elkövetett bűneit végül nem torolták meg a rendszerváltás után. Pedig m
egérdemelte volna.Zsidó családban született, apja Eisenberger Péter volt, egy női szabó, anyja pedig Meczner Róza. Szabónak készült a kis Benjámin is, de 1922-ben már bekapcsolódott munkásmozgalomba, 1931-ben pedig az illegális kommunista pártba. A párt egy évvel később titokban már ki is küldte Moszkvába, alighanem ekkor szemelte ki a szovjet vezetés őt arra, hogy előbb-utóbb a magyar kommunisták egyik vezetője legyen. Sokak szerint ekkor be is szervezte a szovjet titkosszolgálat, az OGPU, a KGB elődje.
A második világháború vége felé gyorsan emelkedett a ranglétrán. Már januárban kinevezték a budapesti rendőrség Politikai Rendészeti Osztályának élére, amiből később kialakult az ÁVO és az ÁVH is. Péter Gábor (ekkor már évek óta így hívták) irányítása alatt súlyos bűncselekmények történtek ezeknél a szervezeteknél, emberiesség elleni törvénytelenségek sorozatát követte el ő és az emberei. Rákosi Mátyás parancsára azt a Demény Pált is letartóztatta, aki korábban hamis papírokkal és menedékhellyel is segítette a bujkáló Pétert. Demény később így emlékezett Péter Gáborról.Péter Gábort azt én fölszabadulás előtti évekből ismertem, kirándulásokon találkoztam vele, szakszervezetben. Jelentős ember nem volt. A felesége a Simon Jolán, az, egy derekabb asszony volt. Az a börtönsegélyezésben részt vett és ő volt Rákosinak is a segélyezője. Könyveket ő küldte, kétszer egy évben amikor lehetett csomagot, karácsonykor meg szentistvánkor. Így lett ő rendőrkapitány; a felesége révén. Egy alkalommal, mikor volt ez a ’42-es lefogatás akkor én éppen ott voltam a Szigony utca 16-ban a Kun Margiték lakásán […] “Manyónak” ismerte mindenki a mozgalomban… úgy volt hogy ottan én egy szemináriumot tartok a kilenckerületiek részére. Csöngetnek, Manyó kimegy, azt mondja: itt van a Gabi […] és menedéket kér, mert esetleg őt is lefogják. Na akkor én leküldtem – egy ember volt még csak ott – a kapuba hogy küldje haza az embereket, maradjon itt inkább az Eisenberger (…). 1944 májusában Frolimovics Sándornéhoz, Kun Erzsébethez mentem fel, akik akkor az Árpád fejedelem úton laktak. Frolimovicsné Kun Margit testvére volt, s így nagyon jó ismerősök, barátok. Mentesítő iratokat vittem az asszonynak és a két fiának.
– Itt van éppen a másik szobában Eisenberger, neki is kellenének iratok – mondta az asszony.
– Jó, mondtam, de milyen névre akarod?
– Mindegy – felelte – csak csináld…, de gyorsan. És akkor a szemem megakadt Frolimovicsék két fián, az egyiket Péternek, a másikat Gábornak hívták. […] így lett Eisenberger Béniből Péter Gábor.”
A hírhedt koncepciós Rajk-pert is ő készítette elő, amiért jutalmul megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, éppen Rajk László kivégzésének napján.
1952-ben, ahogy fordult a politikai helyzet Moszkvában, úgy Magyarországon is. Ebben az esztendőben leváltották posztjáról, sőt kizárták a pártból is. 1953 elején le is tartóztatták, éppen korábbi harcostársa, Rákosi Mátyás villájában kattant rajta a bilincs. Fogházba került, sőt felesége, Simon Jolán is őrizetbe került.
Péter Gábor pere szintén koncepciós per volt, jóllehet valóban elkövetett szörnyű bűnöket, csakhogy nem elsősorban ezek miatt ítélték el. Zsidó származása is szerepet játszott abban, hogy kegyvesztett lett, hiszen a Szovjetunióban éppen ekkor zajlottak hasonló okból bírósági eljárások.
195-ben, fogságában így írt a Rajk-ügyről Péter Gábor.
“Rajkról 1942-ősszel hallottam először Kovács István vezetősegi tagtól. A következőket mondta „van egy ember Magyarországon, aki alkalmas volna a vezetésre, még miniszter is lehet majd, de most internálótáborban van”. (Következő alkalommal.) „Valahogy ki kellene hozni Rajkot az internálótáborból. Esetleg pénzért. Vagy szökjön meg”.
Ennek alapján Apró Antal vez.tag. felkereste Rajk bátyját és 2000 pengőt átadott, azzal hogy ügyvéden keresztül próbálja meg Rajk Lászlót az internálótáborból kihozni. Ez nem vezetett sikerre. Rajkot az internálótáborból a Mártirok-utjai fogházba vitték letölteni 6-hónapos itéletét, amit azért kapott, mert volt spanyolosokat kapcsolt az illegális kommunista Párthoz. A Mártirok-utján, a fogházban, a fogolynaplóból Koos Béla segitségével kicserélték azt a lapot, ahol az állott, hogy „büntetésének letöltése után visszakisérendő az internálótáborba”. Igy nem lett Rajk 1944 augusztus végén visszakisérve az internálótáborba, hanem kiszabadult a Mártirok-utjai fogházból. 1944 szeptember közepén, jelszavas találkozón találkoztam Rajkkal, a budai Körtéren. Onnan egy villába mentünk, ahol Horvát Márton vez.tag. már várt bennünket. Rajk lett a titkár. (Ezt megelőzően rövid idővel Horvát Mártonnal feloszlattuk a békepártot és az illegalis Kommunista Pártot megalakítottuk.) Rajk, Horvát Márton és én ezen az ülésen a K. Párt megalakításával kapcsolatos további teendőket, feladatokat beszéltünk meg. Megállapodtunk ujabb röpirat kiadásában. Mi a Párt célja? Ennek a röpiratnak megirását Rajk vállalta. Meg is irta.
A következő ülésen (okt. elején, Babics professzor lakásán, a Deák-Ferenc-u.ban) összejöttünk; Rajk, Horvát, Donát, Orbán meg én. Ezen az ülésen Rajk arról beszélt, hogy a szocdemekkel, (Szakasits) a kg.kkal, (Tildy) szorosabban kell együttmüködnünk és a jövőben nem elég, ha a K.P. részéről Kállai Gyula jár el hozzájuk a „Magyar-Front” üléseire, hanem ő (Rajk) is el fog járni.
Közben Kovács Imre is feljött a lakásra, ahol az ülést tartottuk. „Ha már itt van jöjjön be” – mondta Rajk. Kovács Imre sérelmezte, hogy a szocdemek, (Szakasits) a kg.ák, (Tildy) a parasztpártot nem akarják elismerni, mert nincs parlamenti képviselete. Erre való hivatkozással nem hivják meg őket a „Magyar Front” tárgyalásaira. Rajk megígérte, hogy legközelebb felfogja vetni ezt a kérdést és elintézi, hogy a jövőben a parasztpárt is résztvehessen az ülésen. El is intézte. Beszéltünk még arról ezen az ülésen, hogy mégis érdemes volt a Gömbös szobrot felrobbantani, (előző este hajtatta végre az illeg. Párt, okt.6.án) mert nagy politikai viszhangja van.
A következő ülésen, a Rózsadombon (Fischer József villájában) októberben egy vasárnap, a következők jöttünk össze: Rajk, Horvát, Szirmai, (aki akkor mint munkaszolgálatos szabadságon volt itt Bp-en) Donát, Kállai, Orbán és én. Rajk ezen az ülésen szervezeti, politikai kérdésekről beszélt. Élesen bírálta Orbánt. Rajk ideges, indulatos volt. Az ülés után Rajk–Szirmai egy külön szobában, arról vitatkoztak, hogy a háború után Erdély Magyarországhoz vagy Romániához fog-e tartozni?
A következő ülés okt.15.e előtt volt (a Barát-u.-ban Bornemisza Éva szinésznő lakásán.) Ott voltak: Rajk, Kállai, Donát, Orbán, Pálffy, Sólyom meg én. Azért jöttünk össze, mert előző este Szakasits–Tildy Horthynál voltak és előzőleg Horthy megigérte, hogy ad 6000 fegyvert a munkások felfegyverzésére, a németek ellen. Rajk késő este jött meg az ülésre (Tildytől-Szakasitstól), hogy Horthy meggondolta, nem adja a fegyvereket. A munkások már örömmel várták. Minden elő volt készitve. Harcolni akartak. Az ülésen Rajk bejelentése levertséget és tehetetlen hangulatott váltott ki.
A következő ülés okt.15.én vasárnap d.u. 2-órakor volt (Jámbor Alajos lakásán az V. Ker.be.). Ott voltak a vasasok (én hívtam össze őket.) Domokos, Kruzslák, Barta , Varga , Rajk és én voltunk ott. A Horthy-proklamációról (akkor délben volt) beszéltünk. Egy röpirat kiadásáról. A vasasok feladatáról. A röpirat megirását Rajk vállalta. Meg is irta.
A következő ülés volt, (az Ajtósi-Dürer-sor elején, egy asztalos üzembe.) Ott voltak: Rajk, Kovács, Kiss Károly, Apró meg én. Itt Rajk arról beszélt, hogy ebben a helyzetben mindenkivel össze kell fogni, a frakciósokkal is, (Deményékre értette.) Ha nem sikerül velük megegyezni, beépülünk közéjük. Amennyiben megegyezünk, összekötőket hozunk létre. Hosszan beszélt. Kovács István a hosszu beszédet sérelmezte, konspirációs szempontból. Az ülés után Rajk erősen szorgalmazta deményékkel való szoros együttmüködést, ennek érdekében igen aktiv tevékenységet fejtett ki. Közben Horvát Mártonnal létrehoztunk partizáncsoportokat. (Fehér Lajos-Pállfy, stb.) Rajk ezt át akarta venni. Át is vette. Amikor Kádár megjött, Rajk Pálffyt, mint kapcsolatot átadta Kádárnak. (Pálffynak átadtam 100.000 pengőt ekrazitra, bombára. Megígérte, hogy katonai összeköttetésein keresztül fog vásárolni. Nem vásárolt. Összehoztam a vasasokkal, oktassa ki őket, hogy kell a német tankokat felrobbantani. Nem oktatta ki a vasasokat. A vasasok mindig letörve jöttek hozzám vissza a találkozóról, hogy Pálffy el sem jött. Közben Rajk lebukott. (Földi Julia, akivel Rajk lakott, átadta használatra a személyi iratait egy bujdosó zsidó nőnek. Ez a bujdosó zsidó nő lebukott. A nála talált Földi Julia nevére szóla személyi iratok alapján detektivek előakarták állitani lakásáról Földy Juliát és ott találták Rajkot.) Amikor lebukott, hiányzott. Szívós volt. Volt benne cselekvőképesség.
Rajk lebukása után Kádár lett volna a titkár, de lagymatag, passziv volt. Nem volt benne elég lendület. Mozgékonysága nem fejezte ki az akkori idők követelményeit. Cselekedni akarása hullámzott. Sokszor az események sodorták magukkal. Kovács István vez.tag bátor, cselekvő, mozgékony volt. Duzzadt belőle a harcolni akarás. Igy gyakorlatilag Rajk lebukása után ő volt a titkár.”
1954-ben a Katonai Felsőbíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, azonban a Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa 1957-ben 4 évre szállította le a büntetést, sőt 1959-ben kegyelemmel már szabadult is. Nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozott, a párt soha nem emelte újra a keblére, de megmaradt hithű kommunistának.
Müller Rolf történész nemrég könyvet írt róla Az erőszak neve: Péter Gábor címmel. 1993. január 23-án halt meg Budapesten, 86 esztendős korában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése