2011. szeptember 9., péntek

Róna Péter a példakép, akinek fontos a hon sorsa, s akinek szava minden magyar szivhez és agyhoz el kellenie jusson, legelőször is a hon felkent, megválasztott szolgáihoz

Összintén bevallom eleinte nem kedveltem őt, mert az IMF mellett érvelt, ami teljesen ellentétes volt az én felfogásommal, nézeteimmel. De ezt követően már mindenben egyezet, s megerősítése mindennek szavaival nekem nagyon sokat számítanak. Már millió interjú jelent meg vele különféle médiákban, ráadásul lehet az jobb  vagy bal s annak bármilyen változatai, ő nem száll be a szekértáborok harcába mindenkivel szóbaál, s mindenkinek ad interjút. Ilyen vonatkozásban is ritka mint a fehér holló. Független  értelmiségként is példát mutat. De nem csak abban a termelésbe is beszált.Aranykeze munkáját a sajtkészítés terén díjjal tüntették ki egy nagy európai színtű megmérettetésen. Így aztán ő nem bort iszik és vízet prédikál mint oly sokan. Szavai is aranyból vannak, mert okos érvekkel, ráadásul nagy.nagy türelemmel újra és újra felvázolja mit kellene tenni devizahitelek ügyében a bankokkal szemben, azt a szót is ő vezette be a köztudatba, hogy hibás banki termék, vagy hozta vissza az a rég feledett szavunkat,hogy hon. Sajnos nemfogadták meg az irányítók tanácsait így aztán a helyes út helyett jelenleg a görögön járunk, ( ez az én véleményem ). Emellett saját példájával is példát mutat arra amit Demján Sándor is folyton-folyvást hangsúlyoz mát húsz éve, hogy nem szabad lenézni a kétkezi munkát,legutobb is azt mondta kissé indulatosan egy nemzetközi konferencián, hogy kezet kellene csokolni a fizikai munkásoknak. Termelőmunkát kell végezni különben az ország nem tud kilábalni a bajokból. Róna Péter teljesen laikusként kezdte el a sajtgyártást, de gyorsan, mint mindenben, díjazott minőséget produlált. Vett egy birtokot Pécs környékén egy ici-pici faluban kisasszondon, ahol pusztán 280 ember lakik. S ahol a három részre osztott ország határa volt, sok tóval övezve. Itt vett meg  egy volt őrházat, ahol az1600-s években mégcsak két szoba volt s alatta pince. később tovább bővítettek. Egykor lakott itt Csokanai Vítéz Mihály is, a lilla versek írjója. S a legenda szerint a birtok kertjében lévő most 300 éves tölgyfa alatt írta a "Magányossághoz" című versét. Az idili táj képét azonban rontja, hogy az egykori tavak helyen most kiszáradt mederben gazos ápolatlanság,dzsumbuj rontja a látványt. Róna Péter elhatározta, hogy visszaállítja a tavakat eredeti állapotnak megfelelően. Ekkor ismerkedhetett meg a hivatalok packázásaival. Akik folyton azt követelték töle jelőlje meg milyengazdasági tevékenység céljából akarja, s itt egy hosszas felsorolás következett.Ő képzett egyetemi tanár létére hiába érvelt, hogy pusztán csak helyre szeretné állítani, ráadásul a saját költségén. Addig ment a titi-toli, míg végül a Hatóság végső ultimátumaként közölték vele, vagy végre bejelöli a tevékenységet a nyomtatványon, miután minden válaszában számos kifogást találtak, vagy tárgytalannak és lezártnak tekintik az ügyet. "Jó, töredelmesen bevallom."..Válaszolt erre Róna, mikor látta, hogy pusztán a természet természetes helyreállításának érvét nem fogadják el tőle...".töredelmesen bevallom, bevallom öszintén, hogy Csokonai Vitéz Mihály:Magányosság című versében megénekelt Nimfáknak szeretnék fürdési lehetőséget, fürdőhelyet létrehozni." Erre a Hivatal szigorú bürokratikus, rövidlátó válasza:"Ne packázzon velünk." Az ügy ezt követően feljebb lévő hatósághoz került, akik viszont értették a tréfát, s értettek is belőle, mert utasították a helyi színtet, hogy adják meg az engedélyt.
Kialakított Róna  egy követendőtermelési kultúrát a sajt körül- ami bármi másban követhető- sajt-vaj-turó-tej-tehenészet-gyepgazdálkodás-mezőgazdasági gépek. Ezeken a láncokon, ezen láncolaton keresztül vezet a jólét. (10 embernek még munkát is tud adni a faluban, a családjaellátásán túl. Bérmunkából, aminnyen gyakorlatot ma Magyarország folytat nem lehet jólét, mert a haszon, a profit a külföldiek zsebébe vándorol. Tele vagyunk autógyárakkal, a legnagyobb exportok egyike ebből származik, de ez csak látszat export, mert mi ebben csak bérmunkások vagyunk. Csath Magda jut eszembe, aki szintén hasonló módon érvelt, sőt azt is nagy hibának tartja,hogy a nagy multicégek között olyan is van amelyiknek még a beszállítoja se magyar, hiába van itt a gyáruk.Róna Réter is a Kecskeméten lévő autógyárról elmondja,hogy ráadásul még 18 milliárd állami támogatást is kapott, amelyból 9 millió forint is juthat egyetlen munkahely megteremtésére. A hazai,honi kis és közpvállalkozók ezt nem kapják Magyarorszon, sőt még nagyvállalkozóink se kapják, bár ezt kevésbé szokták említeni. Már pedig a görög út kivédésének egyetlen módja...hogy mi?  Ezen írás erről probált szólni. S Róna Péter péláján át kongatni a szavak harangját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése