Azt nagyon nehéz lesz pontosan megállapítani, hogy kik és hányféle címen kaptak kiemelt juttatásokat, s kiemelt nyugdíjat a pártállami rendszerben. Wittner Mária javaslata alapján indult el az a folyamat a kormányon levő Fideszben, amelynek várhatóan egy olyan törvény lesz a végállomása, amely elvonja például a pártállami rendszer fontos tisztségviselőinek, politikai kitüntetettjeinek ma is meglévő nyugdíj-kiegészítését. Nem tudni, egyelőre, mikortól lépne hatályba ez a jogszabály, már az ötlet körül is nagy vita dúlt a politikai életben. A pártállami előjogokról, s a kiemelt pártállami nyugdíjakról beszélgettünk Wittner Máriával, a Fidesz országgyűlési képviselőjével és Regéczy-Nagy Lászlóval, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnökével.
Akik beszélgettek: Wittner Mária, Sinkovics Ferenc, Regéczy-Nagy László. A pártállami elit elárulta a népet, amikor a szocializmus bukásakor magára hagyta. Mégis kiemelt nyugdíjat kap
(Fotó: Hegedüs Róbert)
Sinkovics Ferenc: Mi a legarcátlanabb ezekben a kiemelt nyugdíjakban?(Fotó: Hegedüs Róbert)
Wittner Mária: Például, akik tevékenyen részt vettek az 1956-os forradalom leverésében, majd pedig az azt követő kádári bosszúban, azok később Szocialista Hazáért érdemrendet kaptak. Akinek ilyen volt, arról tudni lehetett, mit csinált. És ezek az emberek az érdemrenddel járó széles körű kiváltságokat is élvezték.
S. F.: Milyen kiváltságokra gondol konkrétan, mert volt néhány annak idején, mint mondjuk a luxusukról híres balatoni pártüdülők?
W. M.: Itt most nem az üdülésről, vagy a vadászatról van szó. Ezeknek az embereknek eleve magasabb jövedelmük volt. Könnyen lakáshoz jutottak, tudjuk, milyen nagy szó volt ez abban a szocializmusban, amelyben súlyos lakáshiány volt. A szochazások gyerekei mondhatni felvételi nélkül juthattak be a főiskolákra, az egyetemekre, ez szerepelt a jelentkezési lapjukon is. De maguk a szochazás káderek is mehettek egyetemre! Mentek is, igaz alig volt előadás, amit végighallgattak volna, a gőzfürdőben vették át az indexüket is. És végül, hadd említsem meg a munkásőröket is, akik között sok volt a szochazás, s akik munkaidőben jártak lőgyakorlatokra, amelyek sokszor éktelen ivászatokká és orgiákká váltak. Ezt nem kell magyarázni, ez közismert dolog volt.
Regéczy-Nagy László: Persze nemcsak a szochazások kaptak előjogokat, s kapnak ma is kiemelt nyugdíjat, hanem azt kapott, s azt kap az egykori pártelit minden tagja. Azt, hogy ki kerülhet ebbe az elitbe, egyrészt Moszkva határozta meg, illetve hagyta jóvá. Nem volt pardon, az illetőnek vállalnia kellett, hogy minden körülmények között feláldozza a magyar nemzet érdekeit a moszkvai akarat oltárán. Más kérdés, hogy mindezt kifelé, a szélesebb tömegek felé a dolgozó nép szolgálatának hívták. Ez egyklasszikus, gyarmatbirodalmi konstrukció, amelyben a magyar pártelit a komprádor tisztviselők szerepét játszotta.
S. F.: Ezt ők tulajdonképpen nem is tagadják. Mondhatni büszkék rá. Emlékezzék, egymásra licitálva próbálták elhitetni a párt és a társadalom szélesebb tömegeivel, hogy ők hívták be az oroszokat ’56-ban!
R.-N. L.: Ez is gusztustalan volt. Azt pedig egyenesen árulásnak nevezném, hogy amikor nyilvánvaló lett a szocialista parancsgazdaság csődje, a pártelit elsőként hagyta cserben azt a dolgozó népet, amelyből vétetett, s amelynek örök hűséget esküdött. Nem törődtek azzal, mi lesz az emberekkel, a saját pecsenyéjüket kezdték sütögetni, s a tőkés piacgazdaság büszke lovagjaivá váltak. Na de hogyan! Úgy, hogy információs és helyzeti előnyben voltak az egyszerű dolgozókkal szemben, s kikáeftézték a használható üzemi vagyonrészeket. És még egy törvényt is alkottak maguknak ennek a megkönnyítésére 1988-ban. S. F.: Mégis megengedte nekik ez a társadalom, hogy tizenkét évig kormányozzanak, s láthatjuk ennek a Moháccsal felérő eredményét is.
R.-N. L.: Megengedte, mert nem ismerte Lenin híres tézisét, amely szerint erkölcsös az, ami a munkásosztálynak használ. Tehát a magyar pártelit mélyen erkölcstelen még Lenin szerint is, hiszen amit ezek az emberek tettek, az nemhogy nem használt a munkásosztálynak, de éppenséggel nagyon is ártott nekik, szegénységbe, mondhatni egyfajta modern rabszolgaságba taszítva őket. Nekivinni a falnak a szocializmust, majd a romokon gyorsan kizsákmányoló tőkéssé válni, ez gengszterizmus.
W. M.: Sajnos sok mindennek bedőlnek az emberek. Itt van például Németh Miklós mítosza, akit, mondjuk úgy: jobb érzésű kommunistának tart a közvélemény. Saját szememmel láttam egy mappát, amelyet a kitüntetésekhez szoktak adni, s amiben Németh Miklós megköszönte a Munkásőrség áldozatos munkáját. Ott volt alul az aláírása. Ezt a dokumentumot egyébként 1989. október 20-ra datálták, s már nem a népköztársaság szó szerepelt benne, hanem az, hogy köztársaság. Csakhogy a köztársaságot október 23-án kiáltotta ki Szűrös Mátyás. Mindent tudtak előre, kezükben tartották a forgatókönyvet.
S. F.: A Munkásőrség olyan lehet önnek, mint a vörös posztó…
W. M.: Hát igen! Bér- és nyugdíj-kiegésztést kaptak, ráadásul ahogy tudom, már negyvenöt éves korukban kérhették a nyugdíjazásukat.
S. F.: Milyen érdekes, hogy valami hasonlót követelnek napjainkban is a rendőrök.
R.-N. L.: Maga Medgyessy Péter is kijelentette egy ízben, hogy rossz rendszer volt a szocialista rendszer. Ha rossz volt, akkor miért kapnak előjogokat, külön juttatásokat a korifeusai?! Mind a mai napig! Kap-e jutalmat például az esztergályos, ha selejtet gyárt?
S. F.: Ennél is fogósabb kérdés, hogy miként maradhattak meg az említett juttatások közül például a kiemelt nyugdíjak még napjainkban is, a rendszerváltás huszonkettedik évében.
W. M.: Érthetetlen ez az egész, különösen úgy, hogy sok kiemelt nyugdíj gyökerét az ’56-os megtorlásban, a megtorlás alatt eldördülő sortüzekben kell keresni. Nagy az ellentmondás, hisz hivatalosan épp a forradalom jelenti a rendszerváltás szellemi és erkölcsi alapját. Emlékszem, az Antall-kormány idején nagy vita folyt arról, hogy el kell, el lehet-e venni egyáltalán a múlt embereitől a különleges juttatásokat. Ezen vitatkozni kellett egyáltalán?!
S. F.: No de a kiemelt nyugdíjat akkor elvették tőlük!
W. M.: Maga azt csak hiszi! Látszatra valóban eltűntek ezek a pénzek, valójában azonban beépítették a nyugdíjukba. Majd, ha jól emlékszem, a Horn-kormány hivatalosan is visszaadta a kiegészítéseket.
S. F.: Most épp azt kérdi felháborodottan a baloldali ellenzék, hogy mit akar a kormány, amikor a juttatásokat egyszer már elvették.
W. M.: Igen, a kis Bárándy (Bárándy Gergely MSZP-s képviselő – a szerk.) pedig cinikusan azt emlegeti, hogy minden pártba jutott szochazás, kiemelt nyugdíjas, vagy annak a leszármazottja, tehát mit ugrálunk? Neveket is sorolt.
R.-N. L.: Fokozza a felháborodásunkat, hogy itt szemben áll a hóhér javadalmazása a kivégzettével. A baloldal kétségbeesik a hóhérok nagy nyugdíjának bármiféle sérelme miatt, ugyanakkor természetesnek veszi, hogy az áldozatoknak csak morzsák jutnak. Ráadásul Gyurcsány egyik 2009-es rendelkezése óta nem is emelkedhet az ’56-osok nyugdíj-kiegészítése.
W. M.: A kommunista diktatúra áldozatai azelőtt is súlyos hátrányokat szenvedtek. Annak idején a börtönökben dolgoznunk kellett. Siralmasan kerestünk, s persze ebből levonta a fegyintézet a rabtartást, sőt a tb-t is. A börtönév azonban a tb ellenére sem számított be a nyugdíjba. Ráadásul Kádárék arra játszottak, hogy minél több elítélt üljön le ténylegesen öt esztendőt, mert akkor az előtte ledolgozott évei nem számítottak be a nyugdíjba egy akkori rendelet szerint.
S. F.: Feltűnő, hogy Biszku Béla egykori belügyminiszter mennyire félti a nyugdíját, amely egyesek szerint csupán 240 ezer forint, mások szerint viszont ilyen-olyan juttatásokkal együtt eléri a 600 ezret is. Egy biztos: kiemelt nyugdíjat kap.
W. M.: Ha megtörténik a megfelelő elszámoltatás 1990-ben, akkor már abban az évben el kellett volna venni tőle a kiemelt juttatást.
R.-N. L.: Mari, ha van elszámoltatás, akkor már azért az árulásért is felelősségre vonják a szocialista pártelitet, amiről az előbb beszéltem, s el sem jutunk a mai Biszku-ügyig. Azelőtt a proletárdiktatúra védte az ő hatalmát, ma pedig a jogállam védi a pénzét.
S. F.: Ártatlan… Ő ezt mondja.
W. M.: Igen, arra hivatkozik, hogy nem ő hozta a halálos ítéleteket, hanem a bíróság. Csakhogy ő tette a bíróság elé a vizsgálati anyagokat.
R.-N. L.: Szemforgatás az egész. Annak idején éppen Biszku gyakorolt politikai nyomást a bíróságokra azzal, hogy keményebb, kérlelhetetlenebb ítéleteket követelt. Amelyik bíró ragaszkodott még egy kicsit a jog szelleméhez, az repült.
W. M.: És repültek is jó néhányan.
S. F.: Néhány éve a lengyel kommunista katonai junta vezetőjének, Jaruzelski tábornoknak körülbelül 600 ezer forintnak megfelelő összegről 120-130 ezerre csökkentették a kiemelt nyugdíját. Biszkunak elég lenne egy ilyen büntetés?
W. M.: Nem, semmiképpen sem, a Biszku-ügy nem nyugdíjügy, itt ennél sokkal többről van szó, még ha vele kapcsolatosan is éledt újjá a kérdés.
S. F.: Mintha a vártnál nehezebben menne a törvényjavaslat ügye. Azt gondolná az ember, hogy a kétharmados többség birtokában ez pofonegyszerű kérdés.
W. M.: Mindegy, mit mondott a kis Bárándy. A Fidesznek tudomásul kell vennie, hogy kétharmados győzelme van. És a kétharmados győzelemmel az emberek elvárják, hogy a Fidesz-kormány végre rendet tegyen ebben a kuplerájban. A rendetlenség a másik oldal éltető eleme. Mert jól csak a zavarosban lehet halászni.
Sinkovics Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése